Ódor György - Küzdelem

Ódor György
Küzdelem 

Felszálló köddel tűnök előled
messze magasra, ott foszlok szét.
Üzenem a hozzámköltözőknek,
ne takarják előlem a fényt,

mert sűrű cseppekben hullok rájuk
s megfestem szép kopár arcukat.
Azon múlik majd a boldogságuk,
szerénységen milyen színt mutat.

Kék tükröcském kerekded burkában
védelmezek minden csecsemőt,
csak utána jöhettek sorjában
s kaptok egyre ritkább levegőt.

Vegykonyhátok izzító páráját
könnyek közt, fuldokolva nyelem,
többször foltozgatott kabátkám
szakadtan segít az emberen.

Még felszállok a hajnali köddel,
egyre nehezebb, súlyom nyomaszt.
Harcolok érted foggal, körömmel,
érezd magad jól a Nap alatt.