dr. Szeicz János - A szó már nem elég

dr. Szeicz János

A szó már nem elég 

Aki töprengő, azt itt leszólják,
a sorból kilógót agyonmarják, 
  ha sok embert zavar egy gondolat,  
és szólni mersz, fejjel mégy a falnak.

Mégis keresnünk kell az igazat,
 ránk az átok végleg nem ragadhat,  
tárjuk fel, mit rejt a lelkek mélye,
 mert túl sokan hullnak már a mélybe.

Embereket a porba aláztak,
utcán élő csőlakóvá váltak.
Lebecsülni őket azért könnyebb,
mert így felelünk meg a közönynek?

Ki tudhatja, ki mint jutott oda,
utcára őt mily sors taszította?  
Segíteni, ha akarok rajta,  
le kell hajolnom érte a porba.

Akkor látom arcában a munkást,  
aki évek óta nem kap munkát,
és látom a sarkon vézna lányát,  
ahogy árulja magát a járdán.

Őket látom, bármerre is megyek!  
Legyek csendben, amíg ők éhesek?
Legyen inkább ez a világ csöndben,
hogy jobb világot teremthessen Isten.