Szomorúfűz
December (Titkokkal
teli...)
A decemberi égbolt
elfelejt ragyogni.
Szép, azúrkékje szürkévé válik.
A máskor oly lágy, simogató szél
most harsogva hegedül.
A fák között, a bokrokon süvítve zokog.
A még itt-ott árválkodó leveleken
és ágakon csend és magány.
Az ablakok mögött az est titkokkal teli.
A sötétbe burkolózó házakban
tolonganak az árnyak.
Bekopogott a tél!
Szép, azúrkékje szürkévé válik.
A máskor oly lágy, simogató szél
most harsogva hegedül.
A fák között, a bokrokon süvítve zokog.
A még itt-ott árválkodó leveleken
és ágakon csend és magány.
Az ablakok mögött az est titkokkal teli.
A sötétbe burkolózó házakban
tolonganak az árnyak.
Bekopogott a tél!
E hónap az ünnepeké.
Rideg tekintetű a december. Újra itt a
tél.
Ülök a kellemes,
meleg szobában és nézek ki a kertre az ablakomon. Nézem, ahogy szállingózik a
hó, decemberi eső veri a fákat, vagy deres, zúzmara borul a világra, a téli
szél vad táncát figyelve.
Reggelente dér lepi a
fák kopasz ágait, a bokrokat. Gubbasztva cserregnek, dideregnek a madarak.
Fehér könnyet hullat az ég, a hópelyhek libegve szállingóznak. Hideg szél súg a
fák ágai között. Furcsa pék a december, nagy lapátja télvarázsló – havat ráz,
ha éppen arra tartja kedve. Homályos üvegszemén pislog a Nap, fehér zúzmarát
lehel a Földre. Ablakomban állva – e fehér, téli világban csöndesen didergek.
Itt a tél. Pihenőre tér a természet. Hókristály szórja be az örökzöld ágakat,
fehéren csillámlik a dércsipke, a zúzmara, a hó. A pelyhek csendet, békességet
terítenek a télre. Ünnepi fények ragyognak a szemekben, hisz e hónap az ünnepek
hónapja. Télapó ünnepe és karácsonyi fények gyúlnak és égnek. Szeretet dallamai
zengnek a szerető szívekben. Fények kúsznak – fények ragyognak a szemekben, az
égi óceánon. A karácsony a szeretet melegét hinti szét, az égő gyertyák ragyogó
fényében.
December – sokszor
már fehérbe borul a világ, angyalok szállnak lelkeinkben, a hópelyhekben az
álmok is életre kelnek. Dér és zúzmara, tündérek kopognak – az álmainkat
teljesítve, hótakaró alá bújva. Szívünkben, lelkünkben minden fénybe borul.
Csend honol bennünk, - meghitt dallamok szállnak az ünnepekben. Pára mögött
pihen a telihold és a csillagok. A szeretet mindenek előtt való – ezért érdemes
élni.
Puha hópelyhek, fehér
bundát terítenek
Mikulás puttonya
ajándékkal töltve
Örökzöldekre deres,
zúzmarás csipkéket vet
A szeretet fényében a
szívek melegednek
A lelkek is a
szeretet hangján zenélnek.
Szeretetet adjon és
kapjon szívetek.
Kívánunk Mindenkinek
szép ünnepeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése