Newyear - A sejtések útján

Newyear

A sejtések útján 

a sejtések útján
egymásra talál
néhány rokonlélek
összeköti öket
egy egy közös perc
-mennek az önfeltáró
lélek-tükrözések
hoztak magukkal
egy kis darab eget
felhökkel foltozott
élet-történetet
lassan
a sorssal vívódó
fáradt arcokon
friss barázdákat
szánt a mosoly
szemükbe fényt csihol
a felfénylö lényeg
a közös nyom
de egyszerre
mint a felriasztott madarak
a hirtelen megszünö zaj
a társaság szétrebben
a zord valóság
nem ismer titkokat
nem tür eltérést
árnyalatokat
muszájok
tilalmak
börtönébe zár
az esélyt megvonó
egyhangúság
---
a légen át
halk fennköltség suhan
ünnepi hangulat
...titokban
újra találkoztak

Helen Bereg - Kikelet

Helen Bereg

Kikelet

http://www.youtube.com/watch?v=Kq9zMkSjR_4  

hajnali pipacség
piros a messzeség
boldog tavaszi hét
veszi most kezdetét

csicser a madárhad
párjának csókot ad
megcsillan trallala
napsugár bajusza

erdõben hóvirág
harangja fehér már
megbújik szerényen
kikelet fényében

sárguló gólyahír
tavaszra kivirít
pompázó pipitér
lágy széllel táncra kél

vadréten kikerics
ég felé tölcsért nyit
tavaszi tõzike
harangját hallod-e

ég kékjén bíbortánc
szélhárfa alkonyán
alszik a sok virág
szuszog a boldogság

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Tavaszodik

Nagy Csaba /Gyémánt/

Tavaszodik

Zöld köntösbe
öltöztek a dombok,
vastagon már a lomb
a bokrokon, a fákon
a dombtetőt
még most is
fehér foltok fedik,
nem igyekszik
elmenni a tél
a madár-fütty talán
ami tavaszt sugall,
az egyre szebben
áthidaló fény,
s a sok virág-szirom
és egy tündöklő,
lázban tartó érzés,
szereteted,
ami már bennem él

Pné Juhász Mária - Tavasz - varázs

Pné Juhász Mária

Tavasz-varázs

Kacagva ébreszti
hajnal a reggelt,
virág-illatot hint a szél,
bíborba öltöznek
büszke tulipánok,
kecses-sárgába
gyönge nárciszok.
Zöldülő lombok közt
méhek rajzanak,
erdőn madárhad
zengi dalát,
fakadó rügyeknek
bókol napsugár,
tücsök-nótát
hallgat a virág.
Ezer új csodával
éled a tavasz,
palettáján tündöklő
színek virulnak
egyre gazdagabban,
lelkem szerelmed
fényén, köszöntőt mond
ébredő világnak.

Fodor Ákos - Szabadság

Pataki Glica - Katicám, bogaram

Pataki Glica

Katicám, bogaram

http://www.youtube.com/watch?v=vMW9qMWyf1A 

Itt ücsörgök egy Napsütötte virágos réten,
A szépülő tavasznak, pompázó közepében.
Karcsú alakját, nyújtóztatja a lila kosbor,
S a napsugár hérics a bokorból kikacagja.

Búsongva mosolyog a tovalibbenő ibolya,
Hiszen elérkezett a búcsúzás könnyes napja.
Harang nélkül cserélődnek a virágok a réten,
A lilák után a fehérek s a pirosak tündökölnek.

Magba vált a réti iszalag, haját a szél búbolja,
Ezüst szöszének csillogását a nap szeretete adja.
Rózsabokorban, sokasodik a pázsitos nőszirom,
Sárgabarack illatával a méhecskét elbolondítja.

Amott a fű között a szinteken vajvirágok bújnak,
Szomszédban a piros kígyósziszek ágaskodnak.
Csokorban ünnepeltek a fűzlevelű ökörszemek,
A tölgyesek mélyéről sakktábla lepkék elő jöttek.

Csodájára szálltak minden bű bájos virágnak,
Kettesével pihentek meg a gyöngyház lepkék.
Trécseltek, fecsegtek a világról minden félét,
A csacsi virágok az utolsó mondatig el is hitték.

A nyárban az admirális lepkék is elő libbentek,
És a közelgő kalandokkal teli útjukról beszéltek.
Bravúrosan navigáltak a szitakötők a rózsaágon,
Hinta-palinta s a vékony ágon egy nagyot hintáztak.

Itt ücsörgök egy fátyol takarta, hervadozó réten,
Egy settenkedő ifjonc Ősz, színpompás közepében.
Búsongva, könnyein átmosolyog a megfáradt Nyár,
Vidáman csivitelve, integetve búcsúzott a fecskepár.

Katicám-bogaram, társam volt a tavaszban, nyárban,
Ideszállt hozzám a fekete pöttyös, piros kis kabátban.
Daliás fűszál tetejére kiállt, majd szemközt nevetett:
- Ó te oktondi Asszony, hát az a szív Örökké szeret?-

Pénzár Miklós Csaba - Új nap ...

Pénzár Miklós Csaba

Új nap...

http://www.youtube.com/watch?v=QMDhygN4pJs

Dereng az új hajnal
a Nap lassan felkel
álmosan körültekint
picit még visszabújik
aztán Rád mosolyodik
sugarával kötözködik
ébredj hamar szépség
üdvözöl fénylő kék ég
üdvözöl tavaszi szellő
hajnali madár csicsergő
kedves férjed kócos haja
reggeli halvány mosolya
karjával átöleli vállad
megcsókolja az arcodat
lassan magához húz
Te boldogan hozzábújsz
minden gondod elveszik
a Nap is újra eltűnik.

Szeles Csabáné - Idegen ...

Szeles Csabáné

Idegen...

Nap fényében megfürödve,
Forró csókban egyesülve,
Azúrkék felhők fölött,
Szárnyalni karjaid között,
Elolvadni ajkaidon,
Elringatni vágy vánkoson,
Kiszínezni a holnapot,
Ébreszteni fénylő Napot,
Szemeid íriszébe merülve,
Remegő testtel felhevülve,
Lecsókolni könnyeidet,
Nyújtani a mentőövet,
Telnek-múlnak az évszakok,
Vihar verte, s fényes napok.
Együtt, egymásért harcolni,
Lelkünket örökre összefonni.

Szomorúfűz - Ébredő fények ...

Szomorúfűz

Ébredő fények ...

http://www.youtube.com/watch?v=uICpC2Nq2zk

Észrevétlen elmúlt a tél. Susognak a fák, a felhőket fölöttük tovakergeti a vidám szél. Az éjszakai égbolton csillagfény ragyog, a holdfény ezüstje röppen. Ünnepies a csend, - a nyugalom az éjben.

Ébred a hajnal, az angyalok letekintenek a pirkadatra. Színorgia leng a horizonton. Ébrednek a világ teremtményei.

Napfény árad be a szobákba. Fénysugarak és árnyékok játszadoznak a bútorokon, a falakon, a szőnyegeken. Vidám táncot lejt a kipirult arcokon.

Az ablakok előtt hajlongó faágakon rigók éneklik kedves dalukat, galambok turbékolnak, évődnek egymással.

Remény indul az új, ébredő nappal. A jó Isten keze éltet.

Kelet felől ébrednek a fények,

Hajnalpír színezi a végtelent

Madarak dalolnak az ég alatt

Felhőrajokkal együtt szárnyalnak

Szellő kergetőzik a vizeken,

A város felett harangszó zeng

Della Mária - Édenkert

Della Mária

Édenkert

Langy fuvallat suhan a pirkadattal
Lelkem hárfáján megszólal egy dal
A tavasz ahogy felém közeledett
Vágyaimnak szárnyakat növesztett
Dédelget április, szép szavakat suttog

Én is imádlak! - szerelmet vallok
Szép szavaimat tettekre váltom
Magamhoz ölelem ezernyi virágom
Édenkert e föld, nyisd ki rá szemed
Nem vágysz el innen, ha észreveszed.

Szuhanics Albert - Szerelem

Szuhanics Albert

Szerelem

Szó, mint langy-tavaszi szellő,
Vágy-sóhaj, gyönyörben merengő,
Ősforrás, tátongó mélyből fakadó,
Égi magasságban szárnyakon haladó.

Kiket Ámor nyila sebzett szíven,
Ős-Erószt követik már híven.
Hogy Afrodité szép szem-párja,
Bennük tekintsen egymásra.

Mert feloldva minden gátat,
Semmi nincs, mi ellenállhat.
Hogy a két nem váljon eggyé,
Szerelemben, egy igenné.

Lélek, szellem, testnek vágya,
Megszűnjön egy pillantásra.
E nagy, kozmikus, kezdetben,
A mindenségteremtő egyben.

Önelfeledő és magát áldozó,
Mindet elvevő‚ s mindent átadó,
Egyben kiáradás ő és befogadás,
A változtathatatlan és a változás.

Mély csöndek hona és mégis cseveg,
Tengerré változó, bár vízcsepp... lehet,
Szédítő magasság, és írdatlan mély,
Fantáziatelt és gondolatszegény.

Benne harmónia, férfi és a nő,
Szétválasztott is, de egybekelő.
Egymáshoz feszítő őrült vonzerő,
Beteljesülésben nyugodt, ernyedő.

Ébrenlétében is, mélyen álmodó,
És a megnyugvásban serkentőn ható.
Örült mámorban szelíd hatalom,
Sötét bujaságban ő tiszta nagyon.

Benne van rég-múltak árnya,
Eljövők reménysugára,
A jelen megtalált fénye.
Új életek születése.

E kis, szívben nyíló virág.
Hatalmas, mint a nagyvilág.
Mindent áthat, földet, eget,
Nála nagyobb nem született.

Kópis Eta - Az álom múló pillanat

Kópis Eta
Az álom múló pillanat

Az álom múló pillanat
Gyöngyeit szorítom, mint valót,
s ébredéskor szövök belőlük
enyhén selymes, puha takarót.
Hatalmasat. Akkorát, mely
egy nemzetet betakarva örök.
Melege nem más, mint, -
gyönyör és üdvös örömök.

Szavaimnak súlya van.
Tetteimnek; jelen s jövő ideje.
Izmaimban rejtőzik
lelkem és testem ereje.
De hacsak meglapul,
felszínre nem kerül;
- jótékony hatása
soha ki nem derül.

Ó, varázs van a szavaimon,
álmom gyöngyvarázsa.
Benne szívem tüze ég,
s ez lelkem szelíd barangolása,
izmom ereje játszik ott; -
ahol semmi más nem terem.
Az álom, a szó - erőmmel körítve
Éles pengéjű, öröklött fegyverem.

Üzenjen hát a szó.
Kiáltsa reszkető ajkam;
Mi az, mit tenni jó,
s mi az, mit mindig akartam!
Ködbe ne tűnjön!
Semmivé soha ne váljon
szívemben dédelgetett álmom!
Ez lehet éltető, de lehet halálom.

Fridli Zoltán - Ébren álmodott álom vagy

Fridli Zoltán

Ébren álmodott álom vagy

http://www.youtube.com/watch?v=HLn21O6O9B0

Neved, szívem vérébe mártott aranytollal rajzolom,
Fel, az azúrkék égre, betűket szép, mívesen formálom,
Hogy lássa, olvassa mindenki, lássák az angyalok,
Te vagy az én fényes csillagom, szerelmes vagyok.

Szememből, könnyű lépted alá, süppedős talajt fonok,
Közelséged felizzít, izzó öleléstől, eltűnnek a korok.
Vágyom ajkad mézédes csókját, s csókod hevében,
Összefonódva repülünk, egy csoda országi mesében.

Nem számít ki voltál, nem kérem számon a múltad,
Te azt, hogy engem így szeretsz, rég felülmúltad.
Jelenünk és jövőnk útja az, mi igazán meghatározó,
S hogy öledre hajthatom fejem, jövőnk lesz csak jót hozó.

Gondok furakodnak, ám együtt heverészve a pipacsos réten,
Egy tömbbé összeforrva, bosszúság nem érhet minket egész héten.
Ébren álmodott álomszép tündér vagy, betakarsz puha szárnyaiddal,
Kedvesen szólsz, szorosan magadhoz ölelsz drága szavaiddal.

Álmodom tán, vagy valóság és ébren vagyok?
Morzsáit szerelemnek álomban hagyok?
Ha csupán álom, álmodom tovább, felébredni nem akarok,
Öleljenek csak szerelmesen azok a gyengéd karok.

Szabolcsi Zsóka - Fa vagyok

Szabolcsi Zsóka

Fa vagyok

Fa vagyok, várok az ébredésre,

ág vagyok, várok zöld levélre,

rügy vagyok, várok tavaszi napra,

virág vagyok, várok születő magra,

termés vagyok, várok téli álomra,

föld vagyok, várok hűs harmatra,

élet vagyok, élek, s mindig várok,

álmaimban ifjú fává válok.

.kaktusz - Hinni a viszontszeretetben

.kaktusz

http://youtu.be/jjTrMgHiPcw

Tudod arra gondoltam,
ha egy kicsit is ügyes,
az átlagember könnyen átsétál
a keskeny pallón is,
de, ha az szédítő magasságban van,
akkor valószínű,

hogy az első lépés után
a mélyben találja magát,
pedig valójában semmi se változik,
a tudat, a látvány ijeszt csak…
aki hisz, aki úgy érzi,
látatlanban is óvó kezek védik,
abban félelem nincsen,
pedig bátornak lenni
veszélyes világban
nem kis attrakció,
ahhoz legalábbis hinni kell mélyen,
hogy vigyáz rá a leghatalmasabb erő…
de ha egyszer a hívő
hátranéz kételkedve,
és nem talál ott senkit,
ha elbizonytalanodik,
a veszélyt meglátja,
zuhan máris
az élet mélységes poklába,
mint a holdkóros, ki lépked bátran,
akár a legmagasabb háztetőn is,
míg csak föl nem ébresztik…
nincs különbség, az ember ugyan az,
és a helyzet sem változik,
nem más, a hit,

ami magasan tart,
és ami lehúz, az a tudat…
így van az ember

a viszontszeretettel,
míg hiszi, a felhők fölött sétál addig,
de ahogy elbizonytalanodik,
ha kiderül, nem tartja semmi,
magát alaposan összetöri.

2013. április 20.