Molnár Szilvia - Várakozásban

Molnár Szilvia

Várakozásban

Tedd meg
hogy rám
hajtod fejed
csak egy 
percre
csak egy 
villanásra
eszelős-félszegen
maroknyi csendünkbe
szorítjuk 
vágyainkat így
majd egyszerre
engedjük el
egymás felé -
áll a perc;
 kéj serceg
 megbújva
 mégis szól
 mindkettőnkből
 mozdulatainkban
 ott van
 minden közösség
 és csend
 a béke csendje
 a bőrök csendje
 a zihálás csendje
 a ki nem mondott
 vonzalom csendje
 felszakad a vágy
 a titkos pillantás
 sző belőle
 örök fátylat
 körénk
 mert érzed
 te is -
 hát gyere
 ha látlak
 és hajtsd
 rám fejed
 csak egy
 percre
 csak egy
 életre.