Szomorúfűz
Kristály-pillanatok
A lemenő Nap sugara,
mint egy fáklya integet, búcsúzik a horizonton.
Az alkony izzón
lüktet a múló naptól, majd halkan,
csendesen az estébe oson.
Nagyon szép.
Minden őszintébbé,
igazabbá válik, míg csendesen lelkünkbe kúszik az álmodozás, az álom.
Az álom, ami mindent
közelünkbe hoz, elérhetőbbé téve a vágyakat, az elérhetetlen,
beteljesülhetetlen
szerelmet is. Ami feloldja a lélek fájdalmát.
Megérkezel egy olyan
világba, amely csak a tiéd, amelyik csak az enyém – kettőnké.
Egy másoknak soha nem
érzékelhető világba, a szeretet, az összetartozás világába,
a titkok, a lobogás,
egy anyagtalan világba, ahol nincs önzés, csak a szeretet,
a szivárvány ezernyi
ragyogó színe.
Egy olyan világba,
ahol elveszik a messzeség, nincs távolság, nincs ellentét.
Összeköt a lélek
szeretete, csak a szeretet vonzása van, a közös rezgés.
A közös rezgésben a
bánat is, az öröm is, és csakis mindenben az egymás iránti szeretet.
A tündöklő csoda.
A csoda, a Kincs, a
Nap – a lelkünk és a szeretetünk.
https://m.youtube.com/watch?v=W3Bx-imVQq8
VálaszTörlésNagyon szépséges