2017. április 4., kedd

Szomorúfűz - Bíbor égbolt ...



Szomorúfűz
Bíbor égbolt …

Bealkonyul.
Az égbolton bíbor,
majd homályos fények.
Sziporkáznak a csillagok
A Hold ezüst kristályterében.
A szemekben elapadnak a könnyek,
Lelkünk körüllengi az éjszakát,
Az emlékeink álmainkban elkísérnek.
Az árnyak olykor rémisztőek.
Csend és titok szétfoszlik
a végtelenben.
Szívünkből szétszóródva az
Emlékeink kísérnek
Álmainkba.

Jóni Barna - Tétova idő zavarában



Jóni Barna

Tétova idő zavarában ... 


Elhajlott az idő húrja, kitérítette
a mindenkori "kivagyok énemet".
Szembetalálkoztam valakivel:
Nem ismertem meg. Ő sem.
Így adtunk mi ketten,
félelmeinknek közös életet...


Sokáig hallgattam önmagamra.
Azt hittem, nem csalás, halandzsa,
ha nyugtatva bizonygatom:
Minden rendben van, ne félj, nyugalom!
Olyan hamis volt ez az állítás,
mint a vakon beléd vetett bizodalom...


Szemembe kopogó szellemek gyűlnek,
elém vedlenek viaszkönnyeket.
A sok gyáva csinovnyik, kiégett becstelen
csak állítja bűnös igazát.
Olyan idilli körülöttünk a világ
és szerethetőnek tűnik a környezet...


Útszéli Madonna arcán
könnyekben gyűlik a szenvedés.
Ma este sem mereng sorsa kudarcán.
Ha lenne végre egy ember a talpán,
aki megosztja vele is az igazat.
Mert az imádság, ma már nem elég...


Annyi még az üresen maradt árok!
Van bennük hely bőven, beleférsz,
ha nejed kiforgatott éppen, s te a törvény
törékeny igazát vágyod.
A sok szemét között, akad még néha eleség!
Ingyen van. Ez számodra tisztán nyereség...


Szobád sokcsillagos, éjszaka is fényes!
Örök-panorámás a kilátás.
Égbe hangzik a kiáltás, ne légy kényes!
Hogy nem hallja senki? Mit rágódsz ezen?
Ne merészelj látni, vagy gondolni
szivárványt eső után sem, ha pirulsz
a nappal és ne merj álmodni sem...

Berze Tünde - Keress meg!



Berze Tünde
Keress meg!

A múlt arcai
oly messziről integetnek,
alig látom őket,
már csak szellemek,
de mindig, mindig felkeresnek.
Megtértek álmaim,
már csak csendes vizeken lebegnek,
fakult fényük
nem mutat kiutat,
köztük kóborló szél kutat,
s nem leli, mi rég elveszett.
A vádlottak padján
keserű ízű léttel ajkaim között,
új, szebb jövőt várva,
lármázik bennem
a mélyre temetett hit,
nem akar semmi mást,
csak mentsd meg,
s láthatatlan utakon járva
egyszer keress meg!

WINO - Álom



WINO

Álom



Te „végtelen”, minek nevezzelek.
Istenségnek, hm, vajon illik rád?
Próbálok értelmet adni értelmetlennek.
Hiszen vár engem, egy végtelen történet.


Kezdésnek a mezőn lassút táncolok széllel.
Ez olyan, mint egy álom, amit magadénak érzel.
Megértek minden szót, hiába szótlan a gondolat.
Álmaimba, semmibe nézve, utat kap végtelen káprázat.

Radmila Markovic - Érzem én



Radmila Marković
Érzem én

Én kincseim,
féltve őrzött
gyöngyszemeim,
nézzetek jól
a szemembe.
Mit láttok benne?
Lelketeket keressétek,
három gyöngyben
meglelitek.
Ezeket én :
babusgatom,
őrizgetem,
csiszolgatom,
melengetem,
szeretgetem.
Unokáim,
kis fecskéim,
most én nézek
szemetekbe,
gyönyörűséges
lelketekbe,
ott a gyöngyszem
fényesebb a
napkorongtól,
szeretettől
csillog- villog.
Napkorongnak
sugarában
érzem én, hogy
benne vagyok.

Grigó Zoltán - Minden percemen



Grigó Zoltán

Minden percemen


Hozzám bújtál, úgy mentünk csendesen,
szemedben fénylett ezer kis titok,
szellő muzsikált, és a réteken
épp akkor nyíltak ki a nárciszok.


Megfogtam a kezed, és vittelek
boldogan, mint egy szerelmes diák,
elültettelek téged szívemen,
most te vagy nekem a legszebb virág.


Nyílsz bennem, s én érzem az illatod,
akkor is, hogyha nem vagy itt velem,
mint sötétlő égen a csillagok,
átragyog lényed minden percemen.


.kaktusz - Együttérző szeretet



.kaktusz
Együttérző szeretet

Tudod arra gondoltam,
a világon sok a tanulnivaló,
és nagyon sok a tudást osztó,
de a rengetegben van egy csokorra való,
amit úgy hívnak, hogy bölcsesség,
amiből hiányzik az összes felesleg,
de ami épp elég az élethez,
mit nem képes átadni a sok tanár,
mert kevés a sok, ha a lényegnek
mind csak az elhanyagolható része,
anélkül pedig olyan a világ amilyen,
iskolában megtanulni lehetetlen,
de talán van egy bölcs dolog a világon,
mi egy bokrétába fogja a szükségeset,
és ez a minden fontost ismerő szeretet,
minél több van belőle,
annál nagyobb az emberiség bölcsessége,
aki ezt a tudást megismeri,
vele eggyé válik,
ha mindenki rendelkezne vele,
a világ meg lenne mentve,
háború se lenne,
hiszen aki szeret, az bölcs,
aki bölcs, nem képes a gyűlöletre,
még a viszont gyűlöletre se,
mert tudja, ha valaki gyűlölni kész,
az szegényebb a legszegényebbnél,
neki nem jutott a valódi bölcsességből,
az együtt érző szeretetből.

2009. nov. 22.

Fridli Zoltán - Szeretek és szeretnek!



Fridli Zoltán
Szeretek és szeretnek!

S jut eszembe megannyi gondolat,
Számtalan édes szívből jövő mondat,
Óriási hév, nagy lelkesedés, buzgalom,
Boldog szív, repdes? lélek, pompás vigalom.
Hjaj de boldog könnyekkel siratom!
Újra érzek, újra eszem, s iszom!
Ismét érzem a virágok illatát,
A madarak ékes trillázását,
Hallom a fák susogó szavát,
Értem szelek minden mondatát!
Föld felett könnyedén lebegek,
Mert szeretek és szeretnek!
Csak felhasal üzenetem a szélre,
S repül is az hozzá sietve,
Elmondom érzésem a parki fáknak,
Mit azok egymásnak átadva, fülébe susognak.
Lelkem boldogságáról madaraknak beszélek,
Mit a kedves ablakában elcsicseregnek.
Szél hozza a válaszüzeneteket,
Fák susogják a visszaérzéseket.
Hát most igazán boldog lehetek,
Mert szerethetek és szeretnek!

Torma Zsuzsanna - Bolondos április



Torma Zsuzsanna


„Bolond idő, esős-napos tavasz,
Kertben, gomblukban kis, színes virágok,
Az Április egy szerelmes kamasz,
Telisóhajtja széllel a világot”.


(Varró Dániel)


Bolondos Április


Száraz, rögös föld alatt
Álmos magvak alszanak,
Sajnos, ami „kicsíráz”
Arra jő a „hidegráz”.


Ébredező magocskák,
Aludjatok még tovább!
Az Április szeszélyes,
„kibújni” még veszélyes!


Aki kibújt megfagyott,
Föld tetején lehajlott,
Gazda vetheti újra
Meleg kabátba bújva!


Talán Május elsején,
Édesanyák Ünnepén
Jön az igazi Tavasz,
Mely már nem lesz oly kamasz,


Szeszélyes, mint Április
Szerelmes, néha „dilis”,
Széllel bélelt, esőtlen,
Nem bízunk a felhőkben!


Itt „glasszálnak” föl-alá,
Víz nem jut a föld alá,
Sajnos, mag, mi „kicsíráz”
Arra jött a „hidegráz”.

Adamecz László - Tavasz ragyog



Adamecz László
Tavasz ragyog

Tavasz ragyog erdőn-mezőn,
s már langy szellők kószálnak,
alvó rügyek ébredeznek,
mindenütt az országban.

Tél felejtő napok jönnek,
didergések messze tűnnek,
bizakodás árad széjjel,
lelkeink is éledeznek.

Sötét napok mind eltűnnek,
fény árassza a lelkünket,
megújul a szép természet,
bennünk zeng a hálaének.

Mirian - Válasz(ok)



Mirian
Válasz(ok)

én, csak válaszokat
adtam magamnak.
nem kérdeztem
apámat
hisz, némaságba
rejtette a por…
s a kósza gondolat
- ha volt olyan -
nem jelölte soha,
hogy tőle jött…
én, csak kerestem,
mert a félig sikerült
mondatokban
kevés volt az erő,
s a továbbjutáshoz,
nem kérhettem
anyámtól a szót.
bár sok volt
a teher, mit hordott,
mégis szótlan fejét rázta,
hogy az nem nekem való…
nem emelt fel senki,
ha lelkem kőbe botlott,
mert az ember,
amíg lehet tanul.
a hátrahagyott magaslat
mind-mind elém került,
ismét nekem kell választanom,
melyik lesz a múltam,
s egyben jövőm.
- de már nem egyedül -

Madarász Gyula - Jó tavasz



Madarász Gyula

Jó tavasz


Tavaszra vár a természet
a fák zöldbe, az ibolyák kékbe öltöznek.
Integetnek az öreg hegyek,
ragyognak a szelíd tavak.


A tavaszi napsugár kicsalja az arcod titkát,
szele simogatja a tájat, az ébredő világot.
Langyos szélnek vidám muzsikája
a távol lakókat újra haza várja.


Kópis Eta - Tavasz ...



Kópis Eta
Tavasz….

Virágba borult az egész világ.
Mosolyt hint minden, ami él.
Szívemnek megfáradt húrján,
Dalt dúdol az örök Remény.

Élő rejtvény, fénykép a táj.
Szél szárnyán röppen a dallam.
Mellém telepszik picinyke árny.
Simogat. És hangodat hallanám?

Csak a szél susog, halkan szelíden.
Rég messze jársz. Elvitt a hideg Tél.
Lábad nyomát is betakarta kedvesem.
Más nem maradt, csak csalfa Remény.

Új tavasz jött, új Remény, új kikelet.
Lelkemben, szívemben felengedett a fagy.
Ki rám talált, mint Te, legalább úgy szeret.
De az emléked bennem örökre megmarad.

Menj, menj szívednek, sorsodnak útján!
Ne nézz hátra, kit keresel bizton megleled.
Már nem búsulok én sem Létemnek múltján.
Rendeznek mindent az Új Tavaszi szelek.

Siktár János - Boldog a szív ...



Siktár János
Boldog a szív....

Újra víg madársereg
karéneke zeng fel,
itt a derűs kikelet
vidáman jókedvvel.

Mosolyával a fagyot
Jupiter elűzi,
nyári útja a Napot
magasabbra küldi,

s jóvoltából eltelik
a föld melegséggel,
és ahogy a Nap hevít,
szítja szív hevét fel.

Driád hűsöl lomb fedett
domb tövén a csendben,
Oreádok lejtenek
diadalmenetben.

Táncát járva, a kies
Séd-Völgyben zengedez
a szatírok népe,
s a csalogány ráfelel

trillázva, ha a vidám
tavasz jut eszébe.
Végre visszatér a nyár
imánkért cserébe.

Ragyog a sok szín, a táj
ezerszínű virág,
kiáll ajtajába a
tücsök s dallam kiszáll,

nagy gyönyörűségére
így ujjong fel, s kiált
ezer hangon a világ
ünnepi zenéje.

Tapsoljunk hát a világ
megújulásának,
boldog a szív, ha a vágy
viszonzást találhat.

Tóth Edit Magdolna - Tavaszok; - Tavaszt kacsintó



Tóth Edit Magdolna

Tavaszok



Földemre leülök,
Markomba terítem,
S ujjaim között


Pergetem gyöngyeit.

Szíven át ízlelve,
Érzem kötődésit.

*

Tavaszt kacsintó



jégvirág nyomán
Cikkcakkokban toporog
Tollászkodó fény


Almafa ága-
Bogán fészkét álmodja
Szende trillaszó