Szomorúfűz - Te vagy ... hogy szíved ...

Szomorúfűz

Te vagy…

Hogy szíved szívem legyen … 

https://www.youtube.com/watch?v=fdJnyxSoSNc

Te vagy a nap,
az éltető fényem

Te vagy a hold
mely az égboltról ragyog

Te vagy a csillag
mely csillámot szór rám

Te vagy az éjszaka
mely nyugalmamat hozza

Te vagy az álom
mely szememre hint álmot

Te vagy a szerelem,
hogy szíved szívem legyen

Maszong József - Szív ritmusa

Maszong József

Szív ritmusa

Százszor s ezerszer elmondom ott benn,
azt az egy szót, mely oly kedves szívemnek.
Félek, hogy a csöndben kihallik hangossága,
és titkunk talán más is irigyelné és elvágyná,

de jó is lenne a csalfa álmot megregulázni,
nem az éj leplén kényére- kedvére várni
azt a percet, mikor a fáklyám meggyújtod,
hogy bolondultan csípőddel együtt ringjon,

asszonyi kedved vigyen máglyád lángjára,
apró pici szád leheljen áldást szomjas számra,
ájultan nézzek igézőn ragyogó szemedbe
emelj magadhoz,- emelj, túlon-túl szeretlek

ha a világnak mégannyiszor is fordul kereke,
életemnek mindvégig egyedül Te lészen' értelme,
mert voltál lány nyíló liliom, de asszonnyá értél,
mikor kértem tőled, Te forró csókkal fizettél,

örülj vigadj dalolva csengjen fülembe kacajod,
nem adom e dalt másnak, enyémek a sóhajok,
törd le büszkeségem kedves, nézz reám s nevess
kormányozd viharban vitorlám öblöd legmélyére,

ne engedd, hogy drága rakománya kárba vésszen',
gyönyörködj kínomban, mert tied minden érdem,
még senki nem nyújtott csuprot ily édes mézzel,
minden szemérmed vetkezd' le s oldódj fel vélem.

Egyed Emese - Vissza

Egyed Emese

Vissza

Szó sincs ezüstről.
Csillognak a hangok a ködben.
Platánok könnyű villái zörögnek.
Tálcára bukik a hold, belecsendül
az elvarázsolt vadidegen utca.

Éljetek boldogul. Kaputok zárva.
Ablakotokra nem száll sem veréb, sem
cinketorkú alkonyat. Ti fatáblák közt laktok.
Jól megvagytok falaitok között:
szó sincs ezüstről. Aranyidő telt
álmaimban és száműzött a szóba;

ötvös serlegek formái helyett
szavak rácsain hintázik a szellő –

egyet sóhajtott szerelmünk a parton;
s ha ki észre is vette, nem értette
s jó, hogy nem firtatta, nehéz tudás ez;
éljetek boldogul, szó sincs a ködben.

Nagy István Attila - Estéli hallgatás

Nagy István Attila

Estéli hallgatás

https://www.youtube.com/watch?v=CUd4jLWQa3U

Csak szótlan vallomás kellene,
a térdhez törleszkedő ragyogás,
hallgatni, ahogy a nyírfákról
csöndesen zuhog a fény.
Megfejteni a tünedező neszeket,
a szembehunyás gyöngéd varázslatát,
amikor útjára indul a képzelet,
s szárnya nő a puha suttogásnak.
Csak szótlan vallomás kellene,
minden szemben elfér a világ,
amely vásárra viszi a szavakat,
hazug portékát csinál a beszédből.
Maradna az estéli hallgatás,
a hajnalok tiszta zenéje,
a felébredés boldog szájíze,
hogy itt van ez a nap is,
kitárja röptető szárnyait,
csak maradj csendben:
a pillantás a szívedig ér.

Tóth Edit Magdolna - Galanthus nivalis; - Farsangi bálból

Tóth Edit Magdolna

Galanthus nivalis

Fénytől feszülő
Február fakóságán
Fehér’ t fialó
Fehér’ t fialó
Február fakóságán
Fénytől feszülő

¤

Farsangi bálból

Palástja takar
Álarcot viselve, tart
Kezében tollat
*
Jelmezes-bálban
Leleplező látomás
Felismerést kelt
*
Maszkok színárnyán,
Elillanó mámorból
Tavasz ébredez

Madarász Gyula - Tél; - Télutó

Madarász Gyula

Tél

Kinn mindent hó borít
Behavazva minden alszik.
Míg benn békésen üldögélve
Elnyúlok a karosszékbe.

A tél sóhaja piros pírt ad az arcra
A tél csendjén áttör a napsugár.
Vándor a lélek a hamvassá vált úton
Szívem beissza fénylő sugarát.

*

Télutó

Dombok közt megkésett hó lapul
még épp, hogy éledeznek a fák
ébredezik a késlekedő tavasz
a szívem halványan izzani kezd
a Hold világánál fürdik a lány
haja könnyű, teste sugárba,
melle két bimbója szelíden áll
a csillagok ragyogva őrzik őt.

Válóczy Szilvia - Maradok csendben

Válóczy Szilvia

Maradok csendben

Lelkembe gyűröm, mit ajkaim nem mondanak,
ne sértsék boldogságod terített asztalát,
mert néked az dicső, s könnyed, mit sarjaidról
két szemem mégis könnyezve lát.
Természet ez, nevelt való e szépség és okosság,
nem mulasztja azt el féltékenység,
vagy önző kapzsiság.
Elfogadni kell, mert néked az
mindenkor szent és gyönyör,
de szívemben a kín, mely láthatatlan,
látva mégis meggyötör.
Maradok csendben, jobb, ha szavaimnak
nehéz súlya most nyelvemen marad,
téblábolva bár, de szívemben minden érzés,
mit adtál, elragad
és cipel, visz messze álmainkból szőtt
valós lényegen,
csak néha tudnám, mit úgy akartunk
rajtunk múlik, vagy más lényeken,
mert szorongva tép most lelkemben az
elmét fojtó kétség:
Vajh mivé leszünk így szótlanul,
ha magával húz a mélység?!

.kaktusz - Az élet rendje

.kaktusz

Az élet rendje 

https://www.youtube.com/watch?v=RMsKIDNqaf4

Tudod arra gondoltam,

mekkora döbbenet lehetett

az első felismerés az embernek,

hogy az-az apró, az a jelentéktelen,

halálraítéltnek tűnő mag,

megfelelő körülmények között

óriási fát képes szülni,

milyen nehéz lehetett elhinni,

hogy a semmiből lett a minden,

a mag életútját kellett végig kísérni,

hogy a hihetetlen hihető legyen,

de a leghosszabb út az lehetett,

míg az ember gyanakodni kezdett,

míg összefüggést felfedezett,

nagy csoda volt az akkor,

ami ma már természetes,

az ember csak azt a csodát hiszi,

amit megtapasztal maga is,
de ahogy kezével foghatóvá válik,

többé nem hiszi csodának,

hiszen az a rendje a világnak,

hogy az apró magocska

teremti a hatalmas életet,

az agynak felfoghatatlan,

mindaddig az,

míg a feltámadt halott kezén
meg nem tapogatja

a sebeket,
elhinni nagyon nehéz

a tapasztalatlan, a gyengéd,

az örök ifjú szeretet erejéről

hallomásból nem is lehet,

hogy hegyeket mozgat meg,

hogy világot tart össze,

hogy a hiánya összezavar mindent,

míg nem találkozik vele,

míg nem látja
az általa gyógyított sebet,

addig nem hisz benne,

és nem hisz annak az ember,

aki bizton állítja, hogy csodát tesz vele,

hogy róla a hatalmas követ,

a hatalmas lelki terhet

egy könnyed mozdulattal leemelte,

hogy boldogságot hozott

a legnagyobb boldogtalanságba,

hitetlen az ember,

míg nem találkozik vele,

míg gyógyultnak,

a saját gyógyíthatatlan sebeit nem látja,

de ha különleges balzsamával

tesz a szeretet csodát,

akkor az olyan természetes lesz,

mint a mustármag ereje,

hiszen ez az életnek a rendje.

2009. június 05.

Kun Magdolna - A szív már tavaszról mesél; - Ha majd tél lesz

Kun Magdolna

A szív már tavaszról mesél

Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.

S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.

Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.

*

Ha majd tél lesz

 https://www.youtube.com/watch?v=rQway8lBahc

 Ha majd tél lesz megint
és fázósan húzódom melléd,
gyújts tüzet a kandallóba kedves.
Ölelj át és hallgasd velem
a tűz-kristályban parázsló,
éjgyöngy fényű csendet,
mert az
mindennél szebben elmondja,
mit jelentesz nekem,
s hogy mennyire
szeretlek.

Birtyik Csaba - Szűz hóban

Birtyik Csaba

Szűz hóban

Szűz hóban léptetek lovam hátán.
Csend fut az erdőben.
Szélcsend a mezőben.
Messziről elkerül minden ármány!

Reccsen a fagyos hó paták alatt.
Körülvesz az erdő.
Megölel a mező.
Felriasztok néhány kismadarat.

Folyópartra értünk, a kis hídnál.
Elszalad egy róka.
Felröppen egy csóka.
Szinte hallom hangod, mintha hívnál!

Szűz hóban vágtatok lovam hátán!
Az arcom kipirult!
A Lelkem kivirult!
Hallom a hangod, és tudom, jössz már!

Harcos Katalin - Csend tánca

Harcos Katalin

Csend tánca

Csendharang alatt

nézd, alszik a táj,

mill’jónyi táncos

kis hópihe száll.

Lépteink nyomán

már süpped a hó,

nem ölel csupán

a csendtakaró.

Táncoló pehely

a vállamra ül.

Bent néma a hely,

kint csend hegedül.

Csend szava suttog

míg csillan a hó.

Dunyháját rázza

vén Holle-anyó.

Szuhanics Albert - Megfagyott a rózsaszál

Szuhanics Albert

Megfagyott a rózsaszál

Megfagyott a rózsaszál
jégvirággá válva,
ám belebújt szirmába
nyári nap sugára.

Szivárványos kristályban
izzó vörös rózsa,
lányok üde ajkain
szívszerelmes nóta.

Könnyezne víg harmatot
hajnal fénydalára,
jégkirálynő szirmait
kék szívébe zárta.

Szürke az ég, didergünk,
tél bilincse rajtunk,
tarka színű kertekért
fohászkodik ajkunk.

Ez a vérző rózsaszál
jégkristálynak foglya,
kikelet friss álmait
szíveinkbe vonzza.

Horváth Ilona /Hanoli/ - Tűz és víz

Horváth Ilona /Hanoli/

Tűz és víz

 https://www.youtube.com/watch?v=YBNL0Jz38aI

A tűz perzsel, éget és fáj,
utána füst és pernye száll.

A víz lágyan, gyöngéden ölel,
napsugár játszik csillámfényivel.

Legyen hát tűz, vagy víz vegyen körül?
Lobogva égjen, vagy fedjen egészen?

Bölcsőd bölcsőm,
menedéked menedékem.

Égető tűzben, hűsítő vízben,
heves dobbanás szívünkben,
mely vergődik tövises utakon,
s egyszer testünkből kilépve,
egy más dimenzióban végre
vár ránk a nyugalom:

tűz a vízben,
víz a tűzben
elsimul már véglegesen…

dr. Szeicz János - A szó már nem elég

dr. Szeicz János

A szó már nem elég 

Aki töprengő, azt itt leszólják,
a sorból kilógót agyonmarják, 
  ha sok embert zavar egy gondolat,  
és szólni mersz, fejjel mégy a falnak.

Mégis keresnünk kell az igazat,
 ránk az átok végleg nem ragadhat,  
tárjuk fel, mit rejt a lelkek mélye,
 mert túl sokan hullnak már a mélybe.

Embereket a porba aláztak,
utcán élő csőlakóvá váltak.
Lebecsülni őket azért könnyebb,
mert így felelünk meg a közönynek?

Ki tudhatja, ki mint jutott oda,
utcára őt mily sors taszította?  
Segíteni, ha akarok rajta,  
le kell hajolnom érte a porba.

Akkor látom arcában a munkást,  
aki évek óta nem kap munkát,
és látom a sarkon vézna lányát,  
ahogy árulja magát a járdán.

Őket látom, bármerre is megyek!  
Legyek csendben, amíg ők éhesek?
Legyen inkább ez a világ csöndben,
hogy jobb világot teremthessen Isten.

Primerose - Érezzelek

Primerose

Érezzelek

 https://www.youtube.com/watch?v=m_RYu7Je7ac

Lüktet a szívem, ha szólsz,

nem fér a mellkasomban

szádhoz ugornék nyomban.

Kezed, ha homlokom simítja,

s ajkaddal zárod,

kinyitsz bennem egy titkos világot.

Magasra viszel,

felhőket mesélsz,

nappal igézel, s véremig zenélsz.

Ha fent elengeded ezt a kezet,

csókkal pecsételd, ha lehet,

hogy mikor zuhanok, még érezzelek