Jószay Magdolna
Késő őszi harmónia
Két szürke kő között
késő ősszel szárba
szökkent
s kinyílott egy
halványlila petúnia…
akkor, mikor már
csak álom a szín,
harmónia.
Ki várt rá vajon?
Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs,
se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.
Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont
fölött
a kimondatlan, biztos
vég előtt
egy új élet
teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér
napsugár felé
imádkozva magának
utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár
óra
csupán számára,
mégis - igent
mondott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése