Simon Roland - Nyár

Simon Roland
Nyár

búzakalász szőke
tincse szabadon lobog
az égbolt, csábos és pőre
testéből kék csókot lopott

míg ölelkeznek, alszik a táj
kóbor árny csapat felveszi
a hold ezüst és réz batyuját
kalandját a falakra festi

dús raj szalad a végtelenbe
ezer pipacs kiáltja, futok veled
búzavirág csatlakozik a menethez
az arany hullámban szarkaláb rejtez

távolban vas ménes döng
szárnyatlan álmodozó pegazusok
rajt siket s őrült démon üvölt
messzeség csitítja, s a karjába fut

érik a gyümölcs a fákon
és a szív mélyén a szerelem
száz ágas-bogas érzés átfog
egymáshoz simulnak a kezek