.kaktusz
Mióta világ a világ
Tudod arra gondoltam:
mióta világ a világ
a semmiből nem lesz
valami,
csak a majdnem
semmiből…
egy apró, látszólag
élettelen mag,
amelyik még el is
rothad,
(bizonyíték arra,
hogy csaló a látszat)
csodás életeket
hordoz magában:
szinte a semmiből
kerekednek egész
erdők…
maga a holnap is
az elszáradt mának
kicsírázása,
minden gyönyörűséges,
vagy kevésbé csodás
hajnal
a tegnap virágba
borulása…
(nem minden mának a
magva
csírázik ki holnapra,
az az ő túlvilága,
de talán eljő majd
neki is
az új életet hozó
tavasza)
a mag
megszámlálhatatlanul sok,
s legtöbb közülük a
mihaszna,
de vannak magok, amik
kivirulnak,
csodák csodájára
olyan termést hoznak,
amik mennek ritkaság
számba…
és vannak magok,
amik annyira
pirinyók,
hogy láthatatlanok,
de életet magukban
ők is hordoznak,
ők a gondolatnak a
magvai,
a világon van belőlük
annyi:
különösen olyanok,
melyikek megteremnek
minden rossz
talajban,
gondozni se kell
őket,
élnek úgy is csúfjára
a világnak...
de vannak a
gondolatnak magvai,
amelyek időt állóak,
ők a magok,
amik a jövőt építik…
(csak az a sok gyom
el ne nyomja őket)
és a szeretetnek is
talán magvai
vannak,
amik várnak a
sorukra:
időnként egy-egy
kicsírázik,
de valami biztosan
hibádzik,
talán nem szabad
mindjárt kiültetni,
előbb kell
palántázni,
hogy megerősödjön
nevelgetni a
lékben...
hogy nem megfelelő a
bánásmód,
azért, hogy virágot
nem mind hoz
termést…
megszámlálhatatlanul
sok a mag,
az igaz szeretet
mégis kevés:
de valamiből minél
kevesebb van,
annál nagyobb
az értéke.
2012. július 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése