Leleszi Balázs Károly
Szívdobbanás egy ház
előtt
Eljöttem érted kedvesem, virágot és madarat találsz
a tenyeremben, úgy, mint régen a gazdag vándorkereskedők,
akik messzi tájakról érkeztek és ritka virágokat,
beszélő madarakat rejtettek iszákjukba.
a tenyeremben, úgy, mint régen a gazdag vándorkereskedők,
akik messzi tájakról érkeztek és ritka virágokat,
beszélő madarakat rejtettek iszákjukba.
Nos, kérlek, engedj
be, régmúlt emlékeket őrzök
a szívemben, kibújtam most a házak árnyékából,
ahol úgy éreztem vékony karjaimban ringatlak
és mégsem vagy olyan messze, mint álmaimban egy tutaj,
amely a nagy folyam mélyén sodródik az ismeretlenbe.
Csupa ígéret vagy. Sokáig kerestelek, de nézd,
most már együtt vagyunk. Mondd eljössz-e velem,
hogy újból csókjaidból meríthessek erőt?
Mondd kedvesem, elkísérnél-e oda, ahol élek,
hogy szemed ragyogása fölverje az üresen tátongó teret?
Kérlek, ne szólj! Látom, hogy csomagolsz
s mosolyogsz rám. És elindultunk a házak között,
amikor az emberek nehéz álmukat aludták.
a szívemben, kibújtam most a házak árnyékából,
ahol úgy éreztem vékony karjaimban ringatlak
és mégsem vagy olyan messze, mint álmaimban egy tutaj,
amely a nagy folyam mélyén sodródik az ismeretlenbe.
Csupa ígéret vagy. Sokáig kerestelek, de nézd,
most már együtt vagyunk. Mondd eljössz-e velem,
hogy újból csókjaidból meríthessek erőt?
Mondd kedvesem, elkísérnél-e oda, ahol élek,
hogy szemed ragyogása fölverje az üresen tátongó teret?
Kérlek, ne szólj! Látom, hogy csomagolsz
s mosolyogsz rám. És elindultunk a házak között,
amikor az emberek nehéz álmukat aludták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése