Szomorúfűz - Szemembe fésült fények

Szomorúfűz

Szemembe fésült fények

https://m.youtube.com/watch?v=vsIXtUki05I

Illatos szél zenél a falombok között,

Köszöntve vidám hangulatban a reggelt.

Szemembe fésüli a napfény sugarait,

Mosolyt varázsolva fáradt életemre.

Simogatja szívemet a szeretet érzése,

Mely nélkül sivár, halott lenne éltem.

Csöndemben is mindig rád gondolok,

Betakarva szívemet az éj bársonya.

Árnyék és fény bolyong az álmok között,

A pillanatok játszanak a végtelen időben.

Titkos szálak kötik össze lelkünket,

Egymás emlékeiben élünk mindörökre.

Szilágyi Ferenc - Szívbilincsbe zárva

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Szívbilincsbe zárva

Csillagfényes éjben
Fűzfa alá álltunk.
Leszállt ránk az éden,
Sátra alatt háltunk.
Elhittük, majd egyszer
Feloldoz a végzet,
Bűneinkre kegyszer
Hint majd szent emléket.
A fa rég kiszáradt,
Vétkek vén keresztje!
Lidérc fénye áradt,
Korhadt volt a gesztje.
Elillant az álma,
Az emlék megmaradt,
Szívbilincsbe zárva.
Szép volt a pillanat!

Siktár Éva - Féltelek ...

Siktár Éva

Féltelek...

https://m.youtube.com/watch?v=rDITsQUmLU0

Féltelek, ha vad vihar dúl,
könnyes lesz szemem,
féltelek, ha mindazon túl
nem vagy itt velem.
Akkor is, ha napsugár tűz,
éget, megsebez,
halk sóhajom bánatot űz,
kedves, féltelek.

Fájdalmad van, tudom, érzem
és én féltelek,
imádkozom, és azt kérem
maradj meg nekem.
Féltelek, ha milliónyi
rózsa megsebez,
nem tudok én ahhoz szólni,
szívem megremeg!

 
Érzem könnyed, de már könnyebb
ott vagyok Veled,
szíved mélyén most egy lőtt seb,
kedves, féltelek!
Féltelek én mindentől ha
nem vagy itt velem,
féltelek és nincs erőm ma
újra kezdenem

De majd holnap könnyebb lesz, hisz'
meggyógyul szíved,
kezeimet tördelem itt,
S adom a hited!
Amikor majd nem féltelek,
él'tem véget ér,
nem kell azt majd megkérdezned,
elveszett remény.

Tóth Roland - Földem

Tóth Roland /Sentenced/

Földem

http://youtu.be/sT-wRa2H9Sw

Egy maroknyi földet ha feldobok
elfújja messzire a kószáló szél,
de ha a szántásba hintek magot
csírákban üzeni hű ígéretét.

Nekem csak egy talpalatnyi jutott
esendő szemem messzi tájakra néz,
vágyam és álmom idáig hozott
most ide köt egy hűen ölelő kéz.

Kölcsönbe kapott élet ez csupán
viharvert de megújuló földemen,
naplementébe úszó Kánaán

néha súlyos rögökkel a szívemen.
Ha meghalok, kérlek majd azután
tarts virágként a kérges tenyereden!

Vadrózsa - A természet csodái

Vadrózsa

A természet csodái

Vöröslőn ring az alkony
kék permén a létnek,
álma habkönnyű szárnyon
repül az esti szélhez.

Némán figyel az éjjel
mély szemét földre veti,
kacsintó csillagfényét
a világ fölé teszi.

Harmatban úszó hajnal
csordul a rózsák szirmán,
bimbódzó csend ölében
ragyogó reggelre vár.

Az ős természet előtt
kitárom bús lelkemet,
mind ezt az Isten adta
mert nagyon-nagyon SZERET!

Paudits Zoltán - Őrizlek a fényben

Paudits Zoltán

Őrizlek a fényben 

Szavaidba temetkezem,

könnyem az idő issza,

nyújtanám feléd a kezem,

de sorsom húzza vissza.

.

Mosolyodban elmerülök,

és elveszek a kékben,

sebzett szárnnyal elrepülök,

de őrizlek a fényben...

.kaktusz - Él a remény

.kaktusz

Él a remény

http://www.youtube.com/watch?v=o5HXKZk1nzU

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember szeretné
megváltani az egész világot,
de nincsen hozzá lehetőség,
mintha csak az egész Földet
kigyomlálni szeretné,
beültetni,
és a pompás eredményben
gyönyörködni...
persze, az lehetetlen,
miatta az érző szíveket
fájdalom tölti be,
hogy nem segíthet,
mikor a világ szépsége
csak fogyatkozik egyre...
könnyein keresztül
észre nem veszi,
hogy az ember világa
fel van parcellázva,
ahány az ember,
annyi kis terület, amit mindenkinek
kell kivirágoztatni magának,
pont annyit, amennyit
a lelkével be tud keríteni.
az ő dolga annyi,
és az se kevés,
mindent megtegyen,
az a rész szép legyen:
az is meghaladja
az erejét sokszor,
de a küzdelem
mégis egy kis elégtétel,
hogy a világot nem hagyja
pusztulni ebek harmincadjára:
és talán él a remény,
hogy majd egyszer
a saját részére
mindenki odafigyel.

http://www.youtube.com/watch?v=Sgjs-fj-F7A

2014. augusztus 11.

Kováts Péter /Skorpió/ - Tagadj meg ...

Kováts Péter /Skorpió/

Tagadj meg...

http://youtu.be/oULe5G3GszY

Tagadj meg, ha csókom
nem oly lágyan érinti meg
szépívű ajkadat,
ahogy a hajnal csókja
suhan át az alvó virágokon,
lehörpintve róluk
a csillogó gyöngyharmatot.

Tagadj meg, ha kezem
nem oly puhán simítja végig
gazella testedet,
ahogy a hűs reggeli szellő
hullámzik végig
az aranyló búzatengeren.

Tagadj meg, ha nem én leszek,
ki legszebb perceit adja életednek,
s nem tudnék oly szépet varázsolni,
mint milyet a delelő nap vetít eléd,
tünékeny csodálatos képeket.

Kergess magadtól messze el,
mint undok álszent csalót,
ha nem úgy ölellek át,
mint ‘hogy az életet adó levegő
öleli óvón e gyönyörű földet.

Ne kíméljen engem szikrázó haragod,
ha nem tudnám teljesíteni minden,
még ki sem mondott óhajod,
ha nem azt keresné érted égő lelkem,
hogy Téged az öröm mámorába rejtsen.

Pusztíts el, -- vagy engedd
vágyam, dobbanása legyen szívednek,
hogy az álom valóra váljon,
a „kék madár” válladra szálljon.
Sóhajom – sóhajod legyen,
Legyen, mire oly rég vágyom,
üstökös mámorként omlani
szivárvány-gyönyör öledbe,
mint ahogy a folyók ömlenek
a szikrázóan mélykék tengerekbe.

S ha, „Abban” a pillanatban
felszakadó sóhajodban
nem semmisül meg minden bánat,
s egy villanásra
nem lesz vége a világnak,
s nem hullsz párnádra aléltan,
mint fáradt vándormadár a célban.
Tagadj meg! Kergess el!
Szikrázó haragoddal pusztíts el!
Mert hazugság volt minden ének,
dalaim csak hamis fények,
s nem tudtalak mennybe vinni téged.

Markovic Radmila - Földre rogyva

Marković Radmila
Földre rogyva

Kelet felől, nyugat felől
félelmetes felhők
morogva gyűrik
maguk alá az eget.
Mennykő csattan,
éjsötét paplant hasít ketté,
hiába bújtak önnön testük
tengerébe.
Itt, lenn a földön, valahol
reccsen a tető,
szárnyra kel, és
üldözné a süvítő szelet,
de földre roggyan,
értelmetlen halállal hal meg.
Mögötte sorakozik mindaz,
amivel eddig ölelkezett. Idő és szerelem

Az idő nem engem tép,
a szerelmem rágta szét.
Állni véltem az időt,
mert,
szerelem
lángja lobogott
szívemben.
Felhők fölött
táncoltam,
a szivárványt
meghazudtoló
színekben
ragyogtam,
körülöttem
pörgött a Hold,
izzott a mindenség,
és észre sem vettem:
mikor,
miért,
az idő,
nem engem
szerelmem rágta szét.

Szita Zoltán - A szemedre, meg a szádra

Szita Zoltán

A szemedre, meg a szádra

A szemedre, meg a szádra

számolatlanul szórom csókomat,

És a szemed, meg a szád

számolatlanul elfogadja azokat.

És a szemedből, meg a szádból

titkok és vágyak üzennek nekem,

Morzeként zakatol szívemben

és a szerelmem, egyre csak lángol.

Gősi Vali - Sors-redők

Gősi Vali

Sors-redők

http://youtu.be/eGGF4MmGhoE

Ha könnyek kövültek is néma lelkemen,

akár a hullámok alatt, lent, mélyen

a gyöngykagyló terem:

e fájdalomkövek már apró ékkövek.

S ahogy a tenger mélyén

haldokló csöpp homokszemek

mozdulnak újra élni, és apály után

a napmelegben a parton fénylenek,

könnyeim nyomán is

élet-gyöngyszemek élednek

a bánat-csiszolta sors-redők felett:

már örökkön fénylő kincsek, ékesek,

s hirdetnek szép szerelmet,

tisztát és fényeset,

üzennek reményt, és végtelen,

halált elűző, örök-szép életet.

Serfőző Attila - Ágak

Serfőző Attila

Ágak

Mint pelyhedző szerelmet,

úgy vágytalak,

féltékeny magányba vakoltan,

égbe futó lépcsőkön álltál,

de már sehol se voltam.

Csontkeretes álmaim tovatűntek,

(elillant a narkotikum…)

ujjaimba harapok sorra,

lassan kiürül a pódium.

*

Tömör kegyelem az élet,

egy árva könnycsepp tán,

együtt maradunk, ígérd meg (!)

s átjutunk a tűfokán.

Jószay Magdolna - Napfelkelte

Jószay Magdolna

Napfelkelte

http://youtu.be/ysCOAIB5mTA

Sötét van, még
ébredezik a remény,
lámpát gyújtok.
Kedvem csapnivaló,
ahogy ablakhoz támolygok...
göndörödő vaskos fellegbundák
puffadnak a tízemeletes
házsorok fölött,
szinte jólesne ruganyos testüket
megérinteni, bennük hemperegni...
Némán, alázattal figyelek,
vajon miféle hajnal ez
éj és nappal között?

A szürkébe sárgás-rózsaszín
árnyalat hömpölyög,
csodás színárnyakat fest
a hajnali élmény,
mely már nem képzelet,
így néz ki sok festmény!
A templomtornyon elakadni
látszik a felhőtömeg...
és egyszer csak győzedelmesen,
sárgán-narancsosan
kivillan a Nap!
A szem kitágul,
a sóhaj bennszakad,
tudatomba hatol
a madárdallal
gazdag pirkadat,
szinte hallom

a harsonákat,
ember, védd magad!
Ez itt egy új nap!

Debreczeni Zsolt - Szívből jövő dallamok

Debreczeni Zsolt

Szívből jövő dallamok

Hozzátok szólok, szívből jövő dallamok,
éjjel-nappal csak rólatok álmodok.
Szerelmet-bánatot, dúdolgattok nekem,
én meg közbe nem találom édes kedvesem.

Szolmizálja le már kottából a szívem,
hogy merre járhat most az én szerelmem.
Megbotlott, és elesett szívem húrjában,
szépséges arcát azóta sem láttam.

Szállnak a dallamok, pendülnek a húrok,
ki tudja, hogy én így hová juthatok.
A szívem csak dalolászik amihez kedve van,
de nem tudja, hogy lelkem egy mély katlan.

Babám mikor táncolt szívem egyik húrján,
a katlanba beesett, s azóta se jut tán:
Ki abból a szűk sötét otromba katlanból,
hacsak nem egy herceg kihúzza bajából!

Szeles Csabáné - Hajnaltájt ...

Szeles Csabáné

Hajnaltájt...

http://youtu.be/KYPkMXgtrOw

Álmos még a hajnal, sötétség övezi,
Hosszú útra készülődve, lépteim utcai fények követik.
Szellő lengedezi álmok szerenádját,
Csöndes kisvárosom békésen nyújtózik, vetett ágyán.
Macskaköves út zárja magába tegnapok sóhaját,
Borongós nappalok fellegén, hajnalpír csipkézi fonalát.
Útmentén haladva, lelkem dallama szálljon,
Madarak köröznek, majd megpihennek a kopár fákon.
Gondolataim zakatolnak, mint vonatom hangja,
Kitisztuló égbolton, azúrkék virradat pamlaga.
Kertek alatt osonva ábrándos képzelet,
Erdőn-mezőn elidőzve felém integet.