Pákozdi Sarolta - Tájkép filozófia

Pákozdi Sarolta /Mamuszka/

Tájkép filozófia

https://m.youtube.com/watch?v=Qfw-pBHhpks

Az ég ráborult a földre,
látóhatár vette körbe.
A föld hegyeket szúrt ködbe,
eső szitált a vizekre.
A szél aludt barlangjában,
csend kiáltott haragjában.
Koordináták rendszere,
origóban szemlélője.
Középpontban áll az ember,
minden véges, érthetetlen,
hova lett a végtelenség?
Felfogni ezt képtelenség.
Képzelődünk világokról,
paradicsomról, Pokolról,
visszatérő szellemekről,
halhatatlan lelkeinkről.
Véges, amit érzékelünk,
végtelen a képzeletünk.
Tudásunkat korrigáljuk,
amit tudunk, felhasználjuk.
Alapelemekből élünk,
léteznek ezek nélkülünk.
Ajándékot kapunk tőlük,
kötelességünk, hogy védjük
a természet szépségeit,
ne tékozoljuk kincseit.
Égitestek fényt, meleget,
éltető párát a vizek,
a föld tápot, ásványokat,
a levegő oxigént ad.
A létezés változatos,
a végtelen ebben van, ott,
az idők kezdete óta,
de azt senki nem alkotta.