2017. február 1., szerda

Szép Ernő - Február vége felé



Szép Ernő
Február vége felé 

Hadd állok meg hisz kék az ég,
De jó az ég, de tiszta kék!
Kék üdvösség alatt lakok
Ne haragudjatok rám vakok
Ne haragudjatok.

Újság van, ez a hab meleg!
Pajtás felugrál, enyeleg
Megugat, véle szaladok
Bénák ti szegény lábatlanok
Ne haragudjatok.

Bolond rigó ezen a fán
Csikorog május kulcslyukán
Oly kéjes szél közt borzadok
Halottak jaj kik meghaltatok
Ne haragudjatok.

Farkas Viola - Februári télben; - Februárban



Farkas Viola
Februári télben

Addig-addig készülődött,
Míg február megdühödött,
Ideküldte hófelhőit,
Benne fagyos virágait.

Szakad a hó, fehér minden,
Örül gyermek, panasz nincsen,
Ó, de mi lesz, ha sok esik,
Embereket keserítik!

Ujjonghatunk a látványnak,
És a jó meleg szobának,
Ha még étel is van bőven,
Más kívánságunk már nincsen.

Hova tűnt a sok kismadár?
Kik csapata kertembe szállt,
Napsugárban kergetőztek,
Tálban vidáman fürdőztek!

De még tél van, esik a hó,
Hangulatom szürke, fakó,
Sajnálom a fehérséget,
Sár borítja a térséget.

Örülhetünk, itt nincs nagy vész,
Távolabb hózápor, szélvész,
Akadályok, balesetek,
Akit lehet, megmentenek.

Ha süt a nap, kedvünk vidám,
Jön a Tavasz a tél után!
Minden rossznak jó a vége,
Szálljon reánk égi béke!
*
Februárban
Februárban tavaszt várunk!
Zimankós hóesést látunk!
A virágok kinyílóban,
A rügyek is pattanóban.

Játszadozik az öreg Tél,
Hol búskomor, hol táncra kél,
Aztán prüszköl, hóval temet,
Dermeszti, ki benne rekedt.

Kisüt a Nap, felvidulunk,
Rossz időtől, elbúcsúzunk,
Hóvirágok felocsúdnak,
Napsugárban, mosolyognak.

Bújócskázik Tél évszaka,
Pedig magát, kitombolta!
Elmehetne, jaj, de várjuk!
Kis időnket, még rászánjuk.

Jött az éjjel, ismét fagyott,
Ami kinyílt, földre rogyott,
Hóvirágok, elterülve,
Várakoznak, kikeletre.

Legyen még egy kis türelmünk,
Ha tréfálkozik is velünk,
Végnapjait, éli a tél,
Illatos tavaszt hoz a szél.

Kányádi Sándor - A jámbor medve



Kányádi Sándor
A jámbor medve

Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.

De csak azért jön elõ,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,

hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.

Ha pedig az idõ zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.

Künn marad a medve, és
talpát nem kímélve,
elcammog a még jeges
kis patak vizére.

Hollósy Tóth Klára - Február van ...; -Későn jött, gyorsan ment



Hollósy Tóth Klára
Február van…

Február van, nem várt tél dühöng,
szelek fújnak, messze a tavasz,
valahol távol nagy vihar döng,
ködfelhőből csak néha havaz.

Majd elér a szél éles karma,
betelepszik a bőrünk alá,
hergel, mintha gúnyolni akarna,
jár az emberben, fel és alá.

A szürkeség matt, piszkosfehér,
kémény füstöl, ködlepel a táj,
a köd, s a füst lassan összeér,
olyan, mint egy méla birkanyáj.

Rövid a nap, korán sötétül,
kívül és benn borús fény kószál,
nem békül a szél, felélénkül,
míg a tél egykedvűn szunyókál.
*
Későn jött, gyorsan ment

Későn jött, váratott magára,
soká volt fagyos a föld, pőre,
úgy volt, mintha már sosem jönne,
pedig már mindenki nagyon várta.

Fény kellett a hófödte tájra,
megbújt mélyen fagy-szitta ködökben,
bénult volt, alig hömpölyögve
kúszott fel levelekre, fákon,

aztán egyszer csak özönölve
berobbant, s átfutott a tájon.
Néztük meglepve, eltűnődve,

szóltunk utána, hogy megálljon,
maradjon még kicsit, várjon,
de túljárt már hetedhét határon.
*
A jégpáncél alól

Csapkod a szél,
mint hideg szurony
a csontomig hatol,

a nap alszik,
horkolása hallik,
a jégpáncél alól.

Bertók László - Lábujjhegyen, fehér süvegben



Bertók László
Lábujjhegyen, fehér süvegben

Február kemény ingmelléről
lepattogtak a hóvirágok.
Faágak mozgásában érzem
a nyújtózkodó tisztaságot.

Belémvágnak a kék vitorlát
feszítő fény kötelei.
Nincs kegyelem, fotelban ülve
nem lehet sárkányt ereszteni.

Lábujjhegyen, fehér süvegben,
Gyanakvás nélkül vallani,
hogy elkezdődött, hogy szűk az ing,
az igen, az már valami.

Február - Böjtelő hava - Télutó



Február - Böjtelő hava
Télutó - Jégbontó hava - Szarvastor hava

Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban. Ovidius a Római naptárban részletesen leírja a februári ünnepeket és a velük kapcsolatos mitológiát. A hónap nevének eredetére is magyarázatot ad: februa néven neveztek minden olyan anyagot, amellyel a tisztító szertartásokat végezték.
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. A február eredetileg hiányzott a régi tízhónapos római évből, Numa Pompilius függesztette hozzá.
A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."
*
Népi megfigyelések

- ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni
- ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni
- Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja
*
Népi mondóka

Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.
Rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.

Február régi magyar (katolikus) neve Böjtelő hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét előtti időszakot. A meteorológusok Télutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) Szarvastor havának nevezték februárt. A Nap a Halak jegyébe lép.

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek február hónapba:
Vízöntő (január 20 – február 19) és
Halak (február 20 – március 20.).
Február folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bak csillagképből a Vízöntő csillagképbe lép.
Szabályos években a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa és novembere.
Szökőévekben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az augusztus..
Februárban tartják négyévenként a téli olimpiai játékokat.
Az Arvisurák szerint Jégbontó hava.

 

 Jeles napok februárban

Február (régiesen Februárius) az év második hónapja. Szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos.
A január és a február volt az utolsó két hónap, amit hozzáadtak a római naptárhoz, mivel az ókori rómaiaknál ez a téli időszak eredetileg nem kapott hónapot. Február a nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta.
Hagyományosan februárra esik a farsang időszakán belül a legtöbb bál, mulatság, lakoma.
*
Február 2 - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.
A templomokban ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van. Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek, de szintén a betegek illetve a halott mellett is. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg.
*
Február 3. - Szent Balázs püspök napja.
Balázs a torokbetegségek ellen védő szent, a legenda szerint megmentett egy halszálkát nyelt fiút. Szokásban volt az iskolás korú gyermekek balázsjárása is. Ez a Gergely-naphoz hasonló adománygyűjtő szokás, amikor a maskarába öltözött gyerekek köszöntik a háziakat, azok pedig a tanítónak adományokat küldenek (szalonnát, tojást, zsírt).
*
Február 19. - Zsuzsanna ótestamentumi nőalak napja.
A gyönyörű asszonyt fürdés közben a vének meglesték, majd házasságtörés hamis vádjával illették. Zsuzsanna azonban tisztázta magát és a véneket elítélték. Ezt a bibliai történetet adták elő az ún. Zsuzsanna-játék során dramatizált formában. Ehhez a naphoz is kötődik időjárási megfigyelés. Állítólag ekkor szólal meg a pacsirta, melynek éneke a tavasz közeledtére utal.
*
Február 25. - Mátyás napja.
Azt tartják, ha hideg az idő, Mátyás feltöri a jeget, ha viszont nem talál, akkor csinál. Azaz hirtelen időjárás változást vártak ettől a naptól. Egyes vidékeken azt tartják a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz.

Kert – február

A lombhullató fák - de különösen a gyümölcsfák - jóllehet a lombhullás óta nyugalmi állapotban vannak, egyáltalán nem érzéketlenek az időjárás szélsőségeivel szemben.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a téli zimankós hideg csak akkor tesz kárt a termőrügyekben, ha a hőmérséklet -15 fok alá csökken. Egyébként ebben az időszakban csak az ónos eső okozta jégpáncél veszélyezteti a termőrügyek épségét.
A növények mélynyugalmi állapota január végén, február elején ér véget.
A népi hagyomány pálfordulásnak (január 25.) nevezte ezt a kritikusnak vélt napot és a gazdaemberek azt tartották, hogy ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj: a család és az állatállomány kitelel. Pálnak fordulása, fél tél elmúlása - szólt a bölcs mondás.
Mikor érdemes palántázni?
Az előrelátó kertész már beszerezte a tavaszi vetéshez szükséges magvakat és gondol a zöldségfélék és a virágok palántázására is.


Szeretettel köszöntjük e hónap
névnaposait,
születésnaposait,
ünnepeltjeit.
Sok boldogságot kívánunk!




Nagy Csaba - Csak; - Vágylak



Nagy Csaba /Gyémánt/
Csak

állok itt némán zárt szavaimmal újra
a csend-ülte dombon könnyeket öltve

e februári fénytől távolból ragyogó
sírkövetek mögött
még téglavörösben virítnak a rózsák

mondanám is mert bennem szorong
foghatatlanul a vágy a köszönet érve

ám az idő a rohanó szalag
választékként nagy úr
s szívfájdalmaim ők már nem hallhatják
*
Vágylak

Elindult a szél,
a bolond,
a határok nélküli,
s eltűri,
hogy gondolatom
lovagoljon rajta.
Most úgy elém
tudsz jönni,
egy szál semmi,
ami eltakarna,
csak az est
halvány fénye
és én tartalak
lázasan
ölemben.

Meztelenséged
kincs,
a selymes bőr,
a körvonal-halom,
s az elszárnyalás
vadon,
mint a
megbokrosodott
szelíd szél,
benned szárnyal
tüzes gondolatom,
e tündérszép
februári napon.

Kósa Emese - Február; - Az álarc; - Ajánlom magam



Kósa Emese
Február

vonuló arcok -
egymás képébe röhög
a jövő idő

színes forgatag -
megfestett plakátokon
kókler mosolygás
*
Az álarc

A februári
mókában álarcosok
   alakoskodnak.

    A maskarások
álmokat ajnároznak
    hófergetegben.

     Lehullanak a
zilált maszkok február
      forgatagában.
*
Ajánlom magam

megvesztegető
februári lehelet -
kókler műfogsor
---
pörölni akarsz?
csupán hab a tortákon -
nyüves kelepce
---
léted viseled,
mint zsákmányát ejtő vad -
keselyű vijjog
---
hanyatán esik
felfokozott lépésben -
átvedlő percek
---
szélrózsa szirma
feneketlen időben -
kötéltáncosok
---
pont, pont, pontocska
maga magából növő -
lassú zuhanás
---
függönyrojt lebben
kicsírázó átmenet -
ajánlom magam

Szuhanics Albert - Télűző



Szuhanics Albert
Télűző

Völgyvidéken állnak a hegyeim,
farsangolás ideje vár.
Maszkabálba mulatozzunk,
legyen víg a február!

Inkognitó... felöltöm köpenyem,
álarcom mögé rejtezem.
Wass álarcú Albert lettem,
lúdtollam a fegyverem.

Megforgatom én Mona Lisát is,
míg arcomon titkos mosoly.
Kívül vidám piros orcám,
de bús szívem bent komoly...

A sziámi hercegnő partnerem,
karneválra ő összenőtt.
Nem az ital miatt látok
karjaimban én két nőt.

Igyuk ki a mély pezsgős poharat,
víg zenekar, játszd a zenét!
Meneküljön a hideg tél,
ebből most már épp elég!

Legyél te a karnevál hercege,
uralkodj míg felkel a nap!
Menekül már a hideg tél,
ihaj-csuhaj nem marad!

Meneküljön a hideg tél,
ihaj-csuhaj hamarabb!

Lázár H. Zsuzsanna - Villámló február; - Közel az ég; - Zimankó



Lázár Horváth  Zsuzsanna
Villámló február

Felhőrongyos februári égen
égzengést görget vad vihar,
cikázó villámokat dobál 
csillámló hó-fátyol alatt.
Süvöltve kavar a szél
bőven omló hó-könnyeket,
milliónyi pillangó-pihét
mely belepi sajgó szívemet.

*
Közel az ég

Oly közel az ég
Súlyos felhők földre húzzák
A csillogó,kavargó pihék
Lágyan ölelik át
A csupasz bokrot,kopár fát
Hócsipke borul az alvó földre
Míg a kikeletről álmodik
S a Nap reszkető fénye
Hideg, kék árnyakkal csatázik.
A Tél fagyos lehellete
Szívemet is jégbe zárta
S könnyfátylat von szememre
A hópelyhek kavargó tánca.
*
Zimankó

Sápadt árnyékok a havon
csillagot gyújt az éj,
a Vénusz hidegen ragyog
jégmarokkal szorít a Tél.

Elfagyott rügyeken
vadul zimankót zenél
s a szikrázó hótakarón
ráncokat gyűr a szél.

Fákon lebbenő fátyol
csillanó gyémántja ég,
didergő madárszívem
fénylő Tavaszt remél.

Bartalis János Február



Bartalis János
Február

Jégcsapos,
ereszt megcsurgatós,
drága Február!
Csak egy verset hoztál.
Ó, be fukar voltál.
Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,
nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?
S mint szürt, tiszta arany,
csorog-e a napsugár?
Február! Február!

Február! Február!
Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.
Csikó jókedvedben
mennyit ficánkoltál.
Mély gödröket ástál.
Hótornyokat raktál.
Majdnem eltemettél.

Február! Február!
Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár
28 napoddal
most már el is szálltál.
Itt hagytad emléked.
S mint búcsúzó kedves,
eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,
a boldog magvetőt,
a lázas Márciust -

S a szívünk feldobog!

Szabó T. Anna - Február



Szabó T. Anna
Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

Szakonyi Károly - Februári napsütés



Szakonyi Károly
Februári napsütés

( részlet)

Ahogy a reggeli pára-, korom- és füstfellegen át lassan a pesti házak homlokára csúszik a fény, a sárga nap felderíti a tél végi szürkeségből az utcákat – s az embereket. Langymelegnek érezzük a plusz egy-két fokot; tartós és kemény volt a tél. Itt, a sík oldalon már csak néhány bemocskolódott, járdaszélen maradt hóbucka emlékeztet a fagyokra, de a budai oldalon, a dombos vidéken még zúzmarásak a korai órákban a fák; még hó borítja az erdőn az avart.

A váratlanul ránk zúduló februári napsütésben piszkosnak és kopottasnak látszik minden; szürke por tapad a járdákra, homályosak az ablaktáblák, sárosak, maszatosak az autók, mi pedig sápadtak vagyunk – ez alig tűnt fel a téli sötétségben. De a tereken már rügyfakasztásra készek a bokrok, a padokon kigombolt nagykabátban sütkéreznek a gyereküket napoztató anyák; a fény majd színessé teszi újra a várost, az első márciusi esők majd tisztára mossák a köveket.

Nemes Nagy Ágnes - Jácint, hóban



Nemes Nagy Ágnes
Jácint, hóban 


(részlet)

Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.

Csoóri Sndor - Séta esernyő alatt



Csoóri Sándor
Séta esernyő alatt 


  
(részlet)
Micsoda tél, micsoda téli este! Február magasából elállíthatatlanul zuhog az eső. Hószakadás helyett esőszakadás. Placcsog az utcakövezet, kopog, nyög, sziszereg a védtelen ablakpárkány, s fuldokolva ürítenek a város esőcsatornái. Víz, víz mindenfelé. A Rózsadomb bokrai víz-hajat növesztenek, s fa-kotlósok lába körül is a víz riadt csibéi sipárognak. Az is bolond… igen, az is bolond, aki ilyen időben kint kujtorog. Mi tagadás, én is csak a lassan gyógyuló sebeimet sétáltatom e vad zuhogásban, mert nem először tapasztalom, hogy vigasztalanságomnak mindig jó tesz e részvétlenség.
Esik, mint a Bibliában.
Esik, mint a trópusokon.
Esik, mintha a kivégzésemre fölkészült kritikusom veretné idegborzolóan a dobokat…