DPanka - Sokadalom

DPanka

Sokadalom

Műfények ellenek a város utcáin,
nappali sötétben fejemtől bokáig.
Gesztenye enyeleg langyos bor szagával.
Szenteste közeleg, itt lesz nem sorára.

A városcentrumban most új módi járja:
először nyílt ingyen egy korcsolya pálya.
Jól csúszik a jég, rajt morajlik a tömeg,
sikít a kicsi, visít a fürge öreg.

Hömpölygök én is a cuccos áradatba,
és puccos emberek szeme világába.
Itt jó világ van. Ma telik minden jóra.
Bár én nem rohanok, nem vár külön joga.

Egyre inkább várok: a szép tiszta hóra,
és munkahelyemen néhány kedves szóra,
mint kirakatárus fogsor csillogása,
megnyerni az embert bóvli vásárlásra.

Kormos kapualjban nem ragyog a szeme,
a koldus ha nyújtja, remeg üres keze.
Betölti a lelkem, hogy vajon mi tette,
hogy elszakadt éltét minek köszönhette.

Könyökök lökdösnek, taszítanak arrébb.
Annyi hely sincs itt, ha leszállna egy veréb
csipegetni sem tud, taposná az utca.
Ha reggel jön, kalácsmorzsa lesz a jussa.

Dúdolok magamban vén utcazenésszel,
aprópénzre játszik, én ingyen kísérem.
Távolodom innen, némítom el dalát,
léggömb - fényfüzéres, krémes utca zaját.