Vörös udit - Kósa Emese - Július

Vörös Judit

Július

Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.
Tudja, hogy elveszti,
csak azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.
Nap fénye érlelte,
szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,
ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.

Bella István - Vers Lilikének

Bella István

Vers Lilikének

Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.

De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,

s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.

B. Huszta Irén - Átlag-reggel

B. Huszta Irén

Átlag-reggel

hát megint egy nap
végig kell küzdeni
szenvedéssel teli
nem segít sem pap
sem átok
a pirulák sem
látod
átvánszorogtam a székbe
mégse’
találom értelmét
lehet nincs is
ne is keresd
zakatolja elmém
már kissé bomlott
e romlott
világban hol pénz
már csak az úr
gyűjti is vadul
minden felesküdött
s a valószerűtlen kék
képeslap égen
izzó mosollyal ragyog
a júliusi nap
már a kezem is dadog
a fájdalom birtokba vett
lelkem elszenesedett
a reggel tovább andalog

Borisz Paszternak - Július

Borisz Paszternak

Július

Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.
Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.
Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.
Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.
Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.
Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,
a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!
/Ford.: Illyés Gyula/

Nemes Nagy Ágnes - Dalszöveg

Nemes Nagy Ágnes

Dalszöveg

Öregszik a gyümölcs a fán,

öregszik a gyümölcs a fűben,

akárcsak a halál után.

A vikendházak alkonyulnak.

Az évszak is helyet cserél,

Egymással az észak és a dél,

26 ezer év alatt

26 ezer év után

öregszik a gyümölcs a fán

és hallani a júliusi kertben

hulló gyümölcsök egyenetlen,

extraszisztólés dobbanásait.

Stefan George - Júliusi bánat

Stefan George

Júliusi bánat

Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.
Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.
Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.
Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.
/Ford.:Szabó Lőrinc/

Szomorúfűz - Távolba vész ...

Szomorúfűz

Távolba vész …

Fáradt, sebzett vagyok,

Életem lassan távolodik.

Egyedül, magányosan járok,

Örömpillanataim eltűnnek.

Emlékeim szívembe marnak,

Rózsáim csendben elhervadnak.

Te más vizeken evezel,

Kezed számomra elérhetetlen.

Börtönbe zártad lelked,

Föld és ég magához ölel.

Távolba vész minden szó,

Ránk boruló örök takaró.

Szalay László - Körbevesz

Szalay László

Körbevesz 

Amikor körbevesz
Nem tűnődsz
Vajon a darázs zümmögése
Állítja meg az időt
Vagy az idő hangol
Darázzsá egy
Parányi lényt
.
Mikor a diófa
Földre koppantja
Gyermekét
Nincs kétség
Hogy minden nemzedék
Megszeghetetlen törvény
Szabályára jár
.
Csendjében fürdet
Tudod, hogy élsz
.
Mi volt előbb
Te, vagy az
Ezerszirmú lét
Nem gondolsz rá
.
A mindenséggel
Roskadó világ
Nem ismer olcsó
Filozófiát
.
Vajon mi hajt, feszít
Hogy magyarázatokká
Elegyítsd
Ezt a csodát
.
Nem lenne jobb talán
Véréből szívni
S nyelni, csak nyelni
A csendillatú
Misztikát

Harcos Katalin - Csillagmezsgyéken

Harcos Katalin

Csillagmezsgyéken

Szíved dobbanása mellemben zakatol,
ízeid betöltik szomjas nyelvem...
pilláim mögött fölszikrázik valahol
s magával sodorva izzik bennem
a vágy és a szerelem.

Ma dús, éjbe-bújó álmaim kísérnek,
mosolyod ragyog a csendben énrám,
holdarcún dalol az éjszaka, s az égnek
sziporka fényei lesik mélán,
hogy árad a szerelem.

Lelked kalandos csillagmezsgyéken járva
kutatja létem minden zegzugát.
Feléd száguldó mohó érzelmek árja
felkínálja most testem templomát,
mert vágylak; jöjj, szerelem!

Fordul a föld, lásd, ölemben ring a világ...
ágaskodik már érted a vágyam.
Boldogság fényözöne ragyogjon ma rád,
tiéd a szívem és belezártan
a vágy és a szerelem.

Nagy István Attila - Kacagás

Nagy István Attila

Kacagás

amikor néma voltál a vágyban
mozdulatlan az ölelésben
a tetszhalott hallgatásnak
András volt a neve

amikor nem találtál magad mellett
s valahol másutt bolyongtál
annak a jelenléttelen csöndnek
András volt a neve

amikor hosszan szólt a telefon
s a szőnyegen szétszóródott a kártya
mert nem várhatott a hívás
annak a mindent feladó száguldásnak
András volt a neve

amikor újra és újra megtagadtál
elmenekültél a múltunk elől
s nem volt többé egyetlen szó sem
ami mellettem marasztalt volna
vége lett a szerelemnek:
az én nevemet kacagta a bánat

Balázs Danó Tímea - Az idő teljességének érkezése

Balázs Danó Tímea

Az idő teljességének érkezése

A
Lélek
az este
a testnek
e jövendőt
mondotta:- Most csak
hinned kell s majd mindezt
megérted, mikor eljön ideje az
értésnek.
Mert
ha
bízik a szerető szív, lát már a belső fül és a halló szem kinyílt,
létünk lassan összerakja parázsdarabkáit, míg lángra
nem lobban a túlsó part felett a tűzmozaik.
Útjára indult immár a Hit…

Fodor Ákos - Az élet úgyis ...

Fodor Ákos

Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
- Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

.kaktusz - Gyógyszer az új ...

.kaktusz

Gyógyszer az új …

https://www.youtube.com/watch?v=UYjGBJklr_Y

 

Tudod arra gondoltam,
ha az állat tesz rosszat,
de a büntetés
nem érkezik azonnal,
később ő már nem tudja,
a bántásnak mi az oka,
és előfordul úgy is,
hogy tévedés történik,
a megtorlást az ártatlan kapja...
vétkezik az ember is,
legtöbbször az áldozata önmaga,
következmény nélkül

nem marad az se,
a büntetés hozzá is bekopogtat,
először még apró,

észrevehetetlen,
de már ott van,
s, ha a bűn folyamatos, akkor
a súlya egyre erősödik,
végül az egészség, a testé,
vagy a léleké látja a kárát...
akkor a beteg mindenkit,
vagy, csak hibáztatja
a szerencsétlen sorsát,
a segítséget orvostól, Istentől,
de mindenképpen mástól vár,
pedig gyógyszer lenne talán
egy új, egy egészséges élet
a testnek, avagy a léleknek.

2015. augusztus 28.

Csitáry-Hock Tamás - El Camino ...

Csitáry-Hock Tamás

El Camino…

Az Út. Amit annyian megjártak már. Talán többször is. Mert kerestek valamit. Valakit. Válaszokat, önmagukat. És itt találtak rá. Ezen a nehéz, próbákkal teli hosszú úton. Ahogy én is. Az Úton. De egy másikon. Mert nekem más az utam. Máshol, és más. Nekem Te vagy az Út, Kedves. Nehéz Út. Nagyon nehéz. Próbákkal, akadályokkal, tövisekkel. A hosszát pedig nem tudom. De mégis csodálatos Út. Csak így csodálatos. Naponta új csodákkal, felfedezésekkel, tanításokkal. És céllal.

Kun Magdolna - A hegedű hangja

Kun Magdolna

A hegedű hangja

Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,
s egy felsíró hangú hegedű leszek,
melynek vonójára tapad a világ fájdalma,
s húrjain könnyeznek szót az emberek.
Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,
a ráncokba szakadt imaszavakat,
azokat a háton hordott korbácsnyomokat,
melyekre vércseppet hullat a kín s az indulat.
Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,
kikből minden jóindulat végleg elveszett,
s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,
mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.
Ma te dalolj helyettem kicsi hegedűm,
s tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.
Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,
amik hosszú évek alatt rátelepedtek.
Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,
hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,
Ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,
keservvel éljék a jövőt s az életet.
Mesélj, mesélj még kicsi hegedűm,
sírjon csak sírjon az-az elkoptatott húr,
szívet adjon annak is, kinek szíve helyén,
szeretet helyett gonoszság az úr.
Óvd a világot, én kicsi hegedűm
vigyázz lelkeddel minden koldust, árvát,
kik hideg napokon megfagyott kézzel,
térden csúszva ölelik Isten keresztfáját,