Wass Albert - Őszi hangulat

Wass Albert

Őszi hangulat

https://m.youtube.com/watch?v=alW9NFb8dxc

Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad nyújt'nám árva-két kezem:
a hosszú útra eljönnél velem?

Amerre én megyek,
a róna arra nem dalolva vár:
ott már az ősz varázsa megjelent,
és a kacagást letarolta már.

Mert ott az út köd-óceánba vész,
s eretnek-váddal vár a Golgotán,
s ki arra tér: végső szív-dobbanásig
tűz bélyeget visel a homlokán.

S vajon, ha egyszer hajt a Sorsom:
harcolni vérvirágos tengeren,
szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?

S vajon, ha majd megismered az utat,
s döbbenve látod: mennyi, mennyi vész;
utatlan végtelenbe elkísérsz?

Ecsedi Éva - November

Ecsedi Éva

November

https://m.youtube.com/watch?v=f4ijx1ky_h4

Itt van újra, sötétben jött,
hideget hozott, zord időt.
Szürke nappalokat, homályos
alkonyt, hozott bús álmot...
Lelkekig ható fájdalmas elmúlást,
árvaságba borult távozást.
Örömtelen hallgatag csendet,
magányosan tovatűnő perceket...

Domboldal temetőkertjében
gyertyákat gyújt félénken.
Halkan suttogva meséli
hová tűntek az emlékei...
Majd ő is lassan távozik,
itt hagyva tovatűnt vágyait.
Nem visz mást magával,
csak a meleg nyár álmait

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Őszvégi hiány - Őszvégi napok

Nagy Csaba /Gyémánt/

Őszvégi hiány

https://m.youtube.com/watch?v=1v6Cu0AHGfg

Vörös, lilákba merülő keskeny vörös
szalag csüng a réteken túl,
mit est előtt hagy
sötét felhői alatt a novemberi alkony,
s csend, széltelen
tömör csend teríti szőnyegét
a fagyban dermedő homályos utcákon.

Árva képzeletem ilyenkor is
nyaradhoz szóló,
tavaszokon túli lépcsőket sző,
mely, mint minden más
álmok csipkézte könnyes út,
most is hozzád vezet,

Szirmaid hiány-fehére
meghatóan ma is könnyeztetett.

*

Gyémánt

Őszvégi napok

Megszokott őszvégi napok,
hol hiányzik a nap,
homály vet árnyat
a lombtalan fák ágai alatt,
fázva nyög a folyó
iszapos medrébe,
kifakult színeket tereget
a táj nyirkos kötelére.

Megszokott őszvégi napok,
hol már
kopogtat a tél,
még szokatlan bennük,
hogy szívem Veled
mégis
forró napokat él.

Ligeti Éva - November

Ligeti Éva /Leka/

November

Halottak napjára

Barna csipkét fest a fáknak
Lombok vörös színre várnak
Arany fény még cirógatja
Avar halkan hívogatja

Mikor hideg szelek fújnak
A lelkemben gyertyák gyúlnak
Szeretteim velem vannak
S az élethez erőt adnak

Ködfátyolban a temető
Belesimul a teremtő
Imát mondat minden holtnak
Kik szívemhez közel voltak

Koszorúba kötött szavak
Hamvas csokrok virrasztanak
Elcsendesülnek a hangok
Megszólalnak a harangok

Debreczeni Zsolt - November végén

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/

November végén

Elmúló nyárnak, sárga levelei,
hullanak a fáknak, aprócska könnyei.
1„Hószitálás játszik, fák fagyott ujjain”
vártak az út szélén, télkezdésnek húrjain.

Mennyből varázsének, szállt alá a Földre,
szívünk örömének, legnagyobb fényére.
Jéghideg évszak, közeledik a tél?
- vagy megint plusz tíz fokban, szinte sapka se kél.

Fejtetőre álom, száraz kézre kesztyű,
hűvösebb fuvallat, lassan időszerű.
2”Holdeső-napsugáron” át vezet egy ösvény,
hidegségre lelnek, a fagyott útnak végén.

Megtalálják drága, tündérország kincsét,
jégbe zárva puhaságnak-tisztaságnak cseppjét.
Álomvilág álmát a fagyott hóesésben,
novembernek végén, csöndben, őszi éjen.

1 Republic-Hószitálás játszik (részlet)
2 Republic: Holdeső, napsugár (részlet)

B. Huszta Irén - November

B. Huszta Irén

November

https://m.youtube.com/watch?v=QFDnFOTqqdg

A
szél
dühöng
a fák között,
egy rőt levél le-
költözött. Alig van
már a fán egy-egy eső-
ben ázott barna jegy. A sű-
rű éji fellegek megint alig de-
rengenek. De holnap napke-
letre néz, nagy bánatában
fényt igéz a bús ború
a végeken, és
könny gyü-
lemlik
lelkemen.
Fagyott
a föld, fa-
gyott az ég,
és ködbe
sápadt
szürke
lég ve-
títi ránk
rút árnyait,
ma megfagyott
az ősz, s a hit…

Zsiga Lajos - Novemberi köd

Zsiga Lajos /Alkotok/

Novemberi köd

álmos lombtalan bokorban bujkál a köd
avar alatt szunnyad az álmodó holnap
míg meztelen gallyakon pókok hálót fonnak
elveszik a ködben az idő is szürkévé olvad
november hídján hol a vége ködbe foszlik
rejtelmes előttem a végtelen mi át sem látszik
álomba ringatja a feltámadt szél a káprázat
néma csendjét
hiába keresem nem találom a hajnal
elvesztett kezét

Pataki Glica - Póznák bosszúja - részlet

Pataki Glica

Póznák bosszúja - Reggeli ébredés novemberben.

https://m.youtube.com/watch?v=tRVNlNzAkoc

Tegnap, - október utolsó napján-, mint nyughatatlan őrült, úton volt a szél. Süvítettek, fütyültek a telefonvezetékek, csikorogtak, nyöszörögtek a szurkozott oszlopok, amelyek lépésenként ballagnak föl a hegyekbe, s kerge táncot jártak fölöttem. Összesen kilencven darab fenyő lelte halálát. Az "okos ember" szinte mindenhová betelepíti ezeket a póznákat, hogy vigye a hírt – Ő utána. Tudni akar mindent, hogy mi történik a tőzsdén, és a bankokban:- semmiről sem akar lemaradni. – Lehet, hogy nem is szél miatt visítoznak, hanem a hír a vezetékekbe belegyömöszölve? - Felrobbantották, lelőtték, kigyulladt, összeomlott. Ezek a gyászos üzenetek mennek az ember után az erdők csodákkal megrakott világába.-
Gyöngyöstarján, amelyet most magam mögött hagytam, innen visszatekintve a dombról, mint egy húsvéti kötözöttsonka a völgy mélyén bepácolva. Különböző vastagságú dróthuzalok tömkelege, már nem is látom a kutyaugatástól hangos portákat, rövidke utcákat. Hihetetlen mennyiségű elektromos vezeték himbálózik az emberek feje fölött.
Hátat fordítok a falunak, s a vállamra véve a reggeli napot, elindulok világot látni. Időnként előre taszogat a sűrű szél, lökdös, haladjak már gyorsabban, ne cammogjak, mint az öreg medve s belebújik a zsebembe, hogy én cipeljem. Mindig ezt csinálja, ha találkozunk! Pár lépésenként meg-megállok s látom a "mester" befejezte az őszi tájkép festését. Egyetlen színharmóniába áll össze a láthatár. A nyári hónapok színei, fényei a múlté, eltűnt az utolsó emléke is.
A lassan szétterülő napfény a "víz", amely feloldja a sárga, a vörös, rozsdabarna s az okkersárga színeket. Megállva a hegyek csúcsain, óvatosan kiönti ezt az egyveleget és hagyja alácsorogni a völgybe. Hétről-hétre láttam, miként halad lefelé a festék, a természet zöld vásznán. Tegnap, végre elkészült a monumentális műalkotás. A természetfelelős álomszépet alkotott. A fajzati hegykoszorút új, estélyi ruhába fölöltöztette.
Itt állok a kereszt oldalán, e csodálatos tájkép előtt, képtelen vagyok tovább haladni az utamon, és rögzítem magamba az emlékképet. Az őszi csendélet fölé rideg, hideg kéklő eget tett. A Tót-hegyes és a Világos-hegy elmaradhatatlan glóriái a habos felhők. A festményt arany fényű széles keret határolja körül. Lelki szemeimmel fölszeleteltem e tájat, hogy mindent alaposan megfigyeljek és ezt a hatalmas méretű vásznat a fejembe sértetlenül a legbiztosabb helyre eltegyem.
A MOST egyszeri és megismételhetetlen!
A holnap majd teljesen más lesz. A mai éjszakával a varázslat eltűnik és a reggel új- vásznat készít elő, ugyanilyen alapos gondossággal mint a mai, hogy azt is feloldja majd egy később érkező esti sötétség.
Ez így történik nap, mint nap. Tegnap volt az ősz utolsó napja, végső búcsúzása!
S november reggelén beköszöntött a fehér tél, lassan szállingóztak a hópihék s a tölgyfalevélben hosszú útjuk véget ér.

Szomorúfűz - Az ősz fanyar illata

Szomorúfűz

Az ősz fanyar illata

https://m.youtube.com/watch?v=0z4ZLj7AKlg

Aranyló faleveleket sodor a szél.

Fel-felkapja, táncoltatja,

meg-megáll egy-egy gondolatra.

Majd tovasodródik és megnyugszik az avarban.

Nemrég a lombokon táncolt arany-zöldben.

A horizont tengerén felhők fodrozódnak,

ködös pára száll a kert felett.

Az ősz fanyar illata száll a végtelenben.

Múlóban az ősz, bár még a Nap gyenge fénnyel simogat.

Levetkőznek a fák és minden, mi eddig ragyogó volt,

lassan, csendesen belesajdul a télbe.

Harcos Katalin - Mi volna nélküled?

Harcos Katalin

Mi volna nélküled?

Mi volna hangod nélkül ez a csend?
Csak némaság, és üresség hona…
de így, hogy szavad még fülemben cseng,
a csendnek is van titkos dallama.

Mi lenne nélküled magányos álmom?
Csak rezzenetlen néma holdsugár…
de így, hogy itt vagy nekem a világon,
álmom szenvedélyes, ajkam csókra vár.

Milyen lehetne akkor a jelen,
ha vágyat nem oltottál volna belém?
Nem lenne remény, sem  szerelem…
s nem lopnék kalandot életedbe én.

Játsszunk hát kedved szerint, ÉLETET!
Vígat, és kacagástól hangosat!
Játsszunk vágyat és titkos szerelmet…
mindennél szebbet, mindig boldogat!

Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Októberi búcsúének

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Októberi búcsúének

Szánva kopott birodalmat,
Száraz levél sírva zizeg.
Köddé didereg a harmat,
Csendesednek a vadvizek.

Égő paprikafüzérrel
Ékes a meszelt veranda.
Bágyadt őszi napszekérrel
Távozott a tücsökbanda.

Jó, gyümölcsös, mézes ízek
Emlékekbe cukrosodva,
Üregesen kong a szívek
Pitvarának kérges odva.

A szemközti domboldalon
Nyáj kolompja elhalóban,
Vágyak húrján szól a dalom,
Tűz ropog a kandallóban.

Helen Bereg - Nem akarom, elmenj!

Helen Bereg

Nem akarom, elmenj!

Bújok kabátod nyitott rejtekébe,
fejem válladon megpihen,
lehelet-csókok kúsznak nyakad
hívogató, meztelen melegébe.
Ölellek, mintha e mozdulattal
elodázható lenne az elválás,
nem hívna egy másik élet.

Nem akarom, elmenj! -
kiált bennem a hangtalan,
eltitkolt kívánság,
de hangosan nem mondom,
csak szememben a csillogás
árulhatna el, ha meglátnád.

Karod rejteke magába ölel,
fejed vállamon megpihen,
lehelet-csókok izzanak nyakam
felkínálkozó meztelen gödrében.
Úgy szorítasz, mintha akarnád,
elodázható legyen az elválás
s nem hívna egy másik élet.

Nem akarom, elmenj!
Mondhatnám, de nem mondom.
Összehúzom üressé lett kabátom.
Nézem lassan távolodó lépted.

Debreczeni Zsolt - Gyertyák könnye áztat

Debreczeni Zsolt

Gyertyák könnye áztat

Csepegnek a vágyak, puhul már a viasz,
szívem bánatára nincsen semmi vigasz.
Álmodom az éjjel, halvány csillag kél fel,
elalszik a halál csöndes gyenge fénnyel.

Gyertyák könnye áztat hamvas sírbolt felett,
szeretteink álma nyugodt, békés lehet.
Hősi halottaink végtelen nagy harca,
békés álmaimat zaklatottá rakta.

Ó, mily édes álom, vágyakozó érzés,
lelkünk legmélyéből kiinduló vérzés.
Szemünk könnybe lábad, megrendül a testünk,
borzongások szállnak szanaszét felettünk.

Játszunk könnyed vágyat az érzékeny testen,
művelt virág ágyás nem maradhat resten.
Bimbók hullnak alá, a szirom hervad bágyad,
nem lelé lelkében a varázsillat várat.

Lecseppent a viasz, a gyertya meg elolvadt,
nem találom helyét a hajnali varázsnak.
Keservesen könnyes, áztató és nedves,
a lélek szárnyain át a túlvilágra repdes.

Pné Juhász Mária - Vászonra festettem ...

Pné Juhász Mária

Vászonra festettem …

Lágyan hajlik a fűz víz keblére
égen a Hold egyedül csavarog
pihe-könnyű dal száll néma éjben
nyugalom-folyó partján ballagok

Félig megvakult meder fényében
sápadtan izzanak a tegnapok
lámpásom fénye már csonkig égett
varázsigémet halkan suttogom

Hűvös esték kacagó-kékjében
hulló rózsák között botladozom
sötétség bársonyszőrű testében
borzongva ébrednek a hajnalok.

Gősi Vali - Különös, őszi este

Gősi Vali

Különös, őszi este

Minden ránc-csókot lehelő őszön

csitul a kín, de néha még üvöltöm:

meddig élek így, bús átkozott…?

Talán e némán haldokló ősz

kincséből valamit

megint itt hagyott

örökül, végül…,

mielőtt a rőt lomb

a lehajló fáktól,

- akár fiú a hajlott anyától

egy virradatkor…örökre

- búcsúzott.

Ezen a néma, különös őszön is

esténként néztem a sok száz levél után,

amint a széllel pörögve jártak

valami búcsúzó táncot megint.

Néztem a hajlongó táncseregre,

s ekkor egy libbenő kis levelecske

pördült előttem alig-rezzenéssel,

s vállamról kinyújtott tenyerembe hullt,

és megállt ott kicsit, pihegve…

Majd lassan, pörögve,- mint egy lepke,

aki párjának elébb még

hívón a szárnyát billegette

 - elszállt, örökre, messze,

talán a végtelenbe…

Fényárban úszott az ég,

s csak röpült,

szárnyalt egyre, messze

az a búcsúzó, rőt levelecske.

Néztem utána…

Meg-megrebbent aranyló levél-teste,

és egy csillag - mint aki föntről leste -

éppen kigyúlt,

s mintha az égből integetne…

Különös volt ez az aranyló,

szép, őszi este…