Debreczeni Zsolt - Szívből jövő dallamok

Debreczeni Zsolt

Szívből jövő dallamok

Hozzátok szólok, szívből jövő dallamok,
éjjel-nappal csak rólatok álmodok.
Szerelmet-bánatot, dúdolgattok nekem,
én meg közbe nem találom édes kedvesem.

Szolmizálja le már kottából a szívem,
hogy merre járhat most az én szerelmem.
Megbotlott, és elesett szívem húrjában,
szépséges arcát azóta sem láttam.

Szállnak a dallamok, pendülnek a húrok,
ki tudja, hogy én így hová juthatok.
A szívem csak dalolászik amihez kedve van,
de nem tudja, hogy lelkem egy mély katlan.

Babám mikor táncolt szívem egyik húrján,
a katlanba beesett, s azóta se jut tán:
Ki abból a szűk sötét otromba katlanból,
hacsak nem egy herceg kihúzza bajából!