Kópis Eta - Az álom múló pillanat

Kópis Eta
Az álom múló pillanat

Az álom múló pillanat
Gyöngyeit szorítom, mint valót,
s ébredéskor szövök belőlük
enyhén selymes, puha takarót.
Hatalmasat. Akkorát, mely
egy nemzetet betakarva örök.
Melege nem más, mint, -
gyönyör és üdvös örömök.

Szavaimnak súlya van.
Tetteimnek; jelen s jövő ideje.
Izmaimban rejtőzik
lelkem és testem ereje.
De hacsak meglapul,
felszínre nem kerül;
- jótékony hatása
soha ki nem derül.

Ó, varázs van a szavaimon,
álmom gyöngyvarázsa.
Benne szívem tüze ég,
s ez lelkem szelíd barangolása,
izmom ereje játszik ott; -
ahol semmi más nem terem.
Az álom, a szó - erőmmel körítve
Éles pengéjű, öröklött fegyverem.

Üzenjen hát a szó.
Kiáltsa reszkető ajkam;
Mi az, mit tenni jó,
s mi az, mit mindig akartam!
Ködbe ne tűnjön!
Semmivé soha ne váljon
szívemben dédelgetett álmom!
Ez lehet éltető, de lehet halálom.