Majdnem szonett
Húszéveskori
önmagunkkal
ha találkoznánk
negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy
megpofoznánk.
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.
Csak az emlékezet
csalása fűzi
egy életté a
folyamatos halált.
Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az
én,
a bennem sületlenebb
én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb
én, meg én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése