Fazekas Valéria - Szél zúg a fák között

Fazekas Valéria

Szél zúg a fák között

Szél zúg a fák között bolyongva,
ősz ül a világra fújtatva.
A nap is ritkán kukkant elő,
hideg sugarában kevés a hő.

Nem szeretem, ajtóm mégis zárva,
elmerengek melegebbre vágyva.
Egy-egy felhő minden gondolatom,
szürkén úszik tova s én hagyom.

Átsuhan életem letűnt évein,
hervadozó virágok emlékeim.
Begyűjtöm őket, kötöm csokorba,
dobom esőtől hízó folyóba.

Hadd vigye a víz
kavargó ereje,
szunnyadjon lelkem
háborgó tengere.