B. Huszta Irén
Csak néztem …
Hulló csillagot
láttam tegnap éjjel,
Csóvaként zuhant a látóhatáron,
Hullt a fény az égről – túl minden álmon,
Idelent sötéten robbant szerte-széjjel.
Az a csillag halott – s a nyárnak vége…
Az éji égen kifli hold világol,
Az alkony is csak legdélebbre lángol,
A kitikkadt föld esőt ihat végre.
Elmúlt a nyár, s magával vitte a fényt,
A tájon, s lelkemen honol félhomály,
Tovatűntek meleg, virágos napok,
Szürke Föld, szürke ég, szürke én – remény
Nincs. A színeket átfesti a magány,
S csak nézem hunyt szemmel az üres lapot…
Csóvaként zuhant a látóhatáron,
Hullt a fény az égről – túl minden álmon,
Idelent sötéten robbant szerte-széjjel.
Az a csillag halott – s a nyárnak vége…
Az éji égen kifli hold világol,
Az alkony is csak legdélebbre lángol,
A kitikkadt föld esőt ihat végre.
Elmúlt a nyár, s magával vitte a fényt,
A tájon, s lelkemen honol félhomály,
Tovatűntek meleg, virágos napok,
Szürke Föld, szürke ég, szürke én – remény
Nincs. A színeket átfesti a magány,
S csak nézem hunyt szemmel az üres lapot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése