Szeles Csabáné
Hajnaltájt...
Álmos még a hajnal,
sötétség övezi,
Hosszú útra készülődve, lépteim utcai fények követik.
Szellő lengedezi álmok szerenádját,
Csöndes kisvárosom békésen nyújtózik, vetett ágyán.
Macskaköves út zárja magába tegnapok sóhaját,
Borongós nappalok fellegén, hajnalpír csipkézi fonalát.
Útmentén haladva, lelkem dallama szálljon,
Madarak köröznek, majd megpihennek a kopár fákon.
Gondolataim zakatolnak, mint vonatom hangja,
Kitisztuló égbolton, azúrkék virradat pamlaga.
Kertek alatt osonva ábrándos képzelet,
Erdőn-mezőn elidőzve felém integet.
Hosszú útra készülődve, lépteim utcai fények követik.
Szellő lengedezi álmok szerenádját,
Csöndes kisvárosom békésen nyújtózik, vetett ágyán.
Macskaköves út zárja magába tegnapok sóhaját,
Borongós nappalok fellegén, hajnalpír csipkézi fonalát.
Útmentén haladva, lelkem dallama szálljon,
Madarak köröznek, majd megpihennek a kopár fákon.
Gondolataim zakatolnak, mint vonatom hangja,
Kitisztuló égbolton, azúrkék virradat pamlaga.
Kertek alatt osonva ábrándos képzelet,
Erdőn-mezőn elidőzve felém integet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése