Devecseri Gábor - Eleresztett madár után

Devecseri Gábor

Eleresztett madár után

Száll a madár, elröpül,
mint a nyíl száll, úgy örül,
tenyeremből törve föl,
azt sem mondja: köszönöm;
célbaveszi az eget,
csőre átfúr felleget,
száll a felleg fölibe,
tán az isten ölibe.
Szó sincs róla, visszajön,
fatörzseken öldököl.
Koppantgat a hosszú csőr,
nekem mondja: köszönöm.
Hanem ezért engemet
férgek hada fenyeget:
,,Mért engedted el, te rossz?"
- féreg-vádjuk ostoroz.
,,Csakazértis hála-dal
illet téged" - így rivall
tölgyfa, nyárfa, gesztenye,
melyet féreg vesztene -
visszaadtad madarunk,
egészségben maradunk."
,,Igen? S én hol maradok?"
árnyéktokban sorvadok
nap nem érhet..., s én..., meg én.
- zendül sok kicsiny növény
s hozzám fordul: ,,Hallod-e,
rosszat tettél!" ,,Nézz ide,
milyen jó vagy" - szól a fa.
,,Hazudik!" - így kórusa
szúnak, nyűnek. Mit tegyek
Mindre nem figyelhetek.
Jót, vagy rosszat tettem-e,
szívem hogy is döntene?
Túlrövid az életem
mérni mindezt mérlegen.
Egyszer úgyis meghalok,
vitázzatok magatok!