Balogh Bea - Szívünkbe zárva

Balogh Bea

Szívünkbe zárva

Szomorúság palástja
ül a megrendült tájon,
pillogó kanócok fénye
melege vibrál már
erőtlen testük felett,
s a tömegben megbújó
könny-csillámos íriszek
tegnapok nosztalgiájába burkolóznak.
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik,
fájdalom-vésett márványtömbök
szárnyaszegett galambjai
rezzenéstelen őrködnek.
Szeretteik szívében vissza nem térő
relikviák égnek,
a marcangoló hiány
soha ki nem ürülő serlege
szomját keserűségükkel oltja.
Az éj leple alatt leszálló
angyalok hada
az emlékezés gyertyáinak
viasz-könnyei ölelésében
véget nem érő álmukat vigyázza.

Millei Lajos - Ne menj el

Millei Lajos

Ne menj el

 https://www.youtube.com/watch?v=EEC7BSxtc1E

Várj, ne készülj menni még,
az a felhő semmiség,
hiszen fölötte a Nap
 még ontja a sugarat.

Várj, még hadd meséljem el,
olyan jó, hogy létezel,
hogyha velem maradsz még,
biztos kitisztul az ég.

Várj, Te, színek asszonya,
légy a fényem csarnoka,
és a csillámló ruhád
rejtse tested zegzugát.

Hajad égő vörösét,
szemed barnuló tüzét,
ajkad arany mosolyát,
ó, csak nekem nyújtsad át.

Heverj mellém szelíden,
s ha a szoknyád meglibben,
nézzem rőt avaron át
azt a bronzszínű bokát.

Várj, nem mehetsz, nem hagyom,
hogy egy rideg hajnalon
a ködfátylas október
elüldözzön szeptember.

Balázs Danó Tímea - A szerelmek nevetnek

Balázs Danó Tímea

A szerelmek nevetnek

lelkembe
szegecsek
hegedtek
mert 

tebenned
egy

eleven
levedlett
szerelem
teteme

ernyedten
lebegett
de egy este…

veretes
tegezem

vesszeje
messze el

reppentett…
 
szerelmem
szemembe
nevetett

reggelre

Szeretet
lett neve…

Novák László - A könyv

Novák László

A könyv

Felforgattál s felforgattalak,
mint vizet ittam minden szavad,
s míg lapjaid sorait faltam,
magamnak hittem, akartam…..

Most is, veled így vagyok,
a pont után, tovább futok,
s ha véged lenne könyvecske,
újra kezdlek, újra élesztve…..

Annyit adsz mindig mi kell,
s betűid közt újakat fedezek fel,
mert Te vagy az Egy, az Örök,
kit, szemcseppjeimben köszönök…..

.kaktusz - Lélekvitaminok

.kaktusz

Lélekvitaminok

 https://www.youtube.com/watch?v=5Y9wxHwHcP8

Tudod, arra gondoltam,

a méregből egy csepp is elég,

a vitaminokat

naponta kell pótolni,

az egészségért naponta kell tenni,

de egy csepp méreg

tönkreteheti az egész életet,

hogy súlyosan megbetegedjen,

vagy akár meg is halljon az ember,

elég egy csepp is belőle,

elég egy csepp keserűség,

hogy megmérgezze

az ember testét lelkét,

a méreg, ha nem is mindjárt öl,

lassanként átjárja az egészet,

szabadulni tőle nehezen lehet,

sokszor, hogy mekkora kárt tett,

csak akkor venni észre,

mikor már a folyamat

visszafordíthatatlan,

a lélek is, akár csak a test,

sok lassan ölő mérget kap,

néha, mint valami gyógyszert,

úgy kapkodja be az ember,

míg a méregből

sokszor egy csepp is elég,

a lélek vitaminjait,

a lelki örömöket

naponta kellene pótolni,

mintha kiürülne a lélekből,

a tegnapi öröm ma már kevés,

értelmet a napjainak

csak az újabb öröm adhat,

neki is lehetne tisztító kúrája,

amikor semmi mást,

csak lelki örömöt fogyasztana,

az örömöt pohárból inná,

kihajtaná az összes keserűséget,

adva helyet,

a lélekbe beépülő vitaminoknak.

2009. febr. 10.

Koszpek Ferenc - Lőj!

Koszpek Ferenc
Lőj! 

Másért kelő nap ragyog a kék égen,
mert ha életem merő zagy, mért égjen,
mért mutassa meg az egy igaz utat,
ha szívem a távolba mered, s kutat?
Mért az kell, mi nem lehet ma az enyém?
Soha nem elég nekem, ami nem ég,
nem jó a parázs, csak a láng kellene?
Kísért a magány, vagy a vágy szelleme
űz velem otromba tréfát? Elhittem,
hogy a közeledő távol nem libben,
nem illan el, nem takarja el árnyék,
az marad, mire vágytam, s mindig vágynék.
Reményem talán nem marad hiába,
s bár önként léptem be ebbe az igába,
tettemet nem parancs, s nem szó vezette,
szívemet feltettem a szálkeresztre...

Berze Tünde - Végtelen színház

Berze Tünde

Végtelen színház

Csillogó kirakat az egész élet,
benne színész minden ember,
s köztük élsz Te magad is,
egy rab a többi rab között,
játszod naponta tragikomédiád,
pihegsz muszáj mosolyok között,
zenged, egyre zenged a közös,
jellegtelen egyformaság dalát,
s nem mersz felsikoltani;
nem igaz e kényszer-szült világ!
Gyáva vagy, s meglapulsz,
de éjjelente magad vagy,
marad léted sorsdráma,
leszel társtalanságod rabja,
kifeszítettél az éjfalára,
pedig Krisztus nem lehetsz,
eltört napjaid nem válthatod meg,
árva szíved hiába vérzik.

F. Zoltán /ILLC/ - A szív magánya

F. Zoltán /ILLC/

A szív magánya

 https://www.youtube.com/watch?v=2u1B1FPADJY

Mikor a csend a leghűbb jó barátod,
Amikor álmaid elenyészni látod,
De pár megfakult emlék még mosolyog rád,
S azt gondolod, az volna jó ha újra láthatnád,

Aki egy fényképről tekint vissza rád,
Aki már rég föld alatti szobájában hál,
Aki csak tegnap ment el, ki nem is jött el,
És mind aki mellett naggyá nőttél fel,

Mikor ez a hiány lassan felemészt,
Mikor bánatos percek útjaira lépsz,
Soha ne feledd azt, hogy te ki vagy,
Emlékezz rá mindig, hogy az is maradj,

Gondolj a véredre, az emberi szívedre,
Messze visz, s elkísér egy egész életre,
Figyelj, ha rám nézel az én vagyok,
Egy testben egy lélekkel, mi egyek vagyunk,

Mindig ilyen voltam nem változom,
Az életemmel a tiédben osztozom,
Ketten vagyunk együtt a harmónia,
A test és a lélek akár apa-fia,

Tovább a hosszú úton majd csak én szállok,
Mikor téged végül elragadnak az örök álmok,
S ha a szíved már többé nem is dobog,
Egy kis darabot belőle akkor is hordozok,

Soha nem feledlek téged el,
S mikor eggyé válsz a csendeddel,
Te is az emlékekkel csak elenyészel,
De egyedül már soha többé nem leszel.

Hajdu Mária - Derengés

Hajdu Mária

Derengés

 https://www.youtube.com/watch?v=sokHInQDiBw

Hajnali derengés
oson az ég alján,
sejtelmes, kesernyés
reggeli illat száll.

Messze suhan a gond
ismeretlen tájra,
olvad a telihold,
fütyül a világra.

Ezüst fénye cseppen
az alvó felhőkre,
fürge szellő reppen
harmatos mezőkre.
 

Móra Ferenc - Nemcsak a szerelem ...

Móra Ferenc

Nemcsak a szerelem teszi álnokká az embert, hanem a regényírás is.

Bizonyos, hogy egyik se tartozik az erkölcsjavító foglalkozások közé.

Gárdonyi Géza - Két leány

Gárdonyi Géza

Két leány.

A virágos tabi réten
Két leány megy az ösvényen.
Fönn az égen pacsirta szól;
harmatos még a mező;
a nap úgy kél, mint egy széttárt
szép nagy arany-legyező.

S amint mennek, mendegélnek,
beszélgetnek, nevetgélnek.
Az egyik szól: - Van-e neked?
Másik felel: - Nincs még, nincsen.
S mosolyogva, elpirulva
mondja még: - Majd ád az Isten.
- Hát teneked? - Nekem sincsen.
- Megmondhatod... - Bizonyisten?
- Isten engem: köztünk marad.
- Hát az Ádi. - Dömjén Ádám?
- Búcsú óta minden este
a diófa alatt vár rám.

S hogy ezt mondta dalra gyujta.
Ringatózva vígan fújta.
A másik meg fölsóhajtott:
- Klári, ne eztet a vígat;
inkább valami szép csendest,
valami szép szomorűat

Kassák Lajos - Őszutó

Kassák Lajos

Őszutó

https://www.youtube.com/watch?v=9xF3FCROriE

Hallani a domb mögül

hallom még lovának zaját

haraggal szakadt el tőlem

de azt mondta, visszatér még.

Már nem is tudom biztosan

fehér vagy fekete paripán

indult. Ujján gyűrűt viselt

örökhű szerelmünk jelét.

Mindennek vége már, vége

bronzszín haja tűnő emlék

s a vidékre, ahol élek

maholnap leesik a hó.

Üres és hideg éjszaka

ömlik be zárt ajtómon át

s én aludni szeretnék, mint

a gyermek, ha beteg szegény.

Kaffka Margit - Közöny

Kaffka Margit

Közöny

Bús ködruhába, nézd, leszáll az este.
Gyötri a csendet fuldokló ütem,
Az óra... Halld, amint ébredve-veszve,
Az összecsengést hasztalan keresve
Belehangzik a szavad s a szivem.
Most-most!... Hogy biztat egyre, mindörökre
S  e l ő b b r e  egy lépést se jár az óra! -
- Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis mutatóra.

Hagyd a panaszt! - Száll még sok alkony árnya,
Együtt teázgatunk sok este még,
Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva...
Utóbb elég lesz, neked is elég.
Kalandos terveket se foltozz váltig!
Marad az éltünk ünnepnapja ez.
Tán jobb neked, hogy valóra nem válik,
Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.

Nadányi Zoltán - Telihold

Nadányi Zoltán

Telihold

 https://www.youtube.com/watch?v=PYQbQNuvaeY

Az ablakot becsuktad,
a függöny leszaladt,
a szemeid is lecsuktad
s a szív robogva rúgtat
és sír a Hold alatt,
mert újra csak kicsuktad.

Jaj, kár az éjszakáér'!
mert alhat, aki holt,
és alhat, aki ráér,
de minket mennyi kár ér,
míg száll a telihold!
Be kár az éjszakáér'!

Ha most szemed kinyitnád,
vágynál a Hold felé,
a függönyt felguritnád,
és szent parázna titkát
a Hold megfejtené!
s az ablakot kinyitnád.

Csorba Győző - Mi lesz?

Csorba Győző
Mi lesz?

A test nyelvét a testünk mindinkább megtanulja.
Köztünk a szó erőtlen s lassan fölösleges lesz. -
Fölér-e bármiféle fennkölt beszéd a kedves
kezével - főm lehajtva midőn hajamba túrja?

Szorongások, csapások - terelheted figyelmem -
csukott szád sarkain s a szemed színében élnek.
Ne szólj! - hiába volna; akkor se szólj, ha kérlek:
a nyelv dadogni tud csak e tiszta, ősi nyelven.

Ó, már előre borzaszt: mi lesz, ha majd a rémes
szót testünk mondja már, és a másik érti is már,
s közben fecsegve, csalva ködöt ver a hamis száj
méltatlan gyöngeséggel e szép őszinteséghez?