DPanka
Ahogy a szellő …
Ültünk a padon. Kacér
szellő kergette az áprilisi tavaszban a friss virágok illatát. A pad aljában
tulipán virult, szirmaival ránk csodálkozva. Előttünk a tavon szitakötők
hintáztak egy-egy vízbe merült faágacskán. Mi elméláztunk rajta. Várva egymás
őszinte tiszta szavára. Bambán szegeztük szemünk a víztükörre, ami nyelte a
fényeket, majd újra és újra fényszilánkokat varázsolt elénk. Mi is
megmártóztunk a nap és a szellő gyengéd körjátékába.
Békülésre készültünk néhány szó erejéig. Fentről a lombos fák árnyai vigyáztak, és apró levelek zizzenése szakította meg a köztünk lévő határtalan csendet.
Csak pár szó, talán egy is elég lett volna, hogy újból átöleljük egymást. Hogy végre valamelyikünk kimondja. Ültünk némán, nem tudni meddig. Aztán, valahogy szégyenlősen találkozott a tekintetünk. Ezzel kisimítottuk egymás szemgödréből az árkokat, és eloszlattuk a fáradt éjszakák sötétedő jeleit.
Néztük egymást. Ahogy a szellő fényjátékot csalt a víz tükrére, egy különös melegség a lelkünkbe is bekéredzkedett. Mi abban a pillanatban egyszerre beengedtük. Akkor már nem hiányzott sem a szó, sem az azt követő ölelés. Elégnek bizonyult az egymásnak szánt kedves mosoly. Újra ott kezdődött minden, ahol még boldognak éreztük magunkat egymással.
Kérlek, ha haragszol, gyere ülj megint ide mellém...
Békülésre készültünk néhány szó erejéig. Fentről a lombos fák árnyai vigyáztak, és apró levelek zizzenése szakította meg a köztünk lévő határtalan csendet.
Csak pár szó, talán egy is elég lett volna, hogy újból átöleljük egymást. Hogy végre valamelyikünk kimondja. Ültünk némán, nem tudni meddig. Aztán, valahogy szégyenlősen találkozott a tekintetünk. Ezzel kisimítottuk egymás szemgödréből az árkokat, és eloszlattuk a fáradt éjszakák sötétedő jeleit.
Néztük egymást. Ahogy a szellő fényjátékot csalt a víz tükrére, egy különös melegség a lelkünkbe is bekéredzkedett. Mi abban a pillanatban egyszerre beengedtük. Akkor már nem hiányzott sem a szó, sem az azt követő ölelés. Elégnek bizonyult az egymásnak szánt kedves mosoly. Újra ott kezdődött minden, ahol még boldognak éreztük magunkat egymással.
Kérlek, ha haragszol, gyere ülj megint ide mellém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése