Horváth Ilona
/Hanoli/
Emberül
Sírásunkkal
megkarcoltuk a csendet,
s nem tudtuk hova érkezünk.
Eszmélt tudatunk meséken nőtt fel,
sokáig csodákban hittünk.
Ám szertefoszlott álmainkat
ma is hiába keressük.
Vad forgószél tépázza szárnyainkat:
jajongva hajlunk viharos szelekbe,
gyökerünkkel kapaszkodunk
az ígéretes évekbe.
Szívünkben őrizzük örökre
múltunk szép napjait,
s kik életüket áldozták e honért,
szemük kérdően ránk tekint.
Szégyen reánk, kik elherdáltuk
a magyar értékeket.
A szabadság szabatosság,
s nem ismer törvényeket.
A tudás romokban hever,
s aki igaz hazafi
nincs e hazában biztonsága,
élete vádakkal teli.
Pedig csak azt énekli
tiszta hangon,
azt a dalt, mit egykoron
apró gyermekként
édesanyja tanított neki.
s nem tudtuk hova érkezünk.
Eszmélt tudatunk meséken nőtt fel,
sokáig csodákban hittünk.
Ám szertefoszlott álmainkat
ma is hiába keressük.
Vad forgószél tépázza szárnyainkat:
jajongva hajlunk viharos szelekbe,
gyökerünkkel kapaszkodunk
az ígéretes évekbe.
Szívünkben őrizzük örökre
múltunk szép napjait,
s kik életüket áldozták e honért,
szemük kérdően ránk tekint.
Szégyen reánk, kik elherdáltuk
a magyar értékeket.
A szabadság szabatosság,
s nem ismer törvényeket.
A tudás romokban hever,
s aki igaz hazafi
nincs e hazában biztonsága,
élete vádakkal teli.
Pedig csak azt énekli
tiszta hangon,
azt a dalt, mit egykoron
apró gyermekként
édesanyja tanított neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése