Szomorúfűz - Madárdalok

Szomorúfűz

Madárdalok

http://www.youtube.com/watch?v=9AhvHihDdR8

Az éji zenekar elcsendesedik az éjszakában,

majd a hajnal új dallamokkal,

- madarakkal ébred.

A tudatalattinkban és szívünkben fészkelve magát.

Sötétruhás kis lelkek

boldogságot hoznak ébredéseinkbe.

A kert felől rigófütty zeng.

Fürödve a hajnali harmatos fényben,

köszöntve dalukkal a napkeltét, az ébredést,

- bezárva, elköszönve az éjszakától.

Átdalolva egy reményteli reggelbe,

örömet hozva a ritmusosan lüktető új napba.

Csak meg kell próbálni,

csak becsukni egy percre a szemünket és engedni,

hogy amint a nap kúszik fel az égre és ébred a természet,

úgy melegedjen, áradjon szét szívünkben a szeretet.

Jószay Magdolna - Tavirózsák

Jószay Magdolna

Tavirózsák

Halvány rózsaszín tavirózsák
képe sodorja távol a mát,
lágy-selymesen takarják
a Nagyerdő kis tavát.
Azt érzem, olyan jó lenne
magamhoz ölelni egy fát!

Lennék bár máshol, de ennyi,
mi most jut nekem, a göcsörtös
törzsű füzek adnak jótékony leplet,
s nemcsak a tikkasztó napsugár,
de a jövő sötét árnyai is
messzire szöknek.

A szépség fogságában feledem
a holnap kevésbé tavirózsás,
fémesen baljós ígéretét,
s a pillanat felszabadult örömében
szeretettel megölelem
a mesebeli fűzfa törzsét.

Simon Roland - Egy nyári éjszaka

Simon Roland
Egy nyári éjszaka

Egyetlen csókot,
őrizget az ajkad,
magasan járt a hold,
mikor tőlem kaptad,

Az erdő lénye,
táncol és énekel,
ilyen a tűz fénye,
ha hívod életre kel.

Vízpart, Őrült nyár,
árok, fal, óriás bástya,
hivalkodó homokvár,
tornyait a hajnal már nem látja.

.kaktusz - A szeretet szép

.kaktusz

http://youtu.be/QWEByWSZ6zM

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet szép, mint a szivárvány,
de azért hasonlít a bogárhoz inkább,
a katicához, amelyik akkor is van,
amikor nem látni,
amelyiknek még a látványa is
a szívet megmelegíti,
csak jó tulajdonsága van,
hasznára van az embernek...
a szerelem pedig, mint a mesében,
mintha a katicát elvarázsolták volna,
és lenne belőle egy nagy madár,
amelyik hívatlanul is az ember ágyára száll,
hogy belé kapaszkodjon, magát kínálja,
a szárnyai segítségével
hogy utasát vigye szebbnél szebb,
csodálatosnál csodálatosabb tájakra...
de van talán úgy is,
hogy gonosz madárrá változik,
nem szárnyalásra invitál,
az ember mellére ráül,
kegyetlenül nyomja,
onnan távozik csak éjszaka,
egy rövid,
alig álomnyi szusszanásra...
néha, mint aki belefárad,
eltűnik egy hosszabb ideig,
az ember már kezdi
a levegőt szabályosan venni,
néha már mosoly is ül az arcára,
amikor az a nagy madár
még nagyobb fájdalmat okozva
kíméletlenül visszaszáll...
kicsit még csábít utazásra,
olyankor, mintha mi sem történt volna,
az ember magáról megfelejtkezve örül neki,
pedig talán azért jön csak,
hogy a sebek ne gyógyuljanak,
hogy csőrével újra, meg újra
fájdalmat okozva
gonoszul kacagva feltépje.

2013. július 9.

Lelkes Miklós - Különös esték

Lelkes Miklós

Különös esték

Különösek a megremegő esték,
ha bánat hozzáér a boldogsághoz,
félig sejtésként, s indul égi áram,
csillagszórással világít világot,

újat, amelyet addig meg se láttál,
s ha mások láttak, régen elfeledték
e félelmetes-gyönyörűt, - a tájban,
s a lelkedben fel-, s elcsillogó estét.

Minek tagadjam csüggedt-önmagamnak?
Ha csillagot szór sötétfényű ének,
nem istentől vagy vesztes önmagamtól:
az Érthetetlen Végtelentől félek.

Félek: isten - maga az Érthetetlen,
s nem más a Lélek csak a mozgás álma,
s ha mozgás álmot elvesztőn felébred,
ébredése mindjárt a pusztulása.

Másoktól már, különös Égi Esték,
elhúzódom! Csak önmagamnak égek
énekemmel, - s a Szépségnek, e Nincs-nek,
míg csillagot szór mozgásálmú Lélek.

Nem kell dícséret, nemtetszés, - csak álom,
vágytalan vággyal megkínzott szívemben!
Egy-egy szót olykor csillag megvilágít,
s az Érthetetlen mosolyog - az isten.

Pataki Glica - Majd elmondja ...

Pataki Glica

Majd elmondja…

Jer vélem a tarka rétre s a
Margitvirág majd elmondja,
Amit a szívemben érzek.

Jer vélem föl a hegytetőre s a
Játékos felhő majd elmondja,
Amit a lelkemben érzek.

Jer vélem a fenyves erdő rejtekébe s a
Füledbe suttogva majd elmondják,
Amit a szívemben őrzök.

Jer vélem a tölgyes erdő mélyére s a
A hűs lombok majd elmondják,
Amit a lelkemben őrzök.

Jer vélem a világnak szélére s
Üljünk le ott kéz a kézben, s a
Csillogó szemek, elmondják,
Amit szavakba foglalni vétek!

Kun Magdolna - Emlékek virága

Kun Magdolna

Emlékek virága

Mikor hiányzol,

kinyitom fiókom zárját,

s kiveszem belőle

azt a lepréselt rózsát,

amibe egykor

beleálmodtam

a szívem.

 A rózsa olyankor,

felemeli fejét,

s átható pillantással

azt súgja nekem,

- tudod mi az egyszerű

boldogság titka,

az, mikor

egy fiókba bújtatott

elszáradt virág,

szomjúságát oltja

a könnyektől hullámzó

 emlékvizeken.

Simon László - Köszönöm, hog éltetsz

Simon László

Köszönöm, hogy éltetsz

Ahogy Te szeretsz,

ahogy Te ölelsz,

Még nem szeretett senki,

nem ért hozzám soha,

ahogy Te tudsz

hozzám érni.

Amikor nézel,

Mosolyogsz

Még nem láttam

Ily szépet

Jól tudom, lelkemben

Őrzöm majd e képet

Őrzöm minden szavad,

Minden apró tárgyat,

És előveszem olykor,

Ha vágyom utánad

Napom vagy, Fényem,

Biztos menedékem.

Köszönöm hogy éltetsz,

Köszönöm hogy engem!

Mysty Kata - Rózsa, tövis nélkül?

Mysty Kata

Rózsa, tövis nélkül?

Rózsám, édes rózsaszálam,
Boldogabb nincs senki nálam.
Ültettelek, neveltelek,
Mindennél jobban féltelek!

Töviseid megvédenek,
de nem látom, hát féltelek!
Mintha nem is lennének!?
Egyszer talán csak kinőnek!

Rózsám, édes rózsaszálam!
Arcod hamva, ragyogása…
Szirmod édes kibontása -
hajtincsednek hullámzása.

Ha hervadás keze árt,
megvéd levél nedve tán…
Ó csak gyönge tested védje
ütésálló tüske - vérted.

˝a szívem szívedhez közel…˝
Szerénységed fölemel.
Szépséged is értéked,
Ugye ezt is megérted?

Pákozdi Sarolta - Nyári délidő

Pákozdi Sarolta

Nyári délidő

Játszik a lombok árnyéka,
fáradtan fúj a szél,
úti kalandokról mesél,
fülledt a nyári dél.
Nem hallgatja más,

csak a csend,
minden zaj elpihent,
Enyhülést kínál az árnyék,
állj meg vándor, várj még..
Vihar készül az égen,
sötét felhőtorony
záporral zuhan a réten.
Ázottan lóg a lomb,
szárítja tündöklő sugár,
aszal, de szép a nyár.
Újra játszik a lomb a fán..

Siktár János - A nyárról énekelve

Siktár János

A nyárról énekelve

A dalok megfürödtek nyári Nap mosolyában,
s szerelmes énekemtől bódultak illatossá,
és a szirmok közt remegtek, mint szépség sugara,
duzzogva, miért voltam kegyetlen szívű hozzá.

S a Nap szüntelen ontja hevét és ragyogását,
mint vágyó szív, a szirmok oly szomjasan epednek,
még a kötődő szellő is meglapul riadtan,
a szerelem hatalma olyan félelmetes lett.

És mindenütt a kertben csak illatát találom,
meg szívem dobbanását, szerelmem égi báját,
az árnyékok s a fények között szökdel előttem,
varázsos látomása buzdítást súgva jár át.

Az emberek gyakorta szidják a nyárt, holott ő
csodálatos nagy ünnep számomra, semmi kétség,
benne nyilatkozik meg a természet nyugalma,
ha bánat keseríti meg a boldogság mézét.

Szikrázó tarka köntöst öltött magára, mégis
áttetsző, és csak itt-ott rejti homályba fátyla,
szerelem palástját borította a rétre,
és nem hajol bilincsbe, őrzőinek dacára.

Neki adtam a szívem, pedig korholta sokszor,
s az édes illatokkal telve hajolt elébe,
élvezve földi létét, élvén ajándékával,
mindegy, ha válás, hogyha együttlét volt a része.

B. Huszta Irén - Egy barátomhoz

B. Huszta Irén

Egy barátomhoz

http://www.youtube.com/watch?v=MClAhed0LZw 

tanácsot én nem tudok adni
nincs is hozzá okom-jogom
szeretnék szemedben még mosolyt látni
érzéseimet szívből adom.

élni – s nem csak életet játszani
szabadon járni –
nem szárnyakra vágyva az árnyékban állni
s egy csodára várni –
mi fénylő lelkedet a sötét skatulyából kiragadja
melybe egykor a félelem remegő kéjében zártad.

az egykor már rég múlt!

s ha nem a lelkedért sóvárogsz
nem sötét odúdba vágysz visszazárni
merd látni
a teremtés minden ragyogása téged hív
terád vár.

te – ki élni gyáva vagy
csak életszerű képekre pazarlod önmagad
s az adományt – a tehetségedet
melyet Istentől– s csakis te kaptál
(nincs jogod ál-szenvedésekre elaprózni
szétforgácsolni magadat, s kincsedet)!

azt mondod – a sors tette ezt veled
mely eleve elrendeltetett
vizsgáld hát meg – igaz-e ez…

a sors valóban azt akarja
hogy az árnyékban sínlődj örökre
s hogy a napot előled mindig takarja
az egod egyre növekvő kényszerképzete?

üzenem neked innen az út porából
a sorstól semmi sem áll oly távol
mint hogy – nélküled – eldöntse
hogy hogyan akarj élni te –
s te élni születtél ide!

jöjj ide kedves nem kell félni
csak szívem szeretne átölelni
tiszták maradjunk mind a ketten
egymást megtartó szeretetben.

N. Horváth Péter - Egyedül Ő

N. Horváth Péter

Egyedül Ő

Nem tudom, vagyok-e, s meddig vagy még

ebben az életben érinthető,

vártam, és készülsz nagyon is rég,

s nem ketten döntjük el, egyedül Ő.

Ne félj, hogy késnék, vagy elsietnéd,

pajzzsá nőtt kudarcunk számottevő.

Mikor tárulsz rám, s nyílok feléd,

nem ketten döntjük el, egyedül Ő.

Ez végre nem párbaj, de párbeszéd,

lelket és testet melengető.

Mennyi jut belőle, s mikor elég,

nem ketten döntjük el, egyedül Ő.

Pné Juhász Mária - Hajnal

Pné Juhász Mária

Hajnal

A Hold
bambán meredt
Maros vizére,
miközben a hajnal
álmos derengéssel,
kis madárkát ébresztett
a közeli réten.
Tündéri nesszel
harmatot hintett a kert
bársonyos zöldjére,
majd néma remegéssel
vigyázva utca csendjére,
kiosont sárguló búzaföldre.
Rigó fohászán elmerengve
kalász hegyén megpihent,
s fáradtan várta, hogy a Nap
ébredő sugara lágyan magához ölelje.

Lyza - Hajnalfényben

Lyza

Hajnalfényben

http://www.youtube.com/watch?v=DZDVOHmQCa4   

Álmos szeme lobban, keresi őt,
mint árva lélek csendes temetőt.
A mámor gyöngéden elé térdel,
vágyódva nyújtózkodik hevével.

Mintha köszönetét most venné át,
kéjesen nyújtja az égő ajkát.
Nézi szemét a lángoló tüzet,
fénye már vakítóbb nem is lehet.

Fordítsd énfelém szemed te csillag,
vágyad előtt fátylam is lehullhat.
A mély balzsamos pillantásodért,
borzongva ölellek magamhoz még.

Az úton csattog egy lovas fogat,
lelkem jobbik fele kincsem, te vagy!
Ölelj, ölelj s csókolj, ne engedj el,
mert gyönyörünk az égbe emel fel…