Radnai István - Festett egek vándorlása kőről-kőre

Radnai István

Festett egek vándorlása kőről-kőre

fehér fényeken játszó
pásztorok sípja kacsint
lám mikoron romokban
hever Róma és rátok
mégis Róma tekint

átbarangol lángoló fénnyel
a nap botlik vak köveken
beszorul kéjjel a szikla
szorosba s ott hidat ver
minden mi antik

lobban a ködökön izzó
fehéren eldereng viziváros
nyugszik a szem telt
kupolákon s elúszik sósan
hűs habjaival

miért nyílik száz város
olasz nap hevére
testvéri sóvár vágya
tekint le feléje
oda leszállni

hol tündér és isten
arany frigyre lép
és píneákra lapul
az éggömb kifakadva
mint véreres sátor