Séta a Bükkben
Zengő sziklái,
szépséges, bükki havasoknak,
Hol Tar-kő és Bánkút
csúcsai felmagasodnak,
Köd-hajnal üli meg a
harmatos völgyeket,
Reggeli Nagymezőn egy
könnyű sétát teszek.
Friss őszi szelek,
érett fű illatát hordozzák,
Ágak szines leveleit
érdes szelek borzolják.
Itt vagyok a
Zsidó-réten és kicsit megállok,
Suta őzre, muflonra
és szarvasokra várok.
Nap árnyéka már a
termetes víznyelőknél jár,
Erős őzet,
iramszarvast lő hirtelen halál,
Vaddisznók
vicsorognak rettenve, de némán.
Madarak rebbennek
szét kioltott életek nyomán.
Nézem a fiatal,
szilaj csipkéskúti ménest,
Hangjukat hallom
tompán a dobogó messzeségben,
Déli nap hevében,
hűvös bükkerdők árnyékában,
Apró bogarak rajzanak
szét gyors egymásutánban.
Bükknek barlangjai,
mióta feküsztök csendben,
Sötét járatokkal,
párás, szines cseppkövekkel,
Kik csendben alusztok
át véres századokat,
Halk vízcsobogás töri
meg örök nyugalmatokat.
Kirándulók zaja tölti
be a Szalajka-rétet,
Frissvizű források
táplálják a vízesések,
Hideg hűsítő szél fúj
a Hámori tó felett,
Partján padok
pihennek, lassan én is továbbmegyek.
Mint kusza barázdák,
hegyes-völgyes réteken,
Turisták sétálnak a
szépséges bérceken,
Csak az Őserdő pihen
fenséges magányban,
Kidőlt fák várják
néma sorsukat a tájban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése