2016. augusztus 1., hétfő

Tekse József - Nyárbúcsúztató



Tekse József
Nyárbúcsúztató

Ne hullajts könnyet, hisz nevetni könnyebb,
mosolyog rád a nagyvilág.
Lásd meg a szépet, rőt falevélen, üzen neked a nyár.
Ha elmúlik félve, új jön helyére, kéri, hogy várj reá.
Emlékek képe, sárguló fénye, szívünkben él tovább.
Minek is mondjam, kinek is mondja, az őszi kép szép lehet,
rozsdás erdőben, patak ölébe, bújik a félelem.
Harmat ruhában, köd fátylával takarja két szemem,
de távolról hallom, a folyó parton, üzen a nyár nekem.
Ints búcsút bátran, fény sugarával, érintsd meg két kezem,
írd minden ágra, a remény falára, jövőre itt leszel.

Deák Éva - Nyár bölcsője; - Még egyet csobban a nyár



Deák Éva

Nyár bölcsője

Égő napsugár kúszik az égen,
Virág illata bódít a szélben,
Mezők ölén ringó vágyunk üzen,
Szerelmes rózsákat bont szívemben.


Sétálni a vadvirágos réten,
Tücsökzenét hallgatni a fűben,
Csillagokat számolni az égen,
Lebegni együtt a nyár tüzében.


Álmok ringanak éj bölcsőjében,
Rám csókolt hajnalba hold repítsen,
Harmatcseppek reggel köntösében,
Selymet bontó mámor fény perzseljen.

*

Még egyet csobban a nyár



még egyet csobban a nyári parázs
még ugye hallod habfodros hangom
még ezüstös hullámok a parton
még lebben a szélben nyári varázs


még száguldó hullám táncában
még a sodrás magával ragad
még örvényed elnyel egy csókban
még sodró vágyunk el nem apad


még fodrok között csended zenél
még bőrig ázik a szenvedély
még te vagy a korall és a szél
még emlékem vízfenék oly mély


homokba rajzolom MÉG


Babits Mihály - Augusztus



Babits Mihály
Augusztus

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.

Ligeti Éva - Nyári kétség; - Nyárest



Ligeti Éva

Nyári kétség


magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével


az aszfalt megolvadt
felszíne feketén
tátong, mint behorpadt
üst, pince fenekén


hol hűvös sötétség
honol, s a fénytelen
mélyben rejlő kétség
közt, ott vagy védtelen


te sem vagy már régi
lám nehezen tűröd
a változást, égi
effektust elűzöd


magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
*

Nyárest

Kabátját leveti az este
Befedi árnyával az eget
Bársonyként feketéllik teste
Pihenni hívja a felleget

Kékségét gyászolja az égbolt
Komorság borítja homlokát
Nyugalmas estéje régen volt
Magára hinti Hold fényporát

Augusztus - Kisasszony hava - Nyárutó



Augusztus - Kisasszony hava
Nyárutó - Új kenyér hava - Aranyasszony (Bőség) hava

Az augusztus régi neve a rómaiaknál "Sextilis" volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.
Az "augustus" szó voltaképpen az "augur"-ra megy vissza, vagyis a madárjósra ("avi-ger"), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus "a legszerencsésebb" (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett "Kaiser", "császár" és "cár" formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a "sérthetetlen császári felség" jelzőjéül használta az "Augustus" nevet, a császárnék pedig az "Augusta" nevet kezdték viselni. A név maga mégis az "augusztus" hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

Népi megfigyelések

- ha forró az augusztus első héten, sokáig lesz hó a télen
- ha sok az eső augusztusban, nem lesz jó bor a hordóban
- az idő Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az ősz

Augusztus, mint a termőre fordulás, az új kenyér és az őszi munkára való felkészülés évadja, hangulatában is eltér a zaklatott júliustól. A meteorológusok Nyárutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Új kenyér havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) az Aranyasszony (Bőség) hava elnevezést használták augusztusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Kisasszony hava. E hónapot a kánikula havának tartják; a Nap a Szűz jegyébe lép.

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek az augusztus hónapba:
Oroszlán (július 23 – augusztus 22) és

szűz (augusztus 23 – szeptember 22).
Augusztus folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Rák csillagképből az Oroszlán csillagképbe lép.
Szökőévekben az augusztus a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint a február..
*
Népi mondóka

Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja, ha szép,
sok a gyümölcs, és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
Jó mustot ád a hordóban.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Közönségesen jó időre mutat, ha a juhok még estén is vígan ugrándoznak a mezőn, ha huzamosabb eső után a baglyok éjjel igen huhognak. Ha a szél a napjárást követvén változik. Ha a harmat reggel sokáig a faleveleken marad.
*
Csillaghullás

Bolygónk keringése során augusztusban találkozik a Perseida-meteorrajjal. A meteorrajok az űrben keringő törmelék-áramlatok, amelyet üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Perseidák darabjai a Swift-Tuttle-üstökösről szakadnak le keringései során. Ezek a törmelékdarabok válnak meteorokká, - vagy más néven hullócsillagokká - amikor belépnek a Föld légkörébe. Átlagsebességük 59 km/s.
2015-ben a legtöbb "hullócsillag" augusztus 12-én, hajnalban lesz látható - ilyenkor igazán romantikus program lefeküdni egy mezőn és figyelni a hullócsillagokat, hiszen percenként átlag 1-2 "csillag" éri el a légkört.
A hónap utolsó napjain egy újabb, bár kisebb meteorraj érkezik - az Aurigidák, amely újra látványossá teszi az éjszakai égboltot.

Az augusztusi csillaghullást a magyar néphagyomány „Szent Lőrinc tüzes könnyeinek" nevezi.

Jeles napok augusztusban

Augusztus 1. Vasas Szent Péter

Dologtiltó nap a szőlőtermelők számára, mert „Ha a gazda munkálkodik, a szőlőszemek lehullanak”. Termésjósló nap: Ha ezen a napon esik az eső, akkor bő lesz a kukoricatermés.
*
Augusztus 4. Domonkos

Időjósló nap: a Domonkos napi időjárásnak éppen a fordítottja lesz télen.
*
Augusztus 10. Lőrinc

utolsó fürdő nap.
*
Augusztus 15

Legrégebbi Mária ünnepünk. Ez az első parancsolt ünnepünk, mert Szent István királyunk Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot. Ezen a napon szokás a gyógynövényeket szenteltetni, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. Ezekkel a gyógynövényekkel gyógyítottak, füstöltek. Dologtiltó nap: tilos ezen a napon kenyeret sütni.
*
Augusztus 18. Szent Ilona

Szegkovácsok védőszentje. Dologtiltó nap: az asszonyoknak nem szabad kenyeret sütni, kotlóst ültetni, csirkét keltetni.
*
Augusztus 20. Szent István
Államalapító Szent István királyunk ünnepe. Az új kenyér ünnepe.
Aratási felvonulásokat szokás ilyenkor rendezni. A néphit szerint ezen a napon kelnek útra a gólyák. Termésjósló nap: Ha ezen a napon szép az idő, akkor bő lesz az őszi gyümölcstermés. Időjósló nap: amilyen idő van ezen a napon, olyan lesz 40 napig.
*
Augusztus 24. Szent Bertalan

A csizmadiák és a szűcsök védőszentje. Őszkezdő nap. A gólyák hosszú útra készülnek Időjósló nap: Amint Szent Bertalan magát mutatja, az őszi idő is magát mind aszerint tartja.
A meteorológusok Nyárutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Új kenyér havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) az Aranyasszony (Bőség) hava elnevezést használták augusztusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Kisasszony hava.
Augusztust nevezik még Nagyboldogasszony hónapjának, Mária Szíve hónapjának, Szent István havának is az augusztus 20-iki ünnepségek kapcsán.
Mielőtt Augustus Octavianus híres római császár átnevezte ezt a hónapot augusztusra latinul Sextilisnek hívták, utalva arra hogy ez volt a hatodik hónap a római naptárban.
A császár egy nappal meg is toldotta, mert ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van, ezért van az, hogy két 31 napos hónap követi egymást.
Augusztus a termőre fordulás, az új kenyér és az őszi munkára való felkészülés évadja.

Kert – augusztus

Augusztusban is vannak olyan kerti munkák, amelyek elvégzésével szebbé, életerősebbé tehetjük kertünket.
A tavaszi, nyári szorgos munka meghozza a gyümölcsét. Érnek a gyümölcsök, zöldségfélék,. a legértékesebb nyári alma- és –körtefajták. Szedésüket körültekintően készítsük elő, mert érzékenyebbek, mint a téli fajták. Általában nem vagy csak részben utóérők, így fogyasztásra alkalmas állapotban kell leszedni a fáról. Gondoskodnunk kell a megfelelő tárolásukról.
A július nagy szárazsággal köszöntött be, tehát fontos az öntözés . Sajnos a talajvíz szintje is mélyre süllyedt. A legmegfelelőbb öntözés a csöpögtető öntözés, amely egyből a talajba szívódik le. A talaj nedvességének megőrzése szempontjából fontos a talajtakarás, ezt szalmával, vagy fűkaszálékkal meg tudjuk oldani. Fontos a gyomtalanítás és a talaj lazítása is. Bőven teremnek a bogyós gyümölcsűek. A földieper már letermett, a fertőzött, elhalt leveleket leszedjük, ha szaporítani akarunk, a fejlődő kacsokat meghagyjuk.
Augusztusban a hagymás, gumós növények ismét sok munkát adnak. Elvirágzásuk után felszedhetjük a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz a sarjhagymákat leválaszthassuk róluk, melyeket célszerű mielőbb visszaültetni, jól fellazított nyirkos talajba.


Sok szeretettel köszöntjük a hónap
szülötteit,
névnaposait, 
ünnepeltjeit!

Sok boldogságot kívánunk!
 

Lázár Horváth Zsuzsanna - Alkonyi kép; - Csillagok talákozása



Lázár Horváth Zsuzsanna

Alkonyi kép



Csillagok találkozása



Találkozott két csillag
a végtelen égbolt útján.
Sugaraikkal súrolták egymást,
fényük ölelkezett össze csupán,
mint testvér-lelkek érintése,oly puhán.
Csillaghullásos augusztusi éjszakán
mikor álommá válhat a valóság.
 

 Perseidák vándorai gyűltek
a lángoló,csillagporos égre,
hogy izzó golyóként zuhanjanak a Földre.
Néztem a két,párhuzamosan hulló csillagot
s hittem,hogy te és én vagyok.
Csillaghullásos augusztus éjszakán
mikor angyalszárnyon száll a vágy.


Láthatatlan mágneses erő
vonzotta a porba hulló meteort,
csillagképét a teljesülő vágynak,
hogy a végtelen űrt odahagyván
visszaverődjön egy szempár sugarán.
Csillaghullásos augusztus éjszakán
mikor egy álom valósággá válhat tán.


Égi ösvényeken száguldó csillagok
fényetek milyen üzenetet hordoz?
Hogy kit vágya túl magasra repít,
szárnyszegetten könnyen porba hullik
ha nem tud szembenézni önmagával,
a lelke mélyén rejlő valósággal,
ha találkozik augusztus hulló csillagával.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Rám néztél; - Nem lehetsz



Nagy Csaba (Gyémánt)

Rám néztél


Falak ölelnek,
az örökös, nem múló
egyedüllét falak.


Kint az elköszönő nyár
alkonyba rohanó
esős délutánja
már hűvösbe harap.


Kedves volt ma szavad,
s csak mondtad,
s még mondtad volna.


Az égről nézett rám
augusztus egének
díszes szivárványa.

*

Nem lehetsz



Mosolyban ébredő háztetőcserép,
s csak lép, lépked,
gyalogol idegenként
álmosan a fény
bordáid között
a szürkében öltözött
nyári augusztus hűvös reggelén.


Moháid esők mosták zöldre,
meg jéggé kristályosodott
árva könnycseppjeim,
kedved irigylem,
de
Én nem
lehetek Te, s Te nem lehetsz Én.

Balogh Bea - Holdcsillám; - Nyáresti merengés



Balogh Bea

Holdcsillám


Nyáresti merengés



Édes aromákat áhít a sóvárgás;
gazdag tarsolyában kotor odalent,
gyermekkorom üde illatú nyara
babarózsaszín felhőkön dereng.


Az összetartozás lépcsőin lépdelek,
körülölel újra otthonom melege,
emlékek balkonján fáklyaként lobog
óvó családomnak terelgető keze.


Hajdani pajtások, önfeledt játék,
szabadságom fenyő-zöld illata,
kezeim közt foszló kukoricaszemek,
s csobogva osonó kis patak dala.

 
Természet ölén ezernyi szépség,
friss szalmabálák hűsítő rejteke,
mindig éber mátyásmadárral
barátságot kötő, hős széncinege.


Nem fakuló múltam, (így őriz lelkem),
kérdéseim most már válaszokra lelnek
pernye-világba szenderül mi rossz,
új csodákat hoz a hazatérés verse.


Elköszön a mától a pilledő égbolt,
lenyugszik napunk arany-bíbor méze,
merengésem immár búcsúzik e tájtól;
ezüst csillag-függöny terül a vidékre.


Csukás István - Csillag, vonat, tücsök



Csukás István

Csillag, vonat, tücsök

Csillag, vonat, tücsök
a nyári éjszakában,
hatalmas hármashangzat,
égig érő zene indázik
fúgaszerűen: a vonat
megrakva gyerekkorral,
vígan kattogva fut felém,
átrobog szívemen a
halhatatlan rakomány,
hogy ne féljek, hogy édes
és gyönyörű az élet,
vagy legalábbis lehetne;
a tücskök együgyűn kontráznak,
egy ütemmel lemaradva,
de szintén a kezdetek óta
ciripelik, hogy igen, igen,
hangszer-testük remeg
a gyönyörűségtől a fűben;
a csillagok éteri herélt
hangon, túl mindenen
echózzák, hogy bizony szép volt,
szinkópásan elcsúszva a semmibe;
először a vonat robog el,
azután a tücsök hallgat el,
és a végén csak a csillag.

Sárhelyi Erika - Balatoni alkony



Sárhelyi Erika

Balatoni alkony


Még csak a távolból sejlik fel az ősz,
de az elmúlás már gyöngén szívemre
esőz, ahogy feldereng az első ránc
a nyár barnára sült, derűs homlokán.
Elrozsdállnak a napok. Hullik a nyír,
a platán, már nem perzsel a déli
napsugár, s a zsivajgó Balatonról is
hazatérnek lassacskán a nyaralók.


Mert újra és újra elöregszik az
év. Kiürülnek a strandok, elcsöndül’
a tihanyi rév, a füredi Annák
táncrendjükből papírhajót hajtanak,
s bár még vitorlások szelik a tavat,
az augusztus végi alkony lustán és
konokon nyúlik el a félárbocra
eresztett és színehagyott partokon.


Kovács József - Augusztusi éjben csillagokkal



Kovács József

Augusztusi éjben csillagokkal

Belekémleltem a csillagos éjbe,
kerestem ott is a tiszta szép csodát.
Reád gondoltam s megtelt a lelkem
szép érzésekkel, óh, éji szerenád,
s futott egy csillag alá az égen
éltették szívemet zsongó dallamok,
hiányod érzem, perzselt a bőröm,
augusztus éjben magam vagyok.

Jöjj már elém, hisz megidéz az éj,
tündér lepkeszárny édes-szerelem.
Most választanék neked csillagot
szép reményt, mely vezet minket, ragyog.
Csillagok, csillagok elkábítotok.
Megigéztetek, becsaptatok.
Magam vagyok, ez a való igazság
Hulljatok!… hulljatok le csillagok!

B. Huszta Irén - Csak néztem ...



B. Huszta Irén

Csak néztem …


 Hulló csillagot láttam tegnap éjjel,
Csóvaként zuhant a látóhatáron,
Hullt a fény az égről – túl minden álmon,
Idelent sötéten robbant szerte-széjjel.


Az a csillag halott – s a nyárnak vége…
Az éji égen kifli hold világol,
Az alkony is csak legdélebbre lángol,
A kitikkadt föld esőt ihat végre.


Elmúlt a nyár, s magával vitte a fényt,
A tájon, s lelkemen honol félhomály,
Tovatűntek meleg, virágos napok,


Szürke Föld, szürke ég, szürke én – remény
Nincs. A színeket átfesti a magány,
S csak nézem hunyt szemmel az üres lapot…


Szakonyi Károly - Augusztusi csillagok



Szakonyi Károly
Augusztusi csillagok

Békességes nyár lengi át a kerteket. Meleg, tikkasztó, bódító augusztusi nyár. A tűzforró nappalok után gyönyörűek a csillagos éjszakák. Kiül az ember a bársonyosan sötétlő ég alá, s a fák fekete koronája felett kigyúló csillagokat nézi. Mások az őszi, a téli, a tavaszi csillagképek – a nyáriak augusztusban pompáznak igazán. A Tejút most északnyugat felől szeli át délkeletnek az eget; az eleje táján ott vibrál a három legfényesebb – a Lant, a Hattyú meg a Sas egy-egy csillaga. De amott a Göncöl is, a gyermekkori ismerős; aztán a számtalan, a titkukat őrző távoliak, a parányiak, a fel-felcsillanók. S néha átfut a sötéten egy zuhanó, elvesző, a messzeséget és végtelenséget szívszorítóan érzékeltető. Körülfog a csend. Körülfog a Mindenség. Ülsz egy bolygón, a milliárd, a megszámlálhatatlan közül egyen… Egy nem is túl nagyon, a sem eleje-sem vége Létezésben.

Nemes Nagy Ágnes - Lámpa



Nemes Nagy Ágnes

Lámpa

Lámpa van a szíved közepében,
attól fénylik minden porcikád.
Lámpafényed bársonyosra szűröd,
mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
rózsaszínben földereng a szád.

Hajad, az a fecske-fekete,
lila szikrát pattogtat az éjben,
köztük arcod csillog, mint a köd,
augusztusi csillagok között –
lámpa van a szíved közepében.

Gárdonyi Géza - Éjjel a mezőn



Gárdonyi Géza

Éjjel a mezőn

Augusztusi csöndes éjen
a boglári mezőségen
ballagok.
Lágy homály űl a határon.
Csöndes árnyék, csöndes álom.
Odafenn meg ragyognak a csillagok.


Éj van, éj van, szélid, enyhe.
Minden alszik elpihenve.
Alszik a bogár a fűben;
a madár az ákácfákon;
alszik a nyúl a bokorban,
pillangó a bogáncs-ágon;
alszik a por; alszik a kő;
alszik ember, alszik állat.
Csak a békák ümmögetnek
félig alva, félig ébren,
valahol a messzeségben,
álmosító bús danákat.
S mintha megszűnt volna minden
emberélet e világon,
s csak magam maradtam volna
egyedül,
egyedül ez éji tájon;
s mintha mindig éj volt volna,
s mintha mindig éj maradna:
sötét föld és fekete fák,
sötét ég és csillag rajta,
fénylő csillag-ezerek, -
s nékem semmi egyéb gondom,
semmi célom, semmi dolgom,
csak bámulni önfeledten,
egy megálló tekintetben
a ragyogó szép eget!


Milyen szép az ég! Milyen szép
végtelen nagy kék mező!
Valamikor a nagy Isten
járt-e rajt', mint magvető,
s teleszórta gyémántmaggal:
apró, fehér csillagokkal?
Vagy talán e sok szép csillag,
angyal-szem mind, ránk-leső,
embersorson olykor-olykor,
néma szível könnyező?
Hát a hulló-csillagok?
Lejebb szálló angyalok?


Nem tudom. Csak nézem-nézem
odafenn a magas égen
azt a sok szép, lehunyorgó
sziporkázó csillagot,
s lelkem mély, szent békességben
földi árnyban, égi fényben
elmerülve andalog.


Mozdulatlan hallgatással,
mozdulatlan álmodással
állnak a fák, állok én is;
az alvó rét lélekzetét,
kakukfűves lehelletét
szívják a fák, szívom én is.
Halk sóhaj száll most a réten,
aztán újra csend van, csend...


Finom, lenge, fehér felhők
szállnak lassan odafent.
Úgy nézem, a györki erdő
sötétjéből szállanak,
és mögöttük halaványan
fény dereng az éjszakában:
érkező holdsugarak.


Látom most a györki tornyot
fák közül mint hegyes ormot,
amint magas őrszellemként
felsötétlik, s néz merőn,
míg a Hold, leplét levetve,
ott áll bájosan remegve
fenn a távol hegytetőn.


Leheverek a szénára
egy száraz kis fűboglyára
s holdimádó lelkem mélyén
mint a kútnak sötét mélyén
a Hold képe fölragyog, -
s mindig föllebb-föllebb szállva
csillagos szép országába
a Holdvilág mosolyog.


Csend van. Reám ereszkedett
valami szent kábulat.
Szemem hunyva, mégis látom
fenn az égi magasságon
a Holdat, s a Had-utat.
Hadak-útján Holdkirálylány
sétál méltóságosan;
fátyolát magával vonva,
mosolyogva bájosan.


Itt is, ott is meg-megáll és
megszóllít egy csillagot:
- Kaszás-csillag, jó munkásom
van-e máma sok dolog?
Sánta-Katát látom amott
hozza már az ebédet,
Bojtár csillag, Három-király
lesz reá a vendéged.


Mit beszélnek még odafenn?
azt én nem is sejthetem.
A királylány ime most a
Göncöl-szekérhez megyen.
Fátyolába burkolózva
szemérmesen beleül.
Beleül.
És a felhők havas útján
lassan lengve elrepül.