Kosjegyében
Mohával fedett utam
Már ősmohával fedett
utam áll mögöttem,
ahogy visszatekintem régi múltamat,
csak halvány csillagok fénye jár felettem;
nekem panaszkodnom mégsem szabad.
Mondd, ki hinné el e cudar világban,
hogy az én sorsom sem volt könnyű;
éltemben átélt megannyi változásban,
múltam nekem is, sokszor volt szörnyű.
Akik olvassák verseimben bús panaszomat,
talán… reám még sokan emlékeznek,
ne fedd fel nevemet - múltamat békén hadd,
lesznek sokan mások,- akik elfelednek.
/Lelkem által a síron túl is,- majdan átlátok szíveden,
Nyugodjak örök békében… csak ennyit kívánj nekem./
ahogy visszatekintem régi múltamat,
csak halvány csillagok fénye jár felettem;
nekem panaszkodnom mégsem szabad.
Mondd, ki hinné el e cudar világban,
hogy az én sorsom sem volt könnyű;
éltemben átélt megannyi változásban,
múltam nekem is, sokszor volt szörnyű.
Akik olvassák verseimben bús panaszomat,
talán… reám még sokan emlékeznek,
ne fedd fel nevemet - múltamat békén hadd,
lesznek sokan mások,- akik elfelednek.
/Lelkem által a síron túl is,- majdan átlátok szíveden,
Nyugodjak örök békében… csak ennyit kívánj nekem./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése