Szakonyi Károly
Augusztusi csillagok
Békességes nyár lengi
át a kerteket. Meleg, tikkasztó, bódító augusztusi nyár. A tűzforró nappalok
után gyönyörűek a csillagos éjszakák. Kiül az ember a bársonyosan sötétlő ég
alá, s a fák fekete koronája felett kigyúló csillagokat nézi. Mások az őszi, a
téli, a tavaszi csillagképek – a nyáriak augusztusban pompáznak igazán. A Tejút
most északnyugat felől szeli át délkeletnek az eget; az eleje táján ott vibrál
a három legfényesebb – a Lant, a Hattyú meg a Sas egy-egy csillaga. De amott a
Göncöl is, a gyermekkori ismerős; aztán a számtalan, a titkukat őrző távoliak,
a parányiak, a fel-felcsillanók. S néha átfut a sötéten egy zuhanó, elvesző, a
messzeséget és végtelenséget szívszorítóan érzékeltető. Körülfog a csend.
Körülfog a Mindenség. Ülsz egy bolygón, a milliárd, a megszámlálhatatlan közül
egyen… Egy nem is túl nagyon, a sem eleje-sem vége Létezésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése