Pataki Glica
Gergő és Glica álmai
(részlet)
December reggelén
szépen szállingóznak a hópihék. A barna erdei utakból, fehér óriáskígyó
születik. A gyertyánfák karjain, levelein a messziről érkezett pihék
elpihennek. A fenyők egy darabig nem szívesen látják a vendéget, majd lassan
beletörődnek. Holló kereng a színtelen égen, harkály dobol a fákon. Riogatják a
benn lakó sokaságot. A hótakaróban ott rendetlenkednek a színpompás cinegék.
Bolondos népség, az szent. Mindegy nekik tél vagy nyár, ők mindig boldogok. A
szürke kabátos csuszka is le-föl szaladgál a fák oldalán, a cinegék cimborája.
Régi barátság köti egymáshoz az életüket. Télen is van élet az erdőn. Hiába
fagy meg a víz a mélyedésekben, az állatok nyomai jeleket hagynak.
*
Máté a púpos
(részlet)
Gyorsan telnek a
napok, amelyből megszületnek a hetek és kifejlődnek a hónapok. December elején
járunk, amikor a reggel hópihékkel érkezik, amik esetlenül, bizonytalanul
hullanak alá a tölgyfa ágaira, vagy a színes, szépformájú őszi levelekre. Délutánra
neki bátorodnak a dolognak és erőteljes havazásba kezd és estére fehérre festi
a tájat. Hókristályok takarták be a birtokot és a kastélyt, a karácsony már pár
hétre jár, de ünneplőbe öltözött minden. A parkban megjelennek a szarvasok,
hogy a nekik kirakott gesztenyét, krumpli héjat megegyék. A szalon három ablaka
a rétre bámészkodik és mindent lát ami ott történik. A kiscinkék a
madáretetőnél szét csapkodják a napraforgómagot, a piros kalapos harkály pedig
belekapaszkodik a fagyos szalonnába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése