Kun Magdolna
A csend könnyei
Kérdezem a csendet,
mért fáj némasága,
s ebbe a nagy-nagy
hallgatásba
miért roppan bele
az ember szíve tája,
de nincs rá felelet,
mely válaszul
szolgálna.
Csak hallgat tovább,
hallgat szótalan,
mert tudja, hogy a
válasz
mindenkor és
mindenhol,
arcunkon futó
könnyeinkben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése