Szép Ernő - Olyan csöndet szeretnék

Szép Ernő

Olyan csöndet szeretnék

https://m.youtube.com/watch?v=QpxwikWKdHU

Olyan csöndet szeretnék
Hogy hallván hallgassam
A pillangók szárnyait.

A rózsák jajjait
Szeretném hallani
Mikor odasüt a nap.

Szeretném hallani
Kacagni a tollút
Mikor a szélbe hajbókol.

A hattyúk örömét
Sötét híd alatt úszókét
Hallgatnám hallgatag.

Szeretném hallani
Holdsugár sikolyát
Ha az ablakot találja.

Hallgatnám hallgatnám
A könnyek rívását
Akik az arcon lejárnak.

Süllyednék a tengerbe,
Süllyednék, hallanám
Az emlékek énekét.

Merülj el ki éltél
Mosódj el ki szenvedtél
Múlj el ki gyermek voltál.

Dsida Jenő - Most elmondom ..

Dsida Jenő

Most elmondom...

Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.

Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.

Mint bús leány, kit lassu méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.

Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.

Heltai Jenő - Ima

Heltai Jenő

Ima

Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a földön s fönn a mennyben:
Add, hogy a drága, az imádott,
A szőke lány szeressen engem.

Add, hogy enyém legyen szivének
Minden szerelmes dobbanása,
Add, hogy ne sírjon soha másért
És ne nevessen soha másra!

Add, hogy örökké szomjas ajka
Csak az enyémmel forrjon össze,
Add, hogy a testét csókjaimmal
Csak én, csak én - más ne fürössze!

Add, hogy szemének tiszta kékje
Vigasztalón csak rám ragyogjon,
Add, hogy amellyel őt dicsérem,
A dal szivemből ki ne fogyjon!

Add, hogy a keblemen találja
A napsugár s az éj sötétje,
Add, hogy örökre hű maradjon
És senki tőlem el ne tépje!

Add, hogyha elmegy messze tőlem
És jár akármi messze tájon,
A lelke hozzám visszavágyjon,
A lelke hozzám hazaszálljon!

Add, hogy e verset elolvassa
S ha elolvasta, hát megértse.
És add, hogy én is ott lehessek
Mikor azt mondja? "Csak azért se!"

Hajnal Anna - Miattad, kedvesem

Hajnal Anna

Miattad, kedvesem

Fehér volt a bozót, csupa bársonypuha virággal,
parányi porzók aranyán élet és szín volt a nap
s a csend csupa dongás.
Itt méhek énekelték gyönyörű komoly daluk,
de amint közeledtem
árnyékom csenddel borította a tájat,
s zöldes homály nőtt mögöttem.

Riadtan futottam, elért,
bárhogy menekültem előle
egész a messze folyóig
s rám visszanézett belőle:
sodrás kapott el azóta,
nincs nyugtom sem földön sem égen
belőlem nő ki az árnyék
szívem csupa árny már régen -

régen, mióta te, kedvesem
elhagytál s futottál tőlem,
azóta szívemben lakik a halál
s árnyéka kihajol belőlem.

Kölcsey Ferenc - Átok

Kölcsey Ferenc

Átok

A dalköltőn fekszik átok,
Szívén, lelkén vad ború,
Szép leányim őt hagyjátok,
Ég, föld néki szomorú;
Égben honát elvesztette,
Földen nem lel mást helyette,
Fürtein kín a koszorú.

Mennyet ígér lángszerelme,
Hajh de búsat, mely ont vészt;
Édes hangba foly gyötrelme,
Mégis lelket tép, emészt.
Álmot űz, s mert nem találja,
A valót s jelent utálja,
Kényben nem vesz s nem hagy részt.

Hajnalán rózsás tavasznak
Télvihart epedve zeng,
S majd ha lomb s virág elasznak,
Zöld ernyők után eseng.
Hölgy miatt küzd, nyerve díja,
S íme most száz kétség víjja,
Sóhajtása messze leng.

Vészes égnek néz alatta:
Hű fedélhez merre jut?
S hű fedél ha béfogadta,
Számüzöttként visszafut.
Fényben nyíl előtte pálya,
S hátra készti zord homálya,
Hol vadonba tér az út.

A dalköltőn fekszik átok,
Kedv s remény hiában int;
Szép leányim őt hagyjátok,
Elhagy ő is bút és kínt,
Majd ha dombja zöld hantjára
Milliom csillag sugára
Csendes éjben letekint.

Tompa Mihály - Őszi képek

Tompa Mihály

Őszi képek

https://m.youtube.com/watch?v=b9t2kBGJX4I

A gólya vándor-útra kelt,
De még zöldel hegy és mező;
Minő szép nyájas ősz vagyon!
A napsugár az ágakon
Másodvirágot csalt elő.

Én életemre gondolok,
S keblemre száll bús érzelem;
Nyílt nékem is boldog tavasz,
- Bucsúzó ifjuságom az -
S virága volt a szerelem!

Talán sugáros lesz az őszi ég...
Szivem ha tán szeretni fogna még:
Szerelme olyan lenne, oh leány!
Mint a másodvirág az őszi fán.

Csorba Győző - Látvány

Csorba Győző

Látvány

Megy az őszi ég megy keletnek
Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek
Megy az őszi ég üresen
Nem kuszálja madarak röpte sem
A fa is a fű is költözik
kéreg mögé föld alá rejtezik
Nem messzebb-e mint a madár?
És visszatalál-e ha jönne már?
Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te:
szüksége van a testnek a melegre
s a léleknek hisz rémült éjszakákon
ott ülsz mellettem ülsz az ágyon
ódivatú orvos aki
meleggel vágysz mindent gyógyítani
de akinél bármely bajomban
jobb orvosra eddig még nem akadtam
ki az őszt is csak látvánnyá teszed
ahogy viszi a bodros-kék eget.

Szabó Magda - Ősz

Szabó Magda

Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér
meg az eső, mely bő kontyát kibontja
ám apad a víz a rakpart kövén
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott, keskeny
hasít és hajlik, mint a penge
a szenvedély nem tombol, csak morog
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős
mért volna ismerős a némaság?

Nadányi Zoltán - Utolsó üzenet

Nadányi Zoltán

Utolsó üzenet

https://m.youtube.com/watch?v=TlvwgJyKsLc

Boldogtalan szerettem volna lenni,
de te nem tudtad ezt. És én se tudtam.
Hazudtam én, magamnak is hazudtam,
nem tudtam én, mért nem jó semmi, semmi.

Te mást akartál. Boldog lenni. Boldog!
Együtt haladtunk mégis eleinte,
akácvirággal volt az út behintve,
de egyszer csak mit látsz? kereket oldok.

Még most is ott állsz. Azt hiszed, csak álom.
Hát hogy megértsed, hogy volt és mi történt,
hogy végre megtudd, megtanuld a törvényt,
a messzeségből visszakiabálom:

boldogtalan szerettem volna lenni
és téged is boldogtalanná tenni!
mert a boldogság nagy, nagy nyomorúság,
annál csak jobb és szebb a szomorúság!

futok tovább a tarka tollú páva,
boldogtalanság madara nyomába,
leszek még én nagy, buzgó akarással
boldogtalan! te meg légy boldog mással!

Vörösmarty Mihály - Idához

Vörösmarty Mihály

Idához

Nem mondom, hogy szeretlek,
Mi haszna mondanám?
Te szómra nem hajolnál
S csak búmat toldanám.

Nem mondom, mint szeretlek,
Hol lelnék arra szót?
Nem érez, aki érez
Szavakkal mondhatót.

Nem mondom, e kebelben
Mi mély a fájdalom:
Az ilyen fájdalomnak
Legjobb a sírhalom.

Szilágyi Domokos - Őszirózsák

Szilágyi Domokos

Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként

szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas

szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,

hajladozó búzatáblák alig sejtették

szőkeségük élet-adó hatalmát,

a napok tüzes-arany csöndjébe

bele-belecsattant egy zápor,

a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,

és látod, kedves:

ma, a kert egyik zugában,

orgonabokrok szoknyája alatt

fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

Remegtek, mikor tetten értem őket,

hogy szirmaikon cipelik már az őszt,

hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,

de csak hallgattak makacsul,

és benne volt e hallgatásban,

hogy maholnap a faleveleken

dérré kegyetlenedik a harmat,

hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében

labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,

az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,

s a siető, álmos arcokat

piros-vidámra csipkedi a reggel;

a sétatéren fiók-festő-gigászok

lesik el a fáktól a pazar színkeverést,

s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;

lomhán csurognak a méz sugarak

s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,

és szemed parazsában

föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.

Szerettem volna neked adni a virágokat.

De aztán csak ez a vers maradt.

Mert mire hozzád érnek:

elhervadnak a remegő őszirózsák.

Károlyi Amy - Szökés

Károlyi Amy

Szökés

Kétszer tízezer napja készülődöm,

nem hagytam pillanatot próbálatlanul:

mint aki folyton ugrani tanul.

Javamra vált a rossz,

ha repülhetek, ő bennem repül.

Hajtóerővé változott

belül.

Itt az idő, a hely,

átsüvítek kék gyűrűiken.

Messziről látom piciny önmagam.

Hogy visszatérek, már alig hiszem.

Elajándékozta életét,

a magas fűben rátalált.

A lélegzete még szabályos.

Hét óra tíz, a szív megállt.

Kísértetjárás lesz e tájon,

amíg e lanka el nem süllyed.

S nem irigylem az örököst,

ki elfogadta életünket.

Füst Milán - Repülj!

Füst Milán

Repülj!

https://m.youtube.com/watch?v=XGY7_HtZiQA

Igyekezz, ó igyekezz lélek
E föld körén repülni túl!
Nézz feljebb: ott tisztább az ének...
Lásd: - hol csattogó harc hangja dúl:
E föld-világon nem szívesen élek.

Itt múlnak el, itt repülnek az évek
És fellázadnod, sírnod oly nehéz,
Oly gyorsan zátonyára fut az ész,
S a szív az égre ellankadva néz...

Nézz feljebb: ott az égi mértan
Szabálya fénylik és oly egyszerű!
S nem kérded többé, mi miért van,
Mert nincs kérdés több ott, hol a derű
Hol tiszta ívek és körök
Honában már a gondolat örök!

Ott fenn öröktől tündököl a Törvény
S ahogy holdak és napok kerengnek,
Ne hidd, nem fáj az: közben ők merengnek,
S mosollyal múlnak el a századok...
Ó lélek, - e földön itt elfáradok
S nincs kedvem többé keresni a kulcsot,
Mit zúgva elmerít az örök törvény
S mit Isten tengerébe elhajított,
Hogy nyissam véle majd a titkok ajtaját...

Te szőke égi lánynak símogasd haját
S ott fenn építs magadnak tiszta házat,

Ott fenn, - ott int a Magyarázat!

Nagy László - Őszi jajgatás

Nagy László

Őszi jajgatás 

Már nem rezeg a rezgőnyárfa,
de állva is robog a lombja,
madárka riad, sír a dongó,
a szél az ősznek vad bolondja,
barna hajamat széjjel bontja
és csipkedi mezítelen bőröm,
válok lilára, mint a zsálya,
a mérgelődő szívre ősz jön,
már nem rezeg a rezgőnyárfa.

Kikericsek közt bánat-boglya,
fehér aggastyán rakta össze,
hogy a tehenét havas télen
a förgeteg ne lökje földre,
majd áll a boglya ködöt öltve,
a vadludak felette szállnak,
a dér megsózza karácsonyra,
s finom lesz Jézus csacsijának,
kikericsek közt bánat-boglya.

Bukik tüzes nap kék hegyekre,
fácánkakas pihéje repdes,
és jajgat a kukoricaszár:
arany-gyerekkel hajló vemhes,
a porban tömött zsákkal terhes
menyecske aprózgatva lépdel,
urát elvitték napkeletre,
az élet le van öntve vérrel,
bukik tüzes nap kék hegyekre.

Káromkodások szárnya csattog,
botlott egy ember vén gebéje,
korbács hiába pattog rajta,
csak szőre repül csillagfénybe,
én, az isten sörényes ménje,
megbotlom égi kék szántáson,
az Isten énrám korbácsot fog,
most kezdődik el kínzatásom,
káromkodások szárnya csattog.

Weöres Sándor - Vonj sugaradba

Weöres Sándor
Vonj sugaradba

https://m.youtube.com/watch?v=dVDKE-XnPgc

Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Szomorúfűz - Sárga suba

Szomorúfűz

Sárga suba

https://m.youtube.com/watch?v=lcFbGpDqnSU

Levél levél után hull

Aranylik, barnul, majd pottyan

A bokrokon, fűszálakon harmatcsepp

A lombok közt őszi szél surran

A föld szíve is halkan dobban

Az őszi csendben megtorpan

Szürkévé válik a mező, a rét,

Édes illatok lengnek szerteszét

Csípős szelek altatót búgnak

subájuk, hulló, sárguló falevél

Jóni Barna - Ősz; - Őszi ...

Jóni Barna /Barnaby/

Ősz

Fuvallattal bújik már be a résen,
ősz bandukol. Nem siet, de érzem,
hogy erre ténfereg. A nyár lassan
színt szépít, álmosak a reggelek.
Tarkába torkollik tengernyi zöld,
aszott lesz annyi virág.
Mustszagún erjed a tájra a völgy
felvált a szürke minden színes ruhát...
A nyári meleg, most szabadon járhat,
messze inalt, más vidékre vágy.
Bort kupába, szerelmet áldva tölts,
köszöntsd a drága Ősz-anyát!
A tél, még egy kis ideig várhat...

*

Őszi …

Vérbíbor színben
simogat melegével
szagos október.

Még bosszantanak
apró legyek, szúnyogok.
Másodvirágzás.

Megbolondultál,
almafám, te is
virágba szökkenve vársz?

Ott szökik az ősz
osonva. Int a télnek:
Fogd vissza magad…

Della Mária - Az élethez simulok

Della Mária

Az élethez simulok

A Nap röpke ragyogása
végig fut arcomon.
Már nem várok csodára,
lásd itt az alkonyom.

A színek megfakultak.
szemem tükrén homály.
Simák lettek az utak,
már nincsen akadály.

Eljátszottam szerepem,
nem tapsolt a világ
dicsfényben nem fürödtem,
nem kaptam koronát.

Mert nem értek örömök
sorsom nem vádolom,
Magammal békét kötök,
jó ez a nyugalom.

Az élethez simulok,
már nincs harcos kedvem,
A halállal alkudok,
nincs bennem félelem.