2013. április 23., kedd

.kaktusz - Hinni a viszontszeretetben



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
ha egy kicsit is ügyes,
az átlagember könnyen átsétál
a keskeny pallón is,
de, ha az szédítő magasságban van,
akkor valószínű,
hogy az első lépés után
a mélyben találja magát,
pedig valójában semmi se változik,
a tudat, a látvány ijeszt csak…
aki hisz, aki úgy érzi,
látatlanban is óvó kezek védik,
abban félelem nincsen,
pedig bátornak lenni
veszélyes világban
nem kis attrakció,
ahhoz legalábbis hinni kell mélyen,
hogy vigyáz rá a leghatalmasabb erő…
de ha egyszer a hívő
hátranéz kételkedve,
és nem talál ott senkit,
ha elbizonytalanodik,
a veszélyt meglátja,
zuhan máris
az élet mélységes poklába,
mint a holdkóros, ki lépked bátran,
akár a legmagasabb háztetőn is,
míg csak föl nem ébresztik…
nincs különbség, az ember ugyan az,
és a helyzet sem változik,
nem más, a hit,
ami magasan tart,
és ami lehúz, az a tudat…
így van az ember
a viszontszeretettel,
míg hiszi, a felhők fölött sétál addig,
de ahogy elbizonytalanodik,
ha kiderül, nem tartja semmi,
magát alaposan összetöri.

2013. április 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése