Balázs Danó Tímea
Társas magány
Éjjel mosolyogva
ébredtem,
pedig rég nincs senki mellettem.
Egy van, igaz, ő mindig marad,
szívembe bújna be nap mint nap.
Kíván, hisz kézenfogva vezet,
hogy sírjak, a szemembe nevet.
De ő nem… Ő meg nem alázna,
lelkemnek lenne hős támasza…
Ő soha nem megy, csak marasztal,
kísérne szerelmes szavakkal.
Testem ölelni sosem fáradt,
magányos, hű társam: a Bánat.
pedig rég nincs senki mellettem.
Egy van, igaz, ő mindig marad,
szívembe bújna be nap mint nap.
Kíván, hisz kézenfogva vezet,
hogy sírjak, a szemembe nevet.
De ő nem… Ő meg nem alázna,
lelkemnek lenne hős támasza…
Ő soha nem megy, csak marasztal,
kísérne szerelmes szavakkal.
Testem ölelni sosem fáradt,
magányos, hű társam: a Bánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése