Nosztromosz - Rejtvény ...

Nosztromosz

Rejtvény …

Ssss… titok, titok hogy hallom őket.
Ne árulj el, mert darabjaim a szél viszi el.
Nézem arcukat, s ők vakon visszanéznek rám,
homályos az elme, ha a köd már körbevette…
… hát hol van mindennek az értelme?

Ssss… ne szólj, beszédesebb a csend.
Ők is hallgatnak, csak összebújnak odalent.
Figyelem minden lépésük és megjegyzem titkuk.
Már néha túl sok a teher, de nem adom fel…
… meddig kell még cipelnem a szikrát?

Ssss… árnyak közt járok, és ha intesz, belehalok.
Ne mozdulj, én is csak lassan suhanok, mert így a jó.
Hallgatom az elsuttogott vágyakat,

és magamba fogadom álmukat.
Már én sem tudom hol vagyok,

túl nagy a sötétség ereje…
Titkok, árnyak, vágyak, köröttem áramlanak,

bennem menedéket találnak.
… de az én hangom, elveszik az áradatban.

Találd ki, ki vagyok… és akkor talán én is magamra találok!

Fridli Zoltán - Kedvesem

Fridli Zoltán

Kedvesem (aki nem feltétlen a párom)

https://www.youtube.com/watch?v=6B6O2CpNxMI

Hangja, forrás csobogása

ahogy felbuzog üdén, ám csendesen,
Lágyan, hűsével oson, csordul le

a tisztára mosott köveken.
Szeme szikrázó drága ék,

elolvaszt, felragyog, felcsillan,
Mint magas fák közt az égen,

nappali csillagok, megvillan.
Hangja, lángnyelvek tánca,

ropogva fellobban, s elcsitul,
Tűzies színek forgataga kapkod,

kulturáltan, majd vadul.
Mosolya, könnyed, tavaszi táncos álom,

körüljár, körülölel,
Mint erdő a lepkékkel telt tisztást,

érezni, itt van egész közel.
Hangja, lágyan hajlik, mint ahogy a szél

bókoltatja a fákat, hajlik s megdől.
Még nem tudni miért, de újból,

s újra látni, hallani akarom tiszta szívemből!

.kaktusz - Mióta világ a világ

.kaktusz

Mióta világ a világ

https://www.youtube.com/watch?v=62sWpaQJRx4

Tudod arra gondoltam:

mióta világ a világ

a semmiből nem lesz valami,

csak a majdnem semmiből…

egy apró, látszólag

élettelen mag,

amelyik még el is rothad,

(bizonyíték arra,

hogy csaló a látszat)

csodás életeket hordoz magában:

szinte a semmiből

kerekednek egész erdők…

maga a holnap is

az elszáradt mának kicsírázása,

minden gyönyörűséges,

vagy kevésbé csodás hajnal

a tegnap virágba borulása…

(nem minden mának a magva

csírázik ki holnapra,

az az ő túlvilága,

de talán eljő majd

neki is

az új életet hozó tavasza)

a mag megszámlálhatatlanul sok,

s legtöbb közülük a mihaszna,

de vannak magok, amik kivirulnak,

csodák csodájára

olyan termést hoznak,

amik mennek ritkaság számba…

és vannak magok,

amik annyira pirinyók,

hogy láthatatlanok,

de életet magukban

ők is hordoznak,

ők a gondolatnak a magvai,

a világon van belőlük annyi:

különösen olyanok,

melyikek megteremnek

minden rossz talajban,

gondozni se kell őket,

élnek úgy is csúfjára a világnak...

de vannak a gondolatnak magvai,

amelyek időt állóak,

ők a magok,

amik a jövőt építik…

(csak az a sok gyom

el ne nyomja őket)

és a szeretetnek is

 talán magvai vannak,

amik várnak a sorukra:

időnként egy-egy kicsírázik,

de valami biztosan hibádzik,

talán nem szabad mindjárt kiültetni,

előbb kell palántázni,

hogy megerősödjön

 nevelgetni a lékben...

hogy nem megfelelő a bánásmód,

azért, hogy virágot

 nem mind hoz termést…

megszámlálhatatlanul sok a mag,

az igaz szeretet mégis kevés:

de valamiből minél kevesebb van,

 annál nagyobb az értéke.

2012. július 04.

Hatházi Áron - kimondatlan

Hatházi Áron

kimondatlan

annyit vártam
talpam alatt hólyagossá
vált a kő

bárcsak ne költözött
volna lélegzetembe az idő

jéggé dermedt nyelvemen
a "hogyvagy" "miújság"
"régláttalak"
az összes tőmondat
kimondatlan maradt

bennem kezed nyoma
jégcsapok
(még jó hogy)
mint árva bárányok
szétszaladnak a
rímek
versek

különben még oltárt
emelnék neked
és hinnék rendületlen
 

Lyza - Vérszínű, mint a ...

Lyza

Vérszínű, mint a…

 https://www.youtube.com/watch?v=rFN0JXcuvlw

Hogyan fesselek le téged, hogy
hűen adja vissza a lényed?…
Mint nyíló, üde rózsaágat, 
  mely kelti a pezsdítő vágyat?

Vagy mint tiszta opálos eget,
mely űzi a sötét felleget?
A virággal borított rétet,
széna illatot hozó szellőt?

Minden szépségben téged látlak,
érezlek gyönyörű kedvesem.
Ajkad vérszínű, mint a mérges
alkony, arcod oly hamvas, epres.

Szemeid fénye csillog, ragyog,
mint a gyémánt, ha villan fénylő,
és álmos reggeli napsugár.
Elkápráztat az egész lényed.

Hogyan írjalak le, hogy teljes
képet fessek rólad és ne csak,
képzeletjáték legyél nekem?
Édes érzés! - Neved: szerelem.

Lelkes Miklós - Az idő most ...

Lelkes Miklós

Az idő most...

Az idő most úgy hoz közelebb távolt:
a rosszhoz még rosszabbat közelebb,
s szívben, testben fájdalmakat siettet,
s nyájat láttat: birka embereket.

Önérdek, persze, embernél is fontos,
de undorít, ha ösztönbirka csak,
s szemét álszentként forgatja az égre, -
lényeg: neki lent mennyi fű marad.

Az érthető, persze, - kell az önérdek,
a csábító zöld, a dús nedvű fű,
de mily rossz érzés felismerni, tényként:
mennyi ember csak birka ösztönű!

Pásztor nem vagyok. A pásztoruk ember?
Bégető hangja légbe felemel
nevetségest, majd tágas legelőket
a nyáj elől sietve ellegel.

Kedvelni ezt a nyájat nem tudom már,
de időnként, olykor, sajnálni még
igen. E táj is az ordas világban
tragédiáknak udvarló vidék.

Bégető birka elhiheti: ember.
Én mindhiába tudom, hogy nem az.
Ám látom, hallom, amit elfelejtett:
volt vért, s felsíró vágóhíd-panaszt.

N. Horváth Péter - Kapu

N. Horváth Péter
Kapu

Mit fűzhetnék még ehhez a csendhez ?
Semmit ma már.  
Mert bármit szólnék, belőle elvesz
mindent akár.  
A legvalódibb valóság szótlan,
mint a sehol.
Alámerülve gondolatodban,  
semmit se szól.  
Nem nyújtok többet már, mint a csend tesz.  
Vár, ahogy vár.  
De, amit ő mond, s tesz a csendhez,
szélesre tár.

György Viktória Klára - A szeretet szárnyán ...

György Viktória Klára

A szeretet szárnyán …

A szeretet szárnyán
száll e dallam,
súgom néked szépen ...halkan,
a csend az én hazám,
oda vágyom,
ott megnyugszik lelkem,
s szívem kitárom.
A szeretet palástját
terítem a Földre,
legyen Mindenkinek
ünnep mindennap, Örökre...!!!

Radnai István - Festett egek vándorlása kőről-kőre

Radnai István

Festett egek vándorlása kőről-kőre

fehér fényeken játszó
pásztorok sípja kacsint
lám mikoron romokban
hever Róma és rátok
mégis Róma tekint

átbarangol lángoló fénnyel
a nap botlik vak köveken
beszorul kéjjel a szikla
szorosba s ott hidat ver
minden mi antik

lobban a ködökön izzó
fehéren eldereng viziváros
nyugszik a szem telt
kupolákon s elúszik sósan
hűs habjaival

miért nyílik száz város
olasz nap hevére
testvéri sóvár vágya
tekint le feléje
oda leszállni

hol tündér és isten
arany frigyre lép
és píneákra lapul
az éggömb kifakadva
mint véreres sátor

Helen Bereg - Hegedű sír

Helen Bereg
Hegedű sír

https://www.youtube.com/watch?v=ungr4GetGS0

Mint hegedűn síró bús zene
Szívemben úgy jajong a hiány.  
Húrjain játszó szerelem  
Sajdítja létem dallamát.

Fátyolzenéje zokogva sír
Fel-fellibbenve a húrokon.
Hangja szárnyal, égbe repít
Minden vágyódó dallamot.

Hallod kedvesem, lelkem mint hív,
Mint száll hozzád karodba vágyva?
Szikrája csillagot vetít
Felhőn nyugvó éjszakára.

Lágy szimfóniába szelídül
Hiány húrjain síró zene,
Mikor karomba szenderül
Tested ringató szerelme.

Szomorúfűz - Átölelnek az árnyak és a fények ...

Szomorúfűz

Átölelnek az árnyak és a fények …

 https://www.youtube.com/watch?v=fy6sekRS2Kg

Az alkony csendesen érkezik
Elhomályosuló fények elköszönnek
Átölelnek az est árnyai és fényei
A tájon söprő szél is elcsendesedik
Fut az idő, rohannak a percek
Dideregve húzod magadra takaródat
Beburkolózol emlékeidbe,
S a csillagfényes éjszakákban,
A Hold ezüst fényű égi kertben
Lehajolnak hozzád a csillagok,
S beleveszel az örök végtelenbe.

https://www.youtube.com/watch?v=WxOViLIk-_s

Csősz József - Vágy és valóság

Csősz József

Vágy és valóság

 https://www.youtube.com/watch?v=a7rA9l0YIwk

Fiatal tűz lobogása
parázzsá válik már vénen,
édes élet áldomása
lassan bizsereg a vérben...

Tizenhárom száraz nyáron
vágytam simogató kézre,
s te eljöttél messzi tájról,
mint eső a jó vetésre.

Háromszor több esztendővel
aranyoztad be az időt,
küzdve villámló felhővel,
vihart űzve sors fái közt.

Napom lángját terelgetted
elérhető vágy útjára,
hűsnek véltem minden csepped,
mint vizet a kút kávája.

Pedig józan ész vezetett,
komoly dallam szíved húrján,
mohó álmok sorra vesztek
el éjjelek alagútján.

Léptünk lassan közelített
belső parancs ritmusához,
együtt szabtunk át mértéket
szelíd világ mámorához.

Gondoskodó kézzé lágyult
kezünk két szép virágszálhoz,
többet jelent sok tavaszuk
a tengernél, mely partot mos.

Bennünk is él az a parázs,
melyet eső nem mosott el,
elringat még a régi ház
új életek békéjével.

S ha szomjazom, itt vagy nekem,
kelyhed nektárja meggyógyít.
Életed az én életem,
napfényt varázsolsz, valódit.

Kópis Eta - Mint az éj úgy jöttél

Kópis Etelka
Mint az éj úgy jöttél

- hajnalcsillag útján.

Mint a Hold eltűntél.

bodros felhők frontján.

Égő Nap tűzénél

lényedet kerestem.

Simogató kezeimmel,

csak "hűlt helyed" leltem.

Térj vissza szép álom

vágyam vánkosára!

Árva, bús szívemmel,

ne hagyj magányomba!

Szeretni akarok, csókolni, ölelni,

soha ne hagyj mélységbe zuhanni!

Kell egy igaz barát, egy társ,

nem tűröm a bénító magányt.

Jöjj hát ébredés, jöjj édes szerelem,

szenvedélyek útján tarts velem!

Pattogjon a tűz, szikrázzon a parázs!

Tűnjön magányom!

Ne emésszen a vágy!

Aranyosi Ervin - Ne szomorkodj az ősz miatt!

Aranyosi Ervin

Ne szomorkodj az ősz miatt!

Azért, mert ősznek húrja zsong
nem kell hogy rossz kedved legyen.
Attól, hogy őszi szél jajong,
túl juthatsz még a gondhegyen.

Bár már a Föld aludni tér,
avarból készít nyoszolyát,
buzogjon benned ifjú vér,
s öltsd fel a nyárnak mosolyát.

Légy mától te a nyári nap,
legyél ki jó kedvre derít!
Csikó, mely könnyen szárnyra kap,
s táncolva vígan felnyerít!

Legyél a fény az őszben is,
derűd áradjon szerteszét!
Bút, messzi földre penderíts,
s nyomd el a bánat halk neszét!

Mosoly ragyogjon arcodon,
s melegítsen a jó szíved!
Derülj sok régi harcodon,
s kapd vissza elvesztett hited!

Legyél ki mást is boldogít,
ne pusztulhasson a világ!
Legyél a dal, mely táncba hív,
s érezd, hogy szükség van reád!

Jószay Magdolna - Szívünk dala

Jószay Magdolna

Szívünk dala

 https://www.youtube.com/watch?v=5ypLOYv7xv0

Leszáll lassan az éj,
s a sötét nyugalomban
szíveknek dala kél.

Kezem érintésedre vár,
arcod melegét vágynám érezni,
s az óra hiába jár...

Hiányzol, kedvesem.
S a lég körülöttem
hideg, mint a kõ...
S ha mozdulok,
velem mozdulsz Te is,
ha lélegzem, minden sóhajjal
a Te neved,
a Te szemed,
a Te csókod,
a Te kezed
rebben bárhonnan elõ,
s köztünk a kilométerek
a realitás tényébe vesznek,
míg szeretethullámaink
büszkén legyõzik
a távolság ködös
útvesztõit.