Jóni Barna - Tétova idő zavarában

Jóni Barna

Tétova idő zavarában ... 

Elhajlott az idő húrja, kitérítette
a mindenkori "kivagyok énemet".
Szembetalálkoztam valakivel:
Nem ismertem meg. Ő sem.
Így adtunk mi ketten,
félelmeinknek közös életet...

Sokáig hallgattam önmagamra.
Azt hittem, nem csalás, halandzsa,
ha nyugtatva bizonygatom:
Minden rendben van, ne félj, nyugalom!
Olyan hamis volt ez az állítás,
mint a vakon beléd vetett bizodalom...

Szemembe kopogó szellemek gyűlnek,
elém vedlenek viaszkönnyeket.
A sok gyáva csinovnyik, kiégett becstelen
csak állítja bűnös igazát.
Olyan idilli körülöttünk a világ
és szerethetőnek tűnik a környezet...

Útszéli Madonna arcán
könnyekben gyűlik a szenvedés.
Ma este sem mereng sorsa kudarcán.
Ha lenne végre egy ember a talpán,
aki megosztja vele is az igazat.
Mert az imádság, ma már nem elég...

Annyi még az üresen maradt árok!
Van bennük hely bőven, beleférsz,
ha nejed kiforgatott éppen, s te a törvény
törékeny igazát vágyod.
A sok szemét között, akad még néha eleség!
Ingyen van. Ez számodra tisztán nyereség...

Szobád sokcsillagos, éjszaka is fényes!
Örök-panorámás a kilátás.
Égbe hangzik a kiáltás, ne légy kényes!
Hogy nem hallja senki? Mit rágódsz ezen?
Ne merészelj látni, vagy gondolni
szivárványt eső után sem, ha pirulsz
a nappal és ne merj álmodni sem...