Della Mária - Az utolsó tánc

Della Mária

Az utolsó tánc

Annyi minden átment rajtam,
voltam boldog s boldogtalan.
Még itt vagyok, halljad szavam,
egyre jobban érzem magam.

Más lettem, ki tegnap voltam,
mert magamat felkaroltam.
Van már jövőm, van reményem,
értelmet kapott a létem.

Bánatomat messze űztem,
magányom fogasra tűztem.
Fontos nekem a családom,
a tettet nem tőlük várom.

Van egy jó hely, nincs is messze,
ahol mindig szól a zene.
Félve mentem be a clubba,
leültem egy sarok-padra.

Nem láttam egy fiatalt sem,
éreztem, hogy itt a helyem.
Hamar felkértek egy táncra,
nehezen ment még a salsa.

Aztán jött a tüzes rumba,
mindenkinek akadt párja.
Vége lett a tánc-órának,
azt mondták, hogy visszavárnak.

Szigeti Miklós - Azután is

Szigeti Miklós

Azután is

Csak egy dallam, ami eszembe jut

csak amikor veled gondolok

nem ám a tavasz, meg a szemed

á dehogy, hiszen messze vagy 

valahol a dombok tetején 

kertek tavaszi, rügyező fái közt

irigylem a széket,az ágyad, a levegőt

megérinthet, szerethet, áramolhat

tudod, hogy nekem csak az álmaim valósak

nem is létezem, csak úgy vagyok köztes

bár utaznék rakétán, kőröznék csillagod fölött

éjjel nappal míg a kávéd megiszod

míg a levegőd veszed, míg csak veled lehetek

addig bírjam, tartson az üzemanyag

és azután is...

Nagy Horváth Ilona - Csendvilla

Nagy Horváth Ilona

Csendvilla

Elviselni a csendet.

Amikor

már lélekben sincs

senki veled.

Sorsuk tovább szalad,

míg tiéd

sántán, magát

vonszolva halad.

Lomha párhuzamos,

sose ér hozzá

semmihez,

csak utat keres a csendek

között.

Süket csend.

Béke csend.

Csendbéke,

egyedülcsend.

Fontolt csend.

Magánycsend.

Csendcsillag,

Karácsonycsend,

csendév.

Csendéhség.

Ködcsend.

Seholcsend.

Csendminden.

Minden, minden olyan

csendes.

Fekete léptek,

fekete házak fekete

padlatán.

Csendsötét.

Senki veled,

sors szalad

előled,

hiába kapkodod

fejed.

Csenddel viselős

ma is az éj,

Milyen csend

születik végül…?

Mindegy is.

Végül csend lesz.

Ne félj.

Lelkes Miklós - Felületek

Lelkes Miklós

Felületek

https://www.youtube.com/watch?v=vcHVmZcg5zo

Mi velünk játszik: a felszín. A mélység
sohsem mutat meg teret, fényt, időt.
Benne istenként néma ismeretlen
Csak a felszín üdvözöl érkezőt.
.
Felszínt tapint a szem, a kéz: a Semmit,
s ellobog a zászló, mit kézbead.
A mélyben talán igazi szabadság,
mely a felszínen képzelt pillanat.
.
Felületek, felszínek nincs-világa,
álomrézbőrű, húnyó napcsodák,
látszatcsillagok könnycseppcsillogása, -
sohsem jutunk titokdús mélybe át?
.
A Szépség is, égtükrű tengerekről
ha szárnyrakél, csak hisszük, hogy ragyog,
nem más: csupán varázslat, árnyba hulló,
magát ámító, ámuló halott.
.
S hullunk mi is. Múlt nélkül nincs-jövőbe,
s hull a valónak elhitt pillanat.
A felszín: örök hullás és csalódás.
A való hallgat, mélyben ottmarad.
.
Mégis: vörös álomrézbőrű álom,
égtükrű víz, csillagtánc-szerelem,
kábíts, - s ragyogj gyönyörű Nincs, te Szépség,
kigyúlt szememben, hulló szívemen!

Válóczy Szilvia - Vadvirágok között

Válóczy Szilvia

Vadvirágok között

Szeretem azt a zöld kockás inged,
vékony barna csíkjai, olyanok,
akár a szemeid. A zsenge föld harmóniája.
Éppen veled vagyok távol az emberek zajától,
mezőn sétálunk, néhol térdig ér a fű és
benne vadvirágok, az én szerelmeseim:
búzavirág és százszorszép. Szeretem a búzavirágot.
Egyszerű és tiszta, színe égtől való, s a gyolcsként
tiszta csillagvirág, hamva, mint a hó. Nevetünk.
Megigéz a természet ezernyi szépsége,
és rögtön karjaimba fonom a színes vágyakat,
egy kézre való csokrot , mit majd vázába teszek.
Nincs illatuk, de látványuk annál inkább.
Mélázó tekinteted reám vetül, s bámulsz,
mert lelkednek simogató e bohém pillanat.
Mennyi gondolat terem most agyadban,
de nyugodt benne minden létezésed.
Reád nézek, szemeidben boldogság festi körbe
e csodálat perceit, a közelség és a csend,
amely így megbabonáz. Hisz szeretsz,
hogyan is érezhetnél másként, ha
én is szeretlek.

Millei Lajos - Vágyszárnyaim erejével

Millei Lajos

Vágyszárnyaim erejével

A suttogásom nem jut el hozzád,
jaj, hiába is erőlködöm én,
s még mielőtt a füled átkoznád,
vagy jajongnál a létünk peremén,
a szélzúgással üzenem Neked,
hogy hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én
az élet kék egén.

A tettvágyamnak póráza már nincs,
vén, rozsda ette lánca elszakadt,
szárnyam alatt a légtér immár kincs,
hát repítse e büszke szárnyakat,
szivárvánnyal festem az égre fel,
ha útra kelsz, úgy meg is érkezel.

Lehet, hogy néha félve
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én
az élet kék egén.

Csak várd a sólymod, tárd szét a karod,
fehér selymet tűzz ki a kapura,
ne némuljon el soha sóhajod,
jő még fény az égiháborúra,
a habfelhőkbe vésem be neved,
és hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én
az élet kék egén.

Hajdu Mária - Nem lennék

Hajdu Mária

Nem lennék

https://www.youtube.com/watch?v=IiZXKQPgXxY

Nem takarózhattam magányba,

pedig fázott a lelkem tőled.

Már nem lennék nélküled egész,

ha nem tudnék többé felőled.

Ha nem jönne elénk a jövő

és csak a múlt kísérne engem,

már nem lennék nélküled egész,

ha a sorsunk hozzád nem enged.

Ha elrabolt volna az idő

a lelkem is utánad halna,

mert nem lennék nélküled egész,

ilyen a szeretet hatalma.

Szomorúfűz - Hallhatatlan

Szomorúfűz

Hallhatatlan 

https://www.youtube.com/watch?v=agIYucbhZC8

Pörögnek az évszakok,

Gyorsvonatként a napok

Vándorlunk ösvényeinken

A Nap felé fordult arccal,

Szívünkbe vésett emlékekkel,

Mutatva utunkkal a célig,

Árnyak, fények játékában.

Visszatükröződik a múlt,

Csillagok halványuló fényében,

Végtelenbe sodródó életünk

Sorsunk ösvényén már egyedül

Két szemed aranyló fényében

Így múlunk el – hallhatatlan

Baráth Sándor - Álom nélkül

Baráth Sándor

Álom nélkül

Szertefoszló
álmok
hittem
el nem hagynak
mégis
némán állok
maradok magamnak
ha
mégis
lépdelek
mint öreg
vén gyerek
siratom
a múltat
messze szálló
percek
mit örömet
adtak
mint a gyertya
serceg
csonkig égő
maszlag.

Pákozdi Sarolta - Fogy a fény

Pákozdi Sarolta

Fogy a fény

Augusztusi éjszakán
gyakori a csillaghullás,
rövidülnek a nappalok,
ellopják az angyalok
az égi-földi fényt.
Komor fekete szín a gyász,
de a holtaknak az imánk
örök világosságot kíván.
Fehér szín a gyász keleten,
míg nálunk halotti lepel.
Összetett szín a fehér,
minden más szín belefér.
Élőlények tarkasága,
piros, kék, zöld, barna, sárga
vidám fény a föld lámpába.
A színekhez jelkép társul,
a szivárvány mindent árul.
Zöld a remény, piros a vér,
sárga irigy, a kék szerény.
Közvetítik a virágok,
mit éreznek irántad.
Aki vak, nem lát színeket,
óriás veszteség lehet.
Hang, tapintás nem pótolja,
mesélni sem lehet róla.
Színekben tobzódik művész,
képekre varázsol érzést.

Bognár Barnabás - Nyár volt

Bognár Barnabás

Nyár volt

Nyár volt,
csendes nyári este,
s nem fájt neki,
hogy menni sem szeretne;

nyár volt,
csendes nyári este,
s ott állott,
némán az eget leste;

nyár volt, forró
nyári este,
s kis testén az élet
didergett le;

nyár volt,
csendes nyári este,
sírt, pedig nem volt
hozzá kedve;
nyár volt,
csendes nyári este.

Kósa Emese - Szólnék a szélnek

Kósa Emese

Szólnék a szélnek

Szavakba önteném a
gondolatot, de elnémultak
odafönt a csillagok,
száműzetésbe vonult
a vén Hold, tücsök hegedűjén
lerakódott a por - minek
énekeljen, kell még
valakinek a nóta?
csak nő a repce
tengernyi vadonba, és
sasfogát az idő
konokul vicsorítja.

Szólnék a szélnek,
gyere énekelj
nekünk, de
ne búsat,
ne keserűt.

Nem vetettetek
s aratni akartok
nincs ez rendjén,
Isten a bírátok.

Pénzár Miklós Csaba - Nekem

Pénzár Miklós Csaba

Nekem

Nekem, Te vagy a gyöngyszem
egy igazi, élő, gyönyörű, gyöngy,
s hozzá a tenger kék szemek !
Bájos mosolyod ragyog arcodon
úgy, mint egy jóságos Angyalé,
kezed érintése, áldás lesz nekem
elkísér végig majd az életemen
e kéz simítja le végül két szemem

.kaktusz - A tücsök és hangya meséje hasonlít ...

.kaktusz

…meséje hasonlít …

https://www.youtube.com/watch?v=DheSXEPCn7U

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember meséje

talán hasonlít

a tücsök, és a hangya meséjére,

de ebben a mesében az ember gyűjtöget,

csak nem elég előrelátón,

sokat sütkérezik a műfényben,

és valódi fényt keveset enged magába,

talán azért lesz öregségére magányos,

mert élete során

nem gyűjtött össze annyit,

hogy még ki is kisugározzon belőle,

egy életet él úgy le,

hogy cseppet se gondol a közelítő télre,

amikor a meleghez már kevés a külső fény,

a kályha melege sem elég,

mikor a tartalékoltat kellene elővenni,

másra szorul, amikor megszületik,

és másra, mielőtt meghalna,

mintha közben semmi nem történt volna,

de hiába a segítség,

ha bentről semmi nem melegít,

az élet során sok más összegyűlik,

de annyi belső szeretet nem,

hogy jusson öreg napjaira,

hogy a lélek mécsesét meggyújtva

kitartson végig, vagy ki tudja, tán azon is túl,

és néha, mint egy jó öreg kályha,

másokra is meleget sugározzon

2010. márc. 11.

Komáromi János - sétálni hívnak

Komáromi János

sétálni hívnak

sétálni hívnak a percek, az órák...

a tegnapi lépés még ma is jó ránk

kihalt az utca és éppen úgy fordul

ott a jól ismert sarkon túl

mint ahogy mindig is tette

akár hajnal volt, akár este

sétálni hívnak a napok, az évek...

fejvesztve rohan velünk az élet

attól félünk lemaradunk valamiről

a kezdődőről vagy a végződőről

mindent akarunk, de csak felületesen

semmit nem élünk meg teljesen

sétálni hívnak a percek, az órák...

a tegnapi lépés még ma is jó ránk

egyszer még találkozunk valahol

amerre a nyugtalan szív lohol

ha odaérünk ahova menni akartunk

rájövünk, nem oda indultunk

sétálni hívnak a napok, az évek...

fejvesztve rohan velünk az élet

egymásnak ütődünk a hiába-utakon

elkerül bennünket a nyugalom

valójában egymásra sem nézünk

mindig magányos marad a léptünk

sétálni hívnak a percek, az órák...

a tegnapi lépés még ma is jó ránk

sétálni hívnak a napok, az évek...

fejvesztve rohan velünk az élet

sétálni hívnak, de mindig menni kell?

vajon az Út soha nem enged el?