B. Huszta Irén
Egy barátomhoz
tanácsot én nem tudok
adni
nincs is hozzá okom-jogom
szeretnék szemedben még mosolyt látni
érzéseimet szívből adom.
élni – s nem csak életet játszani
szabadon járni –
nem szárnyakra vágyva az árnyékban állni
s egy csodára várni –
mi fénylő lelkedet a sötét skatulyából kiragadja
melybe egykor a félelem remegő kéjében zártad.
az egykor már rég múlt!
s ha nem a lelkedért sóvárogsz
nem sötét odúdba vágysz visszazárni
merd látni
a teremtés minden ragyogása téged hív
terád vár.
te – ki élni gyáva vagy
csak életszerű képekre pazarlod önmagad
s az adományt – a tehetségedet
melyet Istentől– s csakis te kaptál
(nincs jogod ál-szenvedésekre elaprózni
szétforgácsolni magadat, s kincsedet)!
azt mondod – a sors tette ezt veled
mely eleve elrendeltetett
vizsgáld hát meg – igaz-e ez…
a sors valóban azt akarja
hogy az árnyékban sínlődj örökre
s hogy a napot előled mindig takarja
az egod egyre növekvő kényszerképzete?
üzenem neked innen az út porából
a sorstól semmi sem áll oly távol
mint hogy – nélküled – eldöntse
hogy hogyan akarj élni te –
s te élni születtél ide!
jöjj ide kedves nem kell félni
csak szívem szeretne átölelni
tiszták maradjunk mind a ketten
egymást megtartó szeretetben.
nincs is hozzá okom-jogom
szeretnék szemedben még mosolyt látni
érzéseimet szívből adom.
élni – s nem csak életet játszani
szabadon járni –
nem szárnyakra vágyva az árnyékban állni
s egy csodára várni –
mi fénylő lelkedet a sötét skatulyából kiragadja
melybe egykor a félelem remegő kéjében zártad.
az egykor már rég múlt!
s ha nem a lelkedért sóvárogsz
nem sötét odúdba vágysz visszazárni
merd látni
a teremtés minden ragyogása téged hív
terád vár.
te – ki élni gyáva vagy
csak életszerű képekre pazarlod önmagad
s az adományt – a tehetségedet
melyet Istentől– s csakis te kaptál
(nincs jogod ál-szenvedésekre elaprózni
szétforgácsolni magadat, s kincsedet)!
azt mondod – a sors tette ezt veled
mely eleve elrendeltetett
vizsgáld hát meg – igaz-e ez…
a sors valóban azt akarja
hogy az árnyékban sínlődj örökre
s hogy a napot előled mindig takarja
az egod egyre növekvő kényszerképzete?
üzenem neked innen az út porából
a sorstól semmi sem áll oly távol
mint hogy – nélküled – eldöntse
hogy hogyan akarj élni te –
s te élni születtél ide!
jöjj ide kedves nem kell félni
csak szívem szeretne átölelni
tiszták maradjunk mind a ketten
egymást megtartó szeretetben.
http://www.youtube.com/watch?v=MClAhed0LZw
VálaszTörlés