Molnár Szilvia
Hold
Egy fakó arc
pillantása kísér.
A vértelen, csontra száradt bőrredő
meg-megrezdül, amint a kíntól
torzult arc-hasonmás ajka
utolsót lehel.
A vértelen, csontra száradt bőrredő
meg-megrezdül, amint a kíntól
torzult arc-hasonmás ajka
utolsót lehel.
A szem még fájón
kontaktust keres
majd megállva egy ponton
találkozik a végtelennel.
Megpihennek a görcsök.
kontaktust keres
majd megállva egy ponton
találkozik a végtelennel.
Megpihennek a görcsök.
Lágy
újbegy-érintéssel
hálót fon körben a Feledés.
hálót fon körben a Feledés.
*
Tiszta éjszaka
hold fehér éjjel
kezem paplan fodorban
kezed keresi
*
hold fehér éjjel
sziromcsókok
táncolnak
tested vonalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése