Debreczeni Zsolt
Gyertyák könnye áztat
Csepegnek a vágyak,
puhul már a viasz,
szívem bánatára nincsen semmi vigasz.
Álmodom az éjjel, halvány csillag kél fel,
elalszik a halál csöndes gyenge fénnyel.
Gyertyák könnye áztat hamvas sírbolt felett,
szeretteink álma nyugodt, békés lehet.
Hősi halottaink végtelen nagy harca,
békés álmaimat zaklatottá rakta.
Ó, mily édes álom, vágyakozó érzés,
lelkünk legmélyéből kiinduló vérzés.
Szemünk könnybe lábad, megrendül a testünk,
borzongások szállnak szanaszét felettünk.
Játszunk könnyed vágyat az érzékeny testen,
művelt virág ágyás nem maradhat resten.
Bimbók hullnak alá, a szirom hervad bágyad,
nem lelé lelkében a varázsillat várat.
Lecseppent a viasz, a gyertya meg elolvadt,
nem találom helyét a hajnali varázsnak.
Keservesen könnyes, áztató és nedves,
a lélek szárnyain át a túlvilágra repdes.
szívem bánatára nincsen semmi vigasz.
Álmodom az éjjel, halvány csillag kél fel,
elalszik a halál csöndes gyenge fénnyel.
Gyertyák könnye áztat hamvas sírbolt felett,
szeretteink álma nyugodt, békés lehet.
Hősi halottaink végtelen nagy harca,
békés álmaimat zaklatottá rakta.
Ó, mily édes álom, vágyakozó érzés,
lelkünk legmélyéből kiinduló vérzés.
Szemünk könnybe lábad, megrendül a testünk,
borzongások szállnak szanaszét felettünk.
Játszunk könnyed vágyat az érzékeny testen,
művelt virág ágyás nem maradhat resten.
Bimbók hullnak alá, a szirom hervad bágyad,
nem lelé lelkében a varázsillat várat.
Lecseppent a viasz, a gyertya meg elolvadt,
nem találom helyét a hajnali varázsnak.
Keservesen könnyes, áztató és nedves,
a lélek szárnyain át a túlvilágra repdes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése