.kaktusz
Egy az Isten
Tudod, arra
gondoltam,
hogy valamikor azt
tanultuk,
egy az Isten,
egy, de három
személyben,
a három közül nekem
a leghihetetlenebbnek
tűnt,
a megfoghatatlan
szentlélek,
a többit,
úgy ahogy el is
tudtam képzelni,
most pedig eszembe
jutott
egy gyerekkori álmom,
mikor az eget
eltakarta egy szakállas,
fénnyel körül ölelt,
kedves arcú
ismeretlen,
tudod, úgy,
mint amikor a felhők
körül
ragyog a napsugár,
akkor hittem, ilyen
lehet az Isten,
vagy talán hogy ő
maga volt az Isten,
ma már ez a kép, ez a
megfogható,
eltűnt a lehetőségek
közül,
csak a szentlélek
maradt meg hitemül,
a lélek,
ami mindanyuinkban
munkálkodik,
de munkálkodik-e
mindenhol a lélek,
van-e mindenhol módja
rá?
a léleknek, amit úgy
képzelek el,
mint üres falak közé
zárt levegőt,
van is ott valami,
meg nincs is,
talán ilyen lehet a
kisgyermek lelke,
nincs rend,
de nincs rendetlenség
se,
nincs más benne,
csak nagyon tiszta
levegő,
vagyis
kristálytiszta, ózon dús lélek,
idővel kezdik a
szobát berendezni,
akkor már van miről
beszélni,
hogy ami benne van
értékes, vagy talmi a
holmi,
esetleg annyi
szeméttel van teledobálva,
hogy a léleknek helye
sem marad,
a betérő attól
függően érzi jól,
vagy rosszul magát,
a szoba tele van
dobálva mindennel,
hogy csak szorongva
fér el a lélek,
vagy a sok lomtól nem
maradt helye se,
levegőtlenné,
lélektelenné lett,
vagy rend van benne,
a béke szépségének a
rendje,
ha minden a helyén
van,
ha megvan a lelki
béke,
akkor jól érzi magát
az ember,
és az is, aki arra
jár,
de míg az épület áll,
nincs is olyan poros,
dohos szoba,
amit ne lehetne
kiszellőztetni,
kitakarítani.
2009.dec.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése