Turza Sándor - Könnycsepp a patakban

Turza Sándor

Könnycsepp a patakban

Ott álltam felette, a boldogság
gyöngye szökött a szemembe,
tartottam volna, de arcomat
megsimogatta a Nap,
a gyöngyöt magába fogadta a patak.
Csókolta, simogatta, kővé nőtt
a gyöngy a patakban.
Cseppenként lett mindig boldogabb,
a patak lágy öle lett a szerelem íze,
boldogan nőtt a kő a vízben.
Szíve lett, megdobbant,
arcán, oldalán édes csók csattant.
Habok édessége kényeztette a követ,
együtt fogytak, éltek a szerelmesek.
Ha apadt a patak, a kő türelmesen
várva ott maradt.
Szívében gyönggyé válva számolgatta
a szerelmes csókokat.
Nem bírt magával a patak, úgy döntött
szomjas medrének inni nem ad,
s futtában szóródott a kőre csókáradat.