Ligeti Éva /Leka/
Hébe-hóba karácsony
fejemre csavarta
hideg sálját a reggel
köröttem kavargott, jégkristályos sereggel
szuszogó szél szaladt, ásító terek között
míg a sápadt napfény ólom-ködbe ütközött
ősz hajú December jégszánján telet hozott
fekete földeket hófoltokkal foltozott
zúzmarával szórta telis tele a határt
kifehérítette - hetek óta erre várt
a fenyő hátára vékony hó-selyem került
karcsú lába elé, puha hermelin terült
királyi formája kimagaslott a hegyen
szépségét csodálta a szél is, lábujjhegyen
hamar jött az este, az ég sötétre váltott
és a kiválasztott, mozdulatlanul állt ott
égbolt csillagjait még ágaira fűzte
karácsonyfa csúcsnak magát a Holdat tűzte
köröttem kavargott, jégkristályos sereggel
szuszogó szél szaladt, ásító terek között
míg a sápadt napfény ólom-ködbe ütközött
ősz hajú December jégszánján telet hozott
fekete földeket hófoltokkal foltozott
zúzmarával szórta telis tele a határt
kifehérítette - hetek óta erre várt
a fenyő hátára vékony hó-selyem került
karcsú lába elé, puha hermelin terült
királyi formája kimagaslott a hegyen
szépségét csodálta a szél is, lábujjhegyen
hamar jött az este, az ég sötétre váltott
és a kiválasztott, mozdulatlanul állt ott
égbolt csillagjait még ágaira fűzte
karácsonyfa csúcsnak magát a Holdat tűzte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése