Somlyó Zoltán - Széna

Somlyó Zoltán

Széna

Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton.
Utána néztem hosszasan;
mért?... magam sem tudom.

Csak ottan álltam, mint akit
a bánat fejbe vert.
Eszembe jutott kis falum,
az udvar és a kert...

S a kerítésen túl a nagy
virágos, tarka rét,
mely illatával öleli
a Dráva-partkaréjt.

S a pici, sárga pipitér
s a sárga kankalin,
miket naivul öleltek
valaha karjaim.

És a falusi nyári est
s a széna illata
s - amely örökre elveszett -
az ifjúság dala...

Csak néztem, néztem hosszasan,
Mért?... magam sem tudom. -
... Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton...

Zelk Zoltán - Búcsú

Zelk Zoltán

Búcsú

https://m.youtube.com/watch?v=JmD7baCHnj0

Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod - mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.

S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.

Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.

Kaffka Margit - Vándor ének

Kaffka Margit

Vándor ének

Amerre járok, nő virág elég: -
Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom, - a szárnya fehér, -
Azt küldeném el a válaszodér',
Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.

És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - - - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.

Nemes Nagy Ágnes - Szerelmem, viziisten

Nemes Nagy Ágnes

Szerelmem, viziisten

Szerelmem szép viziisten,

viziisten távoli tájon,

hol dús tavirózsa virágja

csókolja, becézgeti szájon.

Derekát a hínár körülússza,

ha mozdul a gyöngyszinű mélyben,

s ujjára kecses madarakként

halak raja ül palakéken.

S ha feláll – csapzott haja csorran,

csigák tapadnak a szélén –

gyürüket vet körben a hullám,

ahogy úszik a színe szegélyén.

Így látja a víz üvegén át,

párázva remegnek a bokrok;

– buja páfrány képe a tóból,

ha a zöldkezű hab belefodroz.

És látja a fényben a lepkét,

– villó halak árnya – hogy illan,

s hogy borzol a délszaki napfény,

mint angolnákban a villany.

S lát engem – ez ő, a tükör kitűnő,

nevetése kibuggyan a vízben,

és látja az ég – hogy az ég csupa tó,

s vissza merül, viziisten.

Lányi Sarolta - Az első mosoly

Lányi Sarolta

Az első mosoly

https://m.youtube.com/watch?v=2Q0MCQ4iAWw

Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -

megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám

hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,

- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.

Pilinszky János - Intelem

Pilinszky János

Intelem

Ne a lélegzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedül érdemes.

Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.

Juhász Gyula - Anna minden

Juhász Gyula

Anna minden

Anna, te vagy utam
És életem és sorsom.
Anna, örökre te vagy,
Akibe botlom!

Fehér volt még a lelkem
S nyári éjek ha jöttek,
Álmodtam túl könyveken
Anna, felőled!

Valakiről, örömről,
Bánatról: szerelemről,
Álmodtam túl könnyeken
Anna, szemedről!

Anna, te gonosz voltál,
Anna, te megaláztál.
Anna, te voltál minden,
Reám te vártál!

Jöhetnek már sereggel
Szerelmek, szűzek, szépek,
Anna, én rád gondolok
És tőled félek!

Te vagy nekem a sorsom,
Te vagy nekem a minden,
Te ragyogsz, túl sírokon
A bűneimben!

Szabó Lőrinc - Tihany partján a hegy alatt

Szabó Lőrinc

Tihany partján a hegy alatt

https://m.youtube.com/watch?v=qyJl_-W7dBU

- Lírai ballada. -

Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
Fürtökbe zilált napfény ragyogott
fiúsra nyírt hajadon.

Nap a hajadon, de lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka? vagy a szerelem
éjszakai éneke?

Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
S másnap már tihanyi nap ragyogott
a hajadon.

Tihany partján a hegy alatt
szeretõknek lakni jó.
Láttuk, hogy tartja az eget
kék karjaiban a tó.

És jártuk a kora-nyári vetést
és szedtük a sok pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott.

És este... A csöndesedõ csalogány
bedalolt még ablakodon;
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.

Együtt szöktünk a hegyeken át;
mért vagy most oly szomorú?
Meguntál? Nem kell ezután
ez a csúnya, szegény fiú?

Meguntál, elpattant a varázs,
és sírsz, nem tudva: miért...
A tavi tündér gyöngyöket ad
a könnyeidért.

- Lement a nap és lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka vagy a szerelem
haldokló éneke.

Bertók László - Nyári nappalok

Bertók László

Nyári nappalok

Ezek a nyári nappalok

egymásra lapuló lapok.

A Nap rajtuk a nehezék,

nyomja nyugalmuk közepét.

Ha ablak nyílik valahol,

átleng a meztelen huzat.

Nem fújja szét, csak finoman

megszámolja a lapokat.

Még jó, hogy este valaki

a nehezéket leveszi,

hogy amit rendre teleírt,

alátegye az új papírt.

Lázár Ervin - Mese reggelre

Lázár Ervin

Mese reggelre

Hajnalodott.

- Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! - rikoltotta az Egyalvó.

- Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? - kiabált a Kétalvó.

- Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! - mondta a Háromalvó.

- Ajaj, lassacskán föl kéne kelni - ásított a Négyalvó.

- Miért nem hagyjátok az embert aludni? - méltatlankodott az Ötalvó.

- Még alszom - mormogta a Hatalvó.

A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt.

Aztán persze fölkeltek mind a heten.

Kosztolányi Dezső - A földön

Kosztolányi Dezső

A földön

https://m.youtube.com/watch?v=oequFBRSz1Y

Sosem vagyok én boldogabb,
mint hogyha egymagam
a fűbe rejtem arcomat,
s mélázok gondtalan.

S hallván a föld leheletét,
hogy lázasan remeg:
megértem, mit tesz e beszéd,
ráhajtva keblemet.

(Törjön föl a rút, dőre gőg
a csillagokra bár,
hozzád jövünk utóbb-előbb
és elborít a sár.)

Én földanyám, én mindenem,
te szültél egykoron!
S viharszavad bús intelem:
te rengeted porom.

A föld keblére fekszem én,
a földre, jó közel.
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
csüggedve átölel.

Szomorúfűz - Kristály-pillanatok

Szomorúfűz

Kristály-pillanatok

https://m.youtube.com/watch?v=W3Bx-imVQq8

A lemenő Nap sugara, mint egy fáklya integet, búcsúzik a horizonton.

Az alkony izzón lüktet a  múló naptól, majd halkan, csendesen az estébe oson.

Nagyon szép.

Minden őszintébbé, igazabbá válik, míg csendesen lelkünkbe kúszik az álmodozás, az álom.

Az álom, ami mindent közelünkbe hoz, elérhetőbbé téve a vágyakat, az elérhetetlen,

beteljesülhetetlen szerelmet is. Ami feloldja a lélek fájdalmát.

Megérkezel egy olyan világba, amely csak a tiéd, amelyik csak az enyém – kettőnké.

Egy másoknak soha nem érzékelhető világba, a szeretet, az összetartozás világába,

a titkok, a lobogás, egy anyagtalan világba, ahol nincs önzés, csak a szeretet,

a szivárvány ezernyi ragyogó színe.

Egy olyan világba, ahol elveszik a messzeség, nincs távolság, nincs ellentét.

Összeköt a lélek szeretete, csak a szeretet vonzása van, a közös rezgés.

A közös rezgésben a bánat is, az öröm is, és csakis mindenben az egymás iránti szeretet.

A tündöklő csoda.

A csoda, a Kincs, a Nap – a lelkünk és a szeretetünk.

Ódor György - Éjjel-nappal

Ódor György

Éjjel-nappal

Nézem az arcod olykor éjjel,
sötétben egyre jobban látok.
Nyugodt, lassú lélegzetvétel
hajaddal díszített párnádon.

Valamiért gyűlölök mindent
ilyenkor, ami már nem te vagy,
földet, eget, a nincsen istent,
bármit, mi csak holmi testet ad,

s lesz belőle félkorsónyi por
az utókornak, vesztett világ.
Azt mondanád, mosolyogni jó,

ha ébren lennél, kicsi virág,
majd reggel, amikor szólni fogsz,
azt hallom. De jó lesz nézni rád!

György Viktória Klára /Taygeta/ - Álmom ...

György Viktória Klára

Álmom …

https://m.youtube.com/watch?v=jBQ1eJeM_og&feature=youtu.be

Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át.
Az éj fátylából szőtt
fellegek ráncaiba
rejtem borostás tekinteted,
szerelmet lopsz, édenbe csábítasz,
benned bolyongok, úgy simogatsz.
Érezd remegő leheletem fuvallatát,
mint az éledő tavasz mézédes nektárát.
Sodorj, hints a napjaimba
bársonyos, illatos szirmokat,
mutasd meg lelked templomához az utat.
Omoljon rám vágyakat ontva
meztelen köntöse a sóhajoknak,
sugárzó fényed öleljen,
könnyeim töröld le gyengéden.
Szívemben síró hegedű szó muzsikál,
halk szerenád, megigéz, majd tova száll.
Csendem tengerének tükrét
ragyogja be az éjszaka fényes foltja,
mosolygós hajnalt hozzon,
az éj búcsú csókja.
Szemed zöldjétől
legyen színesebb a világ,
lelkünk fénye lobogó fáklyaként
világítsa az öröklét végtelen tavát.

Szeitz János - Kegyetlen kedves

Szeitz János

Kegyetlen kedves

Kegyetlen vagy Kedves,

kedves kegyetlenem:

nem hagyod nyugton

néhány éji percem

mikor végre rám simul

könnyedén a csend

és a felborzolt világ:

kusza rémkép,

álomsátram puha vásznán

fennakad épp.

Legyél csak kegyetlen,

megváltás az, nekem.

Az óvó istenektől

oly ritka a kegy,

hogy szánva szeretőn,

álmomban néha

nálam felejtsenek.