Az erdő szépsége
A hajnali nap első
erőtlen sugarai,
Tavak, fák és nádasok
gubbasztó madarai,
Lágyan megérintik a
harmatos pókhálókat,
Próbálgatják éjjel
gémberedett szárnyaikat.
Fák illata
mézeskalácsként, emelkedve száll,
A dermedt éj elmúlt,
a nappal lassan helyreáll,
Apró bogarak
rajzanak, érdes levegőben,
Vadak jönnek inni a
derengő napsütésben.
Reggel van,
mindennapos, zajos erdei csoda,
Fehér tűzgolyóvá vált
a Nap vörös korongja.
Minden állat
árnyékban hűsöl, tikkasztó a dél,
Hulló leveleket
lapozgat délutáni szél.
Később madarak és
vadak újra inni mennek,
Bogarak a sziklák
rejtekébe menekülnek.
Egyszer hűvösen
megérkezik az alkonyi szél,
S Lassan az erdei
világ újra nyugovóra tér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése